Újra a miénk a magyar szépség! Több éve nem szerepelt hazai címlapon Cseh Anna Mária, miközben Párizstól New Yorkig kapkodtak utána. A torontói filmfesztiválon mutatják be azt a Budapesten forgatott filmet, amelyben Viggo Mortensen partnere. Anna Mária ugyan nem távolodik el teljesen a divat világától, de már a következő feladatára koncentrál, művészettörténettel fog foglalkozni.
„Menjünk közelebb a fényhez!” – mondja Anna Mária, amikor észreveszi, hogy a kétszemélyes kávéházi asztal mellett, ahol várom, megürül a napsütésben fürdő nagy asztal. Helyezkedünk, de szerencsére nem egyszerű az asztalváltás, székeket kell rendezgetni, így minden okom megvan arra, hogy egyelőre ne kérdezzek, csak figyeljem őt. Én nézem, ő mosolyog. Gyönyörűbb, mint a képeken. Ragyogóbb, mint bármelyik címlapon. A pincér térít magamhoz a szépség iránti néma rajongásomból, Anna Mari baracklevet választ, és ezen bizony meglepődöm. Ebben az italban cukor van, biztosan tartósítószert is tartalmaz, és megszoktam, ha modellekkel ülök egy asztalnál, akkor csak forrásvíz vagy frissen facsart gyümölcslé jöhet szóba. Itt meg semmi allűr, semmi rafinéria, csak így egyszerűen egy rostos barack? „Nem kell figyelnem az alakomra, azt rendelek, ami jólesik” – világosít föl. Ezen felvillanyozódom. Talán megfejtettem az egyik titkát, bizonyára attól szép és sugárzó, mert mindig azt csinálja, ami jólesik neki. Szerencsés és szabad ember, aki megőrizte azt, ami a legértékesebb. Megmaradt embernek. A harmónia másik titka feltehetőleg a magánéletében keresendő, de erről nem beszél. „Legyen elég annyi, hogy nem vagyok egyedül. Szeretném, ha arra emlékeznének velem kapcsolatban, amit letettem az asztalra.” Ami Anna Mária arcáról süt, azt nem kell kimondania. Kiegyensúlyozott és érzelmileg biztonságban van. A többi az ő dolga, illetve az ő dolguk. Mindannyian emlékszünk a bulvárlapok címlapjaira, a szépséges modell magánélete hónapokig téma volt Magyarországon. Egy idő után már többet olvashattunk a kapcsolat okozta botrányokról, mint Anna Mari sikereiről, miközben arra senki nem vette a fáradságot, hogy kiderítse, vajon ki az a magyar lány, aki monsieur Yves Saint Laurent egyik kedves modellje, aki a legnagyobbak között mozog, és aki minden jel szerint egyáltalán nem szédült meg adottságaitól és nemzetközi sikereitől, hanem boldogan igent mond, ha megkeresik, és szereplésre kérik, akár modellmunkáról, akár filmszerepről vagy interjúról van szó…
Azt mondtad, rám bízod a randevúnk helyszínét, már nem nagyon tudod, mi újság Pesten. Ehhez képest úgy mozogsz a belvárosban, mintha el sem mentél volna Magyarországról.
Budapesten és Párizsban mindig otthon érzem magam. Sőt nekem Budapest még Párizsnál is romantikusabb, de ebbe az érzésbe már valószínűleg sok nosztalgia is vegyül. A gyerekkorom boldogságát és gondtalanságát érzem, amikor itthon vagyok.
Ki vár itthon, amikor nagy ritkán mégis hazalátogatsz?
Van, amikor gyakrabban is sikerül hazajönnöm, de a szüleim és a barátnőim mindig ugyanazzal az örömmel várnak itthon. Sajnos elég ritkán látjuk egymást a családommal, pedig nagyon szeretünk együtt lenni. Egy-egy látogatás után sokáig megmarad az az energia, amit egymásból merítünk. Az idei vizsgaidőszakom ráadásul egy kicsit keményebb volt a szokásosnál, és hosszabbra is nyúlt a kelleténél, így már nagyon vártam azt a jóleső érzést, hogy itthon vagyok, és semmi dolgom néhány napig.
Bölcsészhallgató vagy Párizsban. Mit tervezel a diploma után?
A bölcsész alapképzés mellett jelenleg kommunikációt is hallgatok. Ezután jön a kétéves mesterképzés, már művészettörténetből. A divat is a kultúra része, sőt, alkalmazott művészet. Azzal a háttérrel, amelyben nekem részem lehetett modellként, rengeteget léptem már a művészettörténet felé, és nagyon izgalmasan kapcsolódnak össze az általam megtapasztalt dolgok azokkal, amelyeket most vagy később megtanulok. Aki valaha közel került a divat világához, nemigen tud, de nem is akar túlságosan eltávolodni tőle.
Akik ismernek, vagy dolgoztak már veled, mind megegyeznek abban, hogy fegyelemből és alázatból nagyon sok van benned. Azt is tudjuk, ha ezek nincsenek meg valakiben, lehet bármennyire tehetséges, vagy születhet szépnek, nem sokra jut vele.
Örülök, hogy mások fegyelmezettnek látnak, én ezt legbelül máshogyan élem meg. Inkább odaadásnak nevezném. Ha az ember szereti azt, amivel foglalkozik, akkor ez a fajta odaadás egyáltalán nem megerőltető, hanem magától értetődik.
Olyan vagy, mint egy nagyon törékeny és ritka tavaszi virág…
(Anna Mária hosszan hallgat, kicsit el is pirul.) Köszönöm. Ez jólesik. De szerintem minden nő az. Én például nagyon hálás vagyok azért, hogy nőnek születtem. Gyerekkoromban sokat illegtem-billegtem a tükör előtt persze, de hát minden kislány ezt teszi, hiszen már akkor megvan bennünk minden, ami nő. Nagyon sokszor megkérdezték tőlem korábban, mindig modellnek készültem-e. És én soha nem tudtam erre a kérdésre válaszolni. Szerintem vannak női feladatok és vannak férfi feladatok a világban. Én jól érzem magam a női tennivalóimmal. Azzal, hogy harmóniát teremtek magam körül, és kellemesen érzik magukat azok, akik körülvesznek. Mi nők visszük tovább az életet.
Az anyaságra gondolsz?
Ott még nem tartok, de bízom benne, hogy majd eljön annak is az ideje. Ezen senkinek nem volna szabad görcsölnie, akkor jön, amikor megérett rá az ember. Arra gondolok inkább, hogy a nők általában viszik és ezzel együtt továbbviszik az életet. A férfiak többnyire a szakmai életükre büszkék, a nők pedig mindenre, amiben sikeresek lehetnek. A magánéletben, a munkában, a meghittség megteremtésében. A valódi nőiséget átélni maga a harmónia.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Perlaki Márton
Fotóasszisztens: Gönczöl Gergő – Flashback Photo
Styling: Tóth Ali & Virág Anikó
Stylistasszisztens: Bojtor Panka
Haj: Szabó Ádám – East Side Hair – Kérastase
Smink: Gera Anna – Next Premium Club
Sötétkék ruha: Just Cavalli. Zöld selyemruha és nyaklánc: Burberry Prorsum
A folytatást keresd az októberi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2008. október]
‘),
