A NANE és a Patent Egyesület is évek óta tart felvilágosító foglalkozásokat iskolásoknak, ahol többek között a párkapcsolati erőszakról, illetve az egyenlőségen alapuló szexről is beszélnek. Ezekre a már meglévő programjaikra építették fel a Nyári Tábor Lázadó Lányoknak elnevezésű közös rendezvényüket, amit tavaly nyáron hirdettek meg először – kifejezetten 13 és 18 év közötti lányoknak. A négynapos tábornak végül akkora sikere lett, hogy októberben dupláztak egyet – akkor már kibővített, egész napos programokkal hirdették meg az újabb turnust.
Az egyesület önkéntesei idén nyáron újra lázadni hívták a fiatalokat: két turnust is szerveztek, Budapest mellett ezúttal Pécsre is. Az interjúalanyok azt mesélik, hogy a pesti időpontra annyian jelentkeztek, hogy egy fél délután alatt beteltek a helyek. A pécsi táborba pedig még néhány napig várják az érdeklődők jelentkezését. Petrás Boglárkával és Molnár Viával, a tábor két szervező önkéntesével beszélgettünk.
Kezdjük ott, hogy mi ellen lázadnak a lányok?
Petrás Boglárka: A korlátozó nemi szerepek és elvárások ellen, amit a patriarchátus támaszt a nőkkel és a lányokkal szemben.
Molnár Via: Kaptunk már olyan reakciót, hogy miért ilyen harcos ez az elnevezés… De hát pont azért lázadó, és az ellen lázadunk, hogy a nők is lehessenek harcosak, erőteljesek. Hogy kiállhassanak magukért, felemelhessék a hangjukat.
A tábor erőszak-megelőzéssel foglalkozik. Ez alatt pontosan mit kell érteni, mi mindennel foglalkoztok ez alatt a néhány nap alatt?
Petrás Boglárka: Alapvetően a két fókusz a szexuális erőszakon és a párkapcsolati erőszakon van, de a tábor hosszabb idejének köszönhetően arra is van lehetőségünk, hogy tágabb kontextusban közelítsük meg ezeket a témákat. Az elején az önbecsülésről beszélgetünk, önismereti kérdések vannak, aztán foglalkozunk a szépségkultusszal, a társadalmi elvárásokkal, a nemi szerepekkel. Ezzel kicsit megágyazunk a kontextusnak, hogy lássák, hogy az erőszak nem a semmiből nő ki. Miután a tágabb társadalmi kérdéseket körbejártuk, tudunk fókuszálni arra, hogy milyen egy egyenlő párkapcsolat, milyen figyelmeztető jelei vannak a párkapcsolati erőszaknak, hogyan lehet felismerni azt, mit lehet tenni ellene. Ezután jön a szex, amivel kapcsolatban főleg a pornó hatásaival foglalkozunk. Összehasonlítjuk, hogy mit tanít a pornó a szexről, és emellé odatesszük, hogy milyen lenne egy egyenlőségen alapuló szexuális kapcsolat. Ehhez kapcsolódóan beszélünk a fogamzásgátlásról, és van még egy téma, ami a zárás szokott lenni, az online erőszak. Egyébként minden anyagunk fent van a neten modulokra bontva, és meg lehet nézni, milyen foglalkozásaink vannak.
Miért van szükség egy ilyen, kifejezetten fiatal lányoknak szóló kezdeményezésre Magyarországon?
Petrás Boglárka: Tulajdonképpen minden lányt érint, vagy előbb-utóbb érinteni fog a szexizmus, a nők elleni erőszak valamilyen formája. És erről egyáltalán nem esik szó az iskolákban, pedig nagyon megerősítő és felszabadító élmény a lányok számára, ha minderről szabadon beszélhetnek. Nagyon ki vannak éhezve ezekre a témákra.
Molnár Via: Nőszervezetként folyamatosan testközelből látjuk, hogy mennyire erőteljes probléma Magyarországon is a párkapcsolati erőszak, ráadásul már ez a korosztály is bőven érintett. A tavalyi táborban is volt a 13-15 éves korosztályban olyan lány, akinek volt saját élménye. Ezek a lányok egy olyan korban vannak, amikor éppen alakulnak ki a véleményeik, a gondolataik, a mintázataik a különféle dolgokról, ezért hát nagyon fontos, hogy a folyamatosan rájuk zúduló külső elvárások és káros üzenetek mellett kapjanak egy másfajta megközelítést is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lányok megértsék, hogy nem kell feltétlenül a feléjük áradó elvárásoknak megfelelni, hogy van joguk arra, hogy ezeket megkérdőjelezzék, és a saját értékeiket kövessék, hogy maguknak feleljenek meg.
Azt mondjátok, hogy a lányok nagyon is igényelnék, hogy ezekről a témákról valaki beszélgessen velük. Kinek a feladata lenne szerintetek, hogy ezeket az információkat átadják nekik – az iskoláé vagy a szülőké?
Petrás Boglárka: Szerintem is-is. De látni kell, hogy a szüleik sem tanultak, beszéltek annak idején ilyesmiről – mi alapján tudnának reagálni ezekre a problémákra? A pornóiparral kapcsolatban például akármennyire próbál felkészült lenni egy szülő, nagyon összetett és nehéz téma, ráadásul egyre újabb és súlyosabb problémákat szül. A pornóipar elképesztő erőforrásokat fordít arra, hogy a nők és lányok elleni erőszakot normalizálja, hétköznapossá és elfogadottá tegye. És egy szülő gyakran nagyon eszköztelennek is érzi magát a pornóval szemben.
Molnár Via: De nem véletlenül vannak nekünk a kiadványaink. Minden anyagunk elérhető online ingyenesen, pont azért, mert próbálunk eszközöket adni másoknak is a kezébe, hogy tudjanak ezekről beszélni a fiatalokkal. Tartunk képzéseket szociális szakembereknek és tanároknak, ahol a módszertanunkat is megtanítjuk nekik. Próbálunk segítséget nyújtani abban, hogy ezek a fontos témák szélesebb körben átadhatók legyenek. Mert nekünk nyilvánvalóan nincs rá kapacitásunk, hogy egész Magyarországgal megismertessük.
Az kicsit talán megnehezíti a dolgotokat, hogy Magyarországon elég erős szembeszélben dolgoztok. Az iskolákban tanított családi életre nevelés program sem feltétlenül a női egyenlőséget, és a kapcsolati egyenlőség fontosságát hangsúlyozza.
Molnár Via: Igen, és az a meglepő, hogy még így, egy ilyen környezetben is óriási igény van ezekre a témákra, és erre a megközelítésre.
Voltak a tavalyi táborokban nagy felismerések, mondjuk, egy-egy feladat során, amikor magukra ismertek valamiben a lányok, és csak veletek, a közös beszélgetés alapján értették meg, hogy ők is voltak már erőszak áldozatai?
Molnár Via: Igen, szerintem mindig van ilyen. De fontos látni, hogy alapvetően, amikor valakivel erőszak történik, akkor attól ő nyilván rosszul érzi magát, és csak a külső reakciók hitetik el aztán vele, hogy amit átélt, az nem volt erőszak. Mi általában csak egy megerősítést nyújtunk nekik, hogy megértsék, hogy az saját érzéseik igenis validak, mert tényleg nem volt jó, ami velük történt. Tehát nem mi ébresztjük rá őket, hogy velük erőszak történt, hanem adunk nekik egy megerősítést abban, hogy ha valamitől nem érzik jól magukat, akkor az nem jó nekik. Emellett persze ahhoz is megpróbálunk nekik eszközöket és tudást adni, hogy ha velük vagy a környezetükben valakivel szemben erőszakot követnek el, tudjanak segítséget kérni és megfelelően tudják támogatni egymást.
Mit tapasztaltatok a tavalyi táborok alkalmával, mennyire vannak tisztában a lányok például azzal, hogy milyennek kellene lennie egy egyenlőségen alapuló kapcsolatnak? Vagy mit gondolnak például a pornóról?
Petrás Boglárka: Alapvetően az előző két táborba főleg olyan lányok jelentkeztek, akik például már követtek minket az Instagramon, tehát nem volt nekik teljesen új a téma. Ez a generáció ráadásul már könnyebben is hozzáfér az információkhoz, tájékozottabbak, mint például mi voltunk 10 évvel ezelőtt. Vannak persze olyan témák, amik nehezebb beszélgetésekkel járnak, ilyen például a pornó is, mert sajnos a médiában gyakran találkoznak olyan, gyakran akár „feministaként” pozicionált véleményekkel, hogy a pornó sem feltétlenül rossz, vagy az erőszak lehet szexi, ha mindenki beleegyezik. Ezt az iskolai foglalkozásokon is tapasztaljuk, de szerencsére a táborban alaposabban át tudjuk beszélni, hogy ezeket az üzeneteket is bátran meg lehet kérdőjelezni, nem kell elviselni például olyan erőszakos aktusokat, amik fájdalmat okozhatnak; és fel lehet tenni a kérdést, hogy miért okoz valakinek izgalmat, ha fojtogatja vagy más módon bántja a partnerét. Odafigyelünk rá, hogy ezek a beszélgetések senkinek ne legyenek kellemetlenek vagy kínosak, de így is határozottan tudjuk képviselni azt az álláspontot, hogy az erőszak nem oké, nincs helye egy egyenlőségen és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatban.
Molnár Via: A külső hatásokra nagyon érzékeny korosztályról beszélünk, akik egy számukra új dologgal ismerkednek, a kapcsolatokkal és saját szexualitásukkal. Ők maguk folyamatosan mintákat, követendő példákat keresnek. Jellemző, hogy azt gondolják az ideális partner tapasztaltabb, többet „tud”, hogy „megtanítsa” őket hogyan kell jól csinálni. Nekünk az a célunk, hogy ráébredjenek: ők tudják, hogy hogyan kell jól csinálni, csak figyelniük kell a saját maguk és partnerük igényeire, határaira. A pornóval is az az egyik alapvető probléma, hogy egy követendő képet állít fel, távolítja, elidegeníti, vizuálissá teszi a szexet. Ennyi idősen sokkal fontosabb, hogy a saját testükkel, igényekkel, határaikkal ismerkedjenek. Ebben a folyamatban információkkal, a védekezési módszerek ismeretével és azzal tudjuk segíteni őket, ha megerősítjük őket abban, hogy hallgassanak az érzéseikre, megérzéseikre, és mi magunk is tiszteletben tartjuk az ő határaikat. A szex nem vizualitás alapú, nem kell pornó hozzá, hogy megismerje a vágyait, mert azok belülről jönnek. Összefoglalva, a széles körben elterjed mondattal szemben: az egyenlőségen alapuló szex nem kölcsönös beleegyezésen, hanem kölcsönös lelkesedésen alapul.
Van olyan téma, ami a legjobban szokta érdekelni a lányokat? Ami tavaly nagyon népszerű volt?
Petrás Boglárka: Szokott lenni önvédelmi edzés kifejezetten az erőszakkal foglalkozó részek után, levezetés gyanánt. Mindig azt szokták kiemelni, hogy ez egy nagyon jó kombó. De van még egy emlékem őszről, ami nagyon megérintő volt. Amikor a szépségkultuszról beszéltünk, az nagyon nagy hatással volt rájuk. Szó volt a külsővel kapcsolatos elvárásokról, az evészavarokról, és csak úgy ömlött belőlük a szó. Pedig azt hiszem, ez még az első napnak a vége felé történt, még új volt az egész, de ez a téma egy tökéletes jégtörőnek bizonyult. Mindenki tudott hozzá kapcsolódni, nagyon bevonódtak, nagyon megmozgatta őket.
Összességében milyen visszajelzéseket kaptatok, hogy tetszettek a tavalyi táborok a résztvevőknek?
Molnár Via: Ez a leghálásabb projektünk, a tábor folyamán is szinte folyamatosan jelzik vissza, hogy nekik mennyire jó itt. Nagyon jó élmény volt látni, hogy ez a csapat gyerek mennyire megszerette egymást, és kialakult egy igazi közösség, egy sisterhoodra való ráébredés. Ez a közösség alkotás nem volt benne a kifejezett céljainkba, de magától megtörtént. Ezt a kialakult közösséget próbáltuk aztán mi is támogatni azzal, hogy arra buzdítottuk őket, hogy a tábor után is tartsák a kapcsolatot egymással. Ha jól tudom, tavalyról vannak olyan lányok, akik azóta is együtt járnak deszkázni.
Petrás Boglárka: De szerintem az is jó visszajelzés, hogy minden turnusban vannak olyan lányok, akik már voltak egy korábbiban, de újra bepróbálkoznak, jelentkeznek, hátha eljöhetnek még egyszer.
Ezen a nyáron két tábort is fogtok tartani, egyet Budapesten, egyet pedig Pécsett. Lesz valami változás az idei programban?
Petrás Boglárka: A legnagyobb változás, hogy most már ötnapos lesz a tábor, de az utolsó napon nem lesznek foglalkozások, hanem elmegyünk majd közösen kirándulni.
Molnár Via: Az egyik napon variáltunk egy kicsit, de gyakorlatilag ugyanaz a téma, ugyanazokat a foglalkozásokat visszük. Nyilván mi is fejlődünk kicsit, mindig ötletelünk, hogy hogyan lehetne a témákat még jobban átadni, de ezek mind inkább módszertani fejlesztések, a tábor felépítése ugyanaz maradt.
