Mindig is érdekes, talán kicsit furcsának is mondható koncepció volt nekünk, magyaroknak a reggelire készített és falatozott palacsinta. Az amerikai filmekben oly’ gyakran látott, szirupban úszó tornyok távol álltak a parizer-kiflivég-paradicsom hármashoz szokott gyomroktól, azonban talán mára már csak kevés szemöldök szalad tarkóra akkor, ha valaki mégis az édesen puha korongok mellett dönt a napkezdés során. Főleg azért is, hiszen azóta már megannyi, erőszakkal talán „egészségesebbnek” mondható verzióban is készíthető az amerikai palacsinta, például banán hozzáadásával.
Az alapanyagokat készítsük ki jó előre, hogy utána már csak a keveréssel és kisütéssel kelljen foglalkoznunk. Ne feledkezzünk meg a sütőporról, ugyanis ettől puffadnak majd fel a palacsintáink. Használjunk érettebb gyümölcsöt a palacsintához: ez egyrészt könnyebben összetörhető/turmixolható, másrészt több cukor található benne, amitől a palacsintánk természetesen lesz édesebb.
Ne süssük túl nagy lángon a palacsintákat, mert az alattuk olvadó vaj így megég és keserű ízt ad át a tésztának. Onnan láthatjuk, hogy eljött a megfordítás ideje, hogy a tészta már viszonylag szilárd és a benne lévő buborékok is mind kipukkadtak. A palacsintákat mindenképpen langyosan tálaljuk, és locsoljuk meg mézzel/juharsziruppal, hogy legyen mit tunkolni a tányéron!