Péterfy Bori kedvenc utcája: Frankel Leó utca (II. kerület)
Számomra tulajdonképpen a fiatalságomat, az önálló életem kezdetét jelenti ez az utca: tizenhat éves koromban költöztem oda a nagymamámhoz, az ő lakásába. Ez egy hatalmas nagypolgári lakás volt, én pedig megkaphattam az egyik felét, amit akkor borzasztóan menőnek gondoltam, emlékszem, nagyon függetlennek éreztem magam.
Nagyon szerettem az egész környéket. Ott van például a Bambi, ami a ma is legendás retró presszó, bár az a vicces, hogy tulajdonképpen már a ’80-as évek végén is retrónak számított. Zseniális a berendezés, ami tényleg olyan, mintha megállt volna az idő, de nagyon színes volt a vendégkör is: a kilencven éves dominózó nénik mellett a ’80-as, ’90-es évek underground fiatalságának is törzshelye volt, mi is rengeteget ücsörögtünk a teraszon.
Egy másik kedvenc helyünk – ez szintén a mai napig megvan – a Calgary volt, ahol az egyik közeli barátnőmmel még pultoztunk is. Nagyon jóban voltunk az üzemeltetővel, Vikivel, aki egyébként elképesztő karakter, fiatal korában manöken volt! Ezt a helyet úgy kell elképzelni, mintha egy régiség bolt keveredne egy kocsmával – tele van zsúfolva nippekkel, lent van egy elkülönített pincehelyiség, néha pedig még Fáy András bárzongorista is játszott ott, így az egésznek elég szürreális hangulata volt. Azt hiszem, a fiatalkori randijaim 80 százalékát oda szerveztem!
Aztán a ’90-es években megnyílt az utcában a Gusto Café, ami azért volt nagy szám, mert szerintem ott lehetett először igazi tiramisut enni Budapesten!
Mi egyébként a Gül Baba utcával szemben laktunk, ami egy egészen elvarázsolt részlete az utcának: ahogy ráfordul az ember, hirtelen, mintha egy másik világban találná magát.
Fotó: Bodnár Zsófi
