Kontrolláló szülők és a tinik: kevés siker az életben

2020. június 28.
Közel húsz évnyi kutatás előzte meg annak a tanulmánynak az elkészültét, amely részletesen feltárta, milyen hosszú távú hatásai vannak a tinédzserek életére annak, ha kontrolláló szülők nevelik őket. A végeredmény nem meglepő: élethosszig ható negatív következményei vannak a gyermekük életére túlzott befolyást gyakorló szülőknek.

Tizenhárom és harminckét éves koruk között követte nyomon a Virginiai Egyetem kutatója közel kétszáz tinédzser életét. Emily Loeb pszichológus arra volt kíváncsi, milyen hatással vannak a kontrolláló szülők gyermekeik életének különböző aspektusaira. A vizsgálat eredményei szerint a befolyásoló szülők gyermekei sokkal kevesebb társas kapcsolattal rendelkeznek, kisebb eséllyel randiznak, nincsenek támogató barátaik és tudományos címek elérésére is kevesebb az esélyük. 

Már több tanulmány készült azzal kapcsolatban, hogy azok a szülők, akik pszichológiai kontrollt gyakorolnak gyermekük felett – a bűntudatot vagy a szeretetet használva fel a manipulációra, hogy gyermekük olyan döntést hozzon, és úgy viselkedjen, ahogy ők szeretnék vagy elvárnák –, milyen hatással vannak utódaik életére. Ám a kontrolláló szülők hosszú távú hatásait eddig még nem vizsgálták ilyen átfogóan. 

Nem tudják, hogy kell segítséget kérni

A vizsgálat kezdetén a kísérletben részt vevő tinédzserek 13 évesek voltak, 1998-ban hetedik és nyolcadik osztályosok. Legközelebbi barátaikkal érkeztek a laboratóriumba. Egyiküknek segítséget kellett kérniük a barátaitól egy problémával kapcsolatban. Míg a két másik tinédzser a kérdéssel kapcsolatos észrevételeiről beszélt, a kutatók megfigyelték, a gyerekek mennyire vettek részt a beszélgetésben. „Ezek a gyerekek már tizenhárom éves korukban is nehezen kértek és fogadtak el segítséget, és úgy tűnik, ez idővel csak rosszabb lett” – mondta a kutatás vezetője. Minél erőteljesebben kontrolláló szülő nevelte a gyerekeket, annál nehezebben illeszkedtek be, és annál kevésbé tudtak megbirkózni a társas élethelyzetekkel.

Olvastad már?

15, 16, 27 és 31 éves korukban megismételték az interjúkat. Minél inkább a szülők irányították a fiatalok életét, annál kisebb eséllyel volt párkapcsolatuk 32 éves korukig, és sokkal kisebb eséllyel fejezték be felsőfokú tanulmányaikat még akkor is, ha egyébként jó családi háttérrel rendelkeztek. Ennek hátterében Loeb és kutatótársai azt gyanítják, hogy a kontrolláló szülők döntése szerinti iskolák felé terelték a pszichológiai manipuláció eszközeivel gyermekeiket, nem a gyermek érdeklődése döntötte el a továbbtanulás irányát.

A barátokat tehernek tekintik

Különös, ám a befolyásoló szülők gyermekei ahelyett, hogy a baráti kapcsolatokra mint mindenki számára előnyös kapocsként tekintenének, inkább tehernek látják ezeket. „Akiknek nehéz a kapcsolata a szüleivel, nehezen boldogulnak az élet más területein is a kapcsolataival – mondta Loeb. – Ha a gyerek nem azt teszi, amit a szülei akarnak, a szülők bűntudatot ébresztenek benne, és megvonják az elismerést tőlük. Innen már könnyű elképzelni, hogy ezek a gyerekek ahogy nőnek, milyen elvárásokkal érkeznek egy baráti vagy romantikus kapcsolatba.”

Az elismerés megvonásától tartva a kontrolláló szülők gyermekei inkább nem vállalják az érzelmi kockázatot, ami a kapcsolatokkal vagy a segítségkéréssel jár. Félnek az elutasítástól és kritikától. 

Önálló döntések már gyermekkorban

A Bostoni Egyetem pszichológus professzora, Peter Gray szerint is „meggyőző bizonyíték ez a tanulmány arra, hogy a többé-kevésbé folyamatos szülői ellenőrzés és kontroll rendkívül hátrányos hatásokkal jár”.

A túlzott kontroll a gyermekek felett egy egész generációt érintő probléma.

„Bizonyítékaink vannak rá, hogy az elmúlt pár évtizedben a szülők egyre nagyobb és nagyobb kontrollt igyekeztek szerezni a gyermekeik élete felett. Régen kiküldték játszani a gyerekeket azzal a feltétellel, hogy sötétedésre érjenek haza. Manapság a gyerekeknek nem engedik meg ezt a fajta függetlenséget, ami a múlt generációinak megadatott.”

Emiatt a folyamatos ellenőrzés miatt hosszabb ideig tart, mire a felnőtté válás hagyományos mérföldköveit, mint például az első szexuális együttlét vagy barátokkal való alkoholfogyasztás, átlépik a fiatalok. 

„Fontos, hogy a gyerekeknek megadjuk a függetlenséget és a saját döntések lehetőségét, hiszen minél később élhetik meg az önállóság élményét, később annál több nehézséget okoz számukra, hogy megbirkózzanak az élet különböző állomásaival.”

Olvass tovább!

Forrás: Psychology Today
Fotó: Unsplash