Az arcápolás történelme, savanyú tejtől a csúcstechnológiáig

2024. július 25.
Az arcápolás történelme izgalmas utazás a múltba, ahol a savanyú tejtől a csúcstechnológiai eszközökig sok minden színesíti a bőrápolás fejlődésének útját. Lássuk, hogy hogyan szépültek az ókori rómaiak, és mi az otthoni arcápolás maximuma ma?
az-arcapolas-tortenete

A tisztálkodás gondolata az emberiség kezdetéig nyúlik vissza: az ókori egyiptomiakat például kedvenc szérumaik mellé temették, hogy megkönnyítsék a túlvilágra való átmenetelüket. Az arcápolás történelme nagyon hosszú és változatos múltra tekint vissza,  hiszen az emberek mindig is lelkesen keresték az arcbőr fiatalításának, egészségének megőrzésének lehetséges módjait.

A híres egyiptomi szépség nyomában

Az első szappanreceptek időszámításunk előttről valók, Mezopotámiában, az ókori Görögországban és Rómában is találtak ilyeneket. A legelső szappanok valójában „hamuval főzött zsírok” voltak, de a bizarr alapanyagok ellenére kiválóan alkalmasak voltak a tisztálkodásra.

Az ókori egyiptomiak arcápolási rituálék során természetes, könnyen hozzáférhető alapanyagokat, például olívaolajat, strucctojást, valamint gyógynövényekből készült illóolajokat használtak mindenféle bőrprobléma kezelésére.

az-arcapolas-tortenete

Kleopátra az arcápolás és bőrápolás nagymestere volt a maga korában

Kleopátra köztudottan savanyú tejben fürdött, hogy bársonyossá tegye bőrét. Az ókoriak valószínűleg tapasztalati úton jöttek rá, hogy a remek bőrszépítő savanyú tej tejsavat tartalmaz, ami egy alfa-hidroxi-sav, és amelyet még manapság is gyakran használnak kémiai hámlasztáshoz.

Az egyiptomi kultúrában kulcsfontosságú szerepe volt a sminkelésnek is, a jellegzetes kék szemfestékük alapja ólom volt – amelynek mérgező tulajdonságával nyilvánvalóan nem voltak tisztában.

Az arcápolás luxusa

az-arcapolas-tortenelme

Az arcápolás történelmének fontos megállója az ókori Egyiptom

A Római Birodalom bukása után azonban Európa nagy részén visszaszorultak a tisztálkodási szokások, ami a középkorban az általános higiénia csökkenéséhez és járványokhoz vezetett. A szépségápolás és a kozmetikai szerek használata a nemesi réteg kiváltságává vált. A tehetősebb réteg továbbra is állati zsiradékból és gyógynövényekből készült kenőcsöket használt, de elterjedtek az őrölt magvak, levelek, virágok és méz keverékéből készült arc- és hajmaszkok is.

A reneszánsz és a humanizmus idején a közép- és alsó rétegnek is egyre nőtt az igénye a testápolásra, ezért elkezdtek olyan könnyen hozzáférhető praktikákra támaszkodni, mint a rózsavízbe áztatott kenyér a szem alatti duzzadtság csökkentésére, vagy az ecetben főzött zabpehely, amit bőrradírozásra használtak. A barokk korszakban és a török terjeszkedés nyomán megjelent a fürdőkultúra, ami a gazdagok és szegények körében egyaránt elterjedt.

(Fel)világosodás a bőrápolásban

A világos, porcelánszerű bőr a középkorban is státuszszimbólumnak minősült, de ez a divat az 1700-as években élte csúcsát. A nemes nők és férfiak cink-oxid és citromlé keverékét kenték a bőrükre a ragyogó és falfehér kinézetért. Az olyan összetevőket, mint a tojássárgája, a méz és a zabpehely, szintén használták a bőrtextúra lágyítására és a bőrhibák kezelésére.

az-arcapolas-tortenete

Az 1700-as években sokan citromlével fehérítették a bőrüket

Az 1800-as években az ipari forradalommal kezdődött a bőrápolási termékek, például a Labello, a vazelin és a babapúder tömeggyártása. A kozmetikai ipar gyors fejlődése ellenére azonban továbbra is használtak olyan káros, sőt mérgező alapanyagokat, mint az ólom és a higany. Az ólmot púderekhez és szemfestékekhez keverték a porcelánbaba-kinézet eléréséhez, míg a higanyt az arc fehérítésére és szépítő fürdések során használták.

A tudatos bőrápolás történelmének kezdete

A mai értelemben vett bőrápolásról az 1900-as évektől beszélhetünk. A jóléti társadalmak elterjedésével csökkenni kezdett a tehetősebb és a kevésbé tehetős réteg közötti szakadék, és a szépségápolási és arcápolási termékek széles körben elérhetővé váltak. Az 1930-as években dobták piacra az első fényvédő krémeket, és ekkor születtek meg az első szabályozások arra nézve, hogy csak biztonságos, mérgező anyagoktól mentes termékeket lehet forgalomba hozni.

A kozmetikai ipar forradalma a 60-as években köszöntött be, amikor olyan bonyolult eljárásokat dolgoztak ki, mint a bőrfiatalító lézeres arckezelés, a bőrfelszín-megújító kémiai hámlasztás és a mikrodermabrázió.

Okostechnológia a szépségiparban

 

 
 
 
 
 
View this post on Instagram
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

A post shared by ShirleyC💎 (@shirleyc__)

A 2000-es években az okostechnológia egy addig nem látott tempóban kezdett fejlődni, ami a szépségiparban is éreztette hatását. Mára már rendelkezésünkre állnak azok az eszközök és technológiák, amelyekkel a bőrproblémák minden fajtáját kezelhetjük, megelőzhetjük, sőt, visszafordíthatjuk.

A valóban „okos” arckezelő eszközök ma már a legkomplexebb szalonkezeléseket is képesek elhozni az otthonunkba. Olyan fejlett technológiákat ötvözhetnek egyetlen készülékben, mint a mikrokeringést javító T-Sonic pulzáció, a feszesítő mikroáram, és a kollagéntermelést serkentő vörös LED-fény.

Bár az arcápolás és a bőrápolás kultúrája drasztikusan megváltozott az elmúlt évezredek alatt, de egy biztos: az embereket mindig is érdekelte, hogyan néznek ki és egészséges-e a bőrük – az évszázadok alatt szerencsére ebben a korban a legkönnyebb ezt elérni.

Fotó: Getty Images, Marie Claire-Archív