Carcassonne – időutazás és gasztroélmények

A dél-franciák fővárosát, Toulouse-t a Marie Claire márciusi számában mutatjuk be. A nagyvárost néhány hónapja közvetlen fapados járat köti össze Budapesttel, és bár eddig nem tartottuk számon a legvonzóbb franciaországi úti célok között, mindaz, amit ott láthattunk és kóstolhattunk, megváltoztatta a véleményünket. Ha pedig már egyszer Toulouse-ban vagy a környéken járunk, vétek volna nem felkeresni a várostól autóval vagy vonattal egy órányira fekvő Carcassonne-t.

Igen, ez a neve annak a társasjátéknak is, amelyben középkori város(ok) felépítése a cél. És nem véletlenül kapta a játék a nevét Carcassonne-ról: itt találjuk ugyanis Európa egyik legnagyobb középkori várát. Ami nemcsak névadóként, de helyszínül is szolgált már: itt forgatták a maga idejében igen népszerű Robin Hood, a tolvajok fejedelme című mozit Kevin Costnerrel. A vár a város számos pontjáról látható, megkerülhetetlen, ötcsillagos látnivalója Carcassonne-nak, sokan kimondottan ezért látogatnak ide. Ősi alapokon épült, valódi középkori várról van szó, amit a 19. században tettek rendbe – kritikusai szerint talán túlságosan is, hiszen ma szebb, mint valaha is lehetett, de erre a kalandvágyó turisták fütyülnek.

A gigantikus méretű építménybe több kapun át is bejuthatunk, a belső magot kettős falrendszer védi, ami ma már egészen másra szolgál, mint hajdan: kutyasétáltatók, kocogók és romantikus sétára induló párok használják. A türelmetlenebb turisták sietősen igyekeznek feljebb, a belső várba, mert hamar felmérik, hogy itt bizony sok időt eltöltenek majd, mire átlátják és körbejárják az egészet. Már ha nem ott laknak, mert mind a várhoz vezető utcákon, mind a várfalak között találhatunk magunknak szállást. Egész Carcassonne egyik legelegánsabb, nemzetközi hírességek körében is népszerű hotelje is itt, a várban működik.

Épp eleget láthatunk, ha az utcákon lődörgünk, bekukkantunk a zárt udvarokba, megnézzük a hihetetlenül régi, 12. századi Szent Nazarius bazilikát, válogatunk az ajándékboltokban, leülünk egy pohár helyi borra, de ha szeretnénk egy történelemkönyv megelevenedett figurájaként érezni magunkat, akkor váltsunk belépőjegyet magába a várkastélyba is. Tornyokon, bástyákon, csigalépcsőkön és lovagtermeken át vezet majd az utunk, kamarakiállítások és makettek között, közben pedig lőréseken és teraszokon kikukkantva gyönyörködhetünk a városban és a környező tájban.

Carcassonne több Michelin-csillagos étteremmel is büszkélkedik, de olyan is akad, aki minősített vendéglátóhelye mellett remek bisztrókonyhát vivő, megfizethető helyet is nyitott. Mi a várban működő Auberge des Lices étteremben kóstoltuk és szerettük meg a régió híres egytálételét, a sólethez hasonló cassoulet-t. A várból lefelé sétálva, a mindig nyüzsgő Marcou téren lyukadunk ki, itt lazításként kérjünk egy pohárkával az ugyancsak helyi specialitásnak számító, mennyei, frissítő crème de menthe elnevezésű mentalikőrből. Ebből másnap vásárolhatunk is magunknak vagy ajándékba egy üveggel a másfél évszázada működő gyártó allée d’Iéna 72. alatti ódon üzletében.

Bár a végére hagytuk, a várba nagy valószínűséggel az alsóváros, az ugyancsak ősrégi La Bastide Saint Louis felől érkezünk, átsétálva az Aude folyó feletti Pont-Vieux-n. A hídról felejthetetlen a vár látványa, éjjel és nappal egyaránt – ezt a közvetlen a híd lábánál működő szállodákból is élvezhetjük. Igen, a carcassonne-iak leginkább itt, az alsóvárosban élnek, itt járnak apró, kedves butikokba és csemegeboltokba, itt ülnek ki a kedvenc kávéházuk teraszára, és vásárolnak a Carnot tér virág- és gyümölcspiacán. A legjobb, ha rövid látogatásunk során mi is így teszünk. Carcassonne emberléptékű, kényelmesen bejárható város, ahol lenyűgöző műemlékeket ismerhetünk meg, és nyugodt, jó hangulatban tölthetjük a nyaralásunkat.