Az egyház biztonságot adott
Bolba Márta már egészen kicsi gyerekkora óta az Isten és az egyház közelében képzelte az életét. Sopronban nevelkedett, alsósként egy soproni katolikus iskolában tanult, ami után a nyolcosztályos Berzsenyi Líceum következett. Az iskola mellett péntekenként egy gyerekeknek szóló hittanfoglalkozásra is eljárt: ilyenkor együtt énekeltek, imádkoztak, bibliai történeteket hallgattak mindezt egy olyan melegséget adó és elfogadó környezetben, ami ellensúlyozni tudta Márta kissé diszfunkcionális családi hátterét. „Az egyház nekem mindig a biztonságot jelentette, már gyerekként is azt éreztem, hogy jó ott lenni” – meséli, és hozzá teszi, hogy mindössze 9 éves korában végérvényesen el is döntötte, hogy felnőve evangélikus lelkész szeretne lenni.
„Amikor a nyolcosztályos evangélikus gimnáziumba kerültem az évnyitó istentiszteletet egy női lelkész tartott. Amikor megláttam, hogy egy nő is lehet lelkész, hirtelen megvilágosodtam, hogy ez igenis lehetséges, hogy nőként belőlem is lehet lelkész.”
Anya kiáll és beszél – csak legyen, aki meghallgatja
Számít-e, ha egy aktivista történetesen édesanya? Vagy ha egy édesanya aktivista. Az, hogy melyik sorrend a helyes (ha egyáltalán van ilyen), talán a legizgalmasabb kérdése a Közélet Iskolája Anya kiáll és beszél című kötetének, melyben 17 olyan nőt mutatnak be, aki az anyaság mellett a közéletben is szerepet vállal.Érettségi után az útja egyenesen a Evangélikus Hittudományi Egyetemre vezetett, ám mellette az ELTE magyar szakát is elvégezte. Tanári pályára ugyan nem vágyott, de mivel már ekkor tudta, hogy lelkészként missziós munkát szeretne végezni, úgy gondolta, hasznos lenne hozzá elmélyítenie a pedagógiai és pszichológiai ismereteit.
Az Alpokalja helyett a nyolcker
Bevallom, eleinte féltem, félve sétáltam ide a férjemmel. Végigmentünk a Baross utcán, majd bekanyarodtunk ide, a Karácsony Sándor utcai Mandák Házhoz.
A diplomája megszerzése után Márta az első gyakorlati évét a Ferencvárosban töltötte beosztott lelkészként, majd 2012-ban a püspök arra kérte, hogy segítse ki a nyolcadik kerületi, józsefvárosi gyülekezetet, amíg nem találnak a megüresedett pozícióra egy állandó lelkészt.
Ebben az időben Mártát Sopronba is hívták: a város egyik kertvárosi részén található gyülekezetbe kerestek lelkészt. Ifjú házasként, félállásban dolgozhatott volna Harkán, miközben a gyerekeit is nevelhette volna az Alpokalja gyönyörű környezetében, egy erdő mellett. Bár ekkor még benne is erősen éltek a nyolcadik kerülettel kapcsolatos sztereotípiák, végül mégis úgy döntött, hogy az idilli vidéki környezet helyett Józsefvárost választja.
„Amikor idesétáltunk a Mandák Házhoz a férjemmel, kinézett egy néni az ablakon, akivel szóba elegyedtem. Megkérdeztem a nevét, és egyszer csak egy fiatalember szólalt meg a hátam mögött, hogy »szia, Márti, Sári néninek hívják a nénit«. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hogy miért tudja valaki az utcán a nevemet. Aztán behívott, kinyitotta a kaput, töltött egy pohár bort, és kiderült, hogy egy középiskolába jártunk. Megtudtam, hogy két gimnazistatársam is itt lakik a gyülekezi házban található felsőoktatási kollégiumban, és ekkor úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. Nem volt kérdés, hogy melyiket megbízást vállaljam el.”
Élettel töltötte meg a Mandák Házat
A Mandák Ház Józsefváros egyik legszegényebb részén áll, annak idején fuvarosház volt a Mandák család tulajdonában. Mikor Mandák Mária örökös nélkül hunyt el, vagyonát az egyházra hagyta, így az az evangélikus gyülekezet tulajdonába került. Ebbe a házba költözött be családjával együtt Márta nyolc évvel ezelőtt, és kezdett bele az akkor már igencsak elöregedett gyülekezet újjászervezésébe.
„Amikor idekerültem 25 évesen, nem volt könnyű a helyzet, de próbáltam helytállni. Fiatal lányként kellett az idős emberek lelkésze legyek. Voltak olyan gyülekezeti tagok, akik bölcs, szerető támogatással fordultak felém, de olyanok is, akik nem nézték jó szemmel a munkámat. Nem fért bele nekik, hogy egy fiatal nő legyen a lelkészük, felháborította őket a viselkedésem, és inkább elmentek a gyülekezetből.”
Márta érkezése után a Mandák Házban szinte egyik napról a másikra pezsdült fel az élet. Rögtön az első héten például egy nagy közös vacsorát szervezett egy holland gospelkórus koncertjével egybekötve.
„Az együttes énekelt és táncolt, amit néhányan úgy értelmeztek, hogy az ugrálással megszégyenítettük az oltártért. Volt, akinek felpezsdítő volt ez az irány, másoknak felháborító.”
Az első közös vacsorát sok másik követte: Márta kitalálta, és munkatársaival együtt megvalósította, az úgynevezett „nyitott vacsorát”, aminek alkalmából minden héten szerdánként összejöttek, hogy együtt készítsék és fogyasszák el a vacsorát. Márta vacsoráin a gyülekezeti tagok és helyi lakók mellett, ugyanúgy részt vehettek környékbeli hajléktalanok is, vagy éppen menekültek.
A közösségépítésének és a gyülekezet összekovácsolásának a legnagobb lendületet végül az adta, amikor Márta elkezdte felkeresni a kerületben működő civil szervezeteket, és megkérdezte tőlük, hogyan működhetnének együtt.
„Mindig is érdekelt, hogy hogyan lehet továbbadni a hitet, hogy hogyan lehet erőszakmentesen továbbadni másoknak úgy az értéket, hogy az az ő életüket is keretezhesse. Részt vettem több missziós konferencián, és ezekből megtanultam, hogy a megoldás, ha holisztikus személettel, az egész embert szem előtt tartva kezdünk munkálkodni a város javán. Ahol az Isten, vagy Isten embere megjelenik, és elkezdi megszólaltatni az Isten igéjét, ott a környezet is elkezd átalakulni. Elkezdtem ennek mentén kapcsolatokat építeni a környékbeli civil szervezetekkel, önkormányzati szervezetekkel. Nagyon sok nyitottságra találtam, szerencsére ők is örültek ennek az együttműködésnek.”
Hamar kiderült, hogy ezek az együttműködések tényleg kölcsönösen gazdagítóvá tudnak válni. Márta a civilek által nagyon sokat tudott tanulni a társadalmi környezetről, cserébe pedig infrastruktúrát tudott felajánlani: kinyitotta a Mandák Ház kapuit a szervezetek számára.
„Megjelent például nálunk a Rogers Központ Alapítvány, akik személyközpontú pszichológiai felfogásban egy ingyenes önismereti csoportot hirdettek meg képzett szakemberekkel. Ezt aztán fel tudtuk kínálni az embereknek, hogy ha érdekli őket, jöjjenek, vegyenek részt rajra. A Napfogyatkozás Egyesület gyásztanácsadói is szerveztek itt gyásztanácsadó csoportot. De volt egy karácsony, amikor a Józan Babák Egyesülettel szerveztünk 70 gyereknek karácsonyiajándék-gyűjtést. A gyerekek megírták a kívánságaikat, és a gyülekezeti tagok voltak az angyalok, akik teljesítették azokat – még az olyan nagyobb kívánságokat is, amiket egyébként soha nem kaphattak volna meg. Volt például, aki biciklit kapott.”
Ezek az együttműködések az évekkel egyre szélesedtek és stabilizálódtak. Vannak szervezetek, amelyek ma már irodát is bérelnek a Mandák Házban – ilyen például az oktatási esélyegyenlőségért dolgozó Rosa Parks Alapítvány fenntartásában működő Láthatatlan Tanoda, vagy a menekültügyi szociális munkát végző Evangélikus Diakónia Integrációs Szolgálat.
„Ezek az egymást támogató folyamatokat megteremtik az elfogadás légkörét a közösségben. A tagok élvezik, hogy ez egy ilyen szellemiségű gyülekezet. Ma már egyébként 50 stabil tagunk van a gyülekezetben, vasárnaponként nagyjából 15-20 ember jár istentiszteletre, míg egyes programokon ennél többen.”
A kapu karácsonykor is nyitva van
Ezen a karácsonyon nem készültek külön adományozási akcióval, hiszen, ahogy Márta is mondja, inkább szociális szakmai alapon szokták a rászorulókat támogatni – ami magyarul annyit jelent, hogy ők valójában az egész évben folyamatosan segítenek, nem csak az ünnepek alkalmával. De a közös program természetesen idén sem marad el: szenteste a Mandák Házban is felállítják a karácsonyfát, a gyülekezeti tagokkal ünnepi énekeket énekelnek, karácsonyi történeteket olvasnak, karácsony első napján pedig 10 órakor megtartják a szokásos istentiszteletet.
„Karácsonykor nagyon kiéleződik, ha valakinek diszfunkcionális a családja. Sokan vannak, akiknek a karácsony egy rémálom, és azért is készülök lelkesen az adventi közös imádságokra és bibliaórákra. Hogy itt tényleg fel tudjunk készülni lelkileg a karácsonyra és tényleg tudjunk ünnepelni. Fontos, hogy összejöjjünk karácsonykor, de ez talán nem is a magányt tudja ellensúlyozni, hiszen, ha innen hazamennek, otthon a magány még nem szűnik meg. Abban tudunk itt segíteni, hogy a karácsonyt meg tudjuk élni, hogy az ünnep az Jézusról szóljon. Megünnepeljük azt, hogy Isten része kívánt lenni az embervilágnak, hogy közénk jött, közöttünk van, és hogy lehet vele találkozni. Ami valójában megszabadíthatja az embert a magány rémétől az a remény, hogy igenis esélyünk van valós kapcsolatokra és az igazi szeretet megélésére.”
Fotó: Czvitkovits Judit
Olvass tovább!
