Vannak, akik azért járnak egyedül étterembe, mert ez egy kifejezetten kényelmes megoldás – nem kell otthon főzni vagy takarítani. Mások szeretnek új helyeket kipróbálni, új élményeket szerezni A felmérések, az étterem-tulajdonosok és az iparági megfigyelők szerint a millenniálok és a Z generációsok adják a solo dining növekedésének motorját. A közösségi média megkönnyítette az emberek számára, hogy megtalálják az egyedül étkezésre alkalmas éttermeket, de a demográfiai trendek is erősítik ezt a tendenciát.
„Az étkezési trendek a körülöttünk zajló események nagyobb kilengéseit tükrözik”, állítja Stephen Zagor, a Columbia Business Schoolon tanító éttermi tanácsadó.
Az amerikaiak 30%-a egyedül él, miközben az emberek később és ritkábban házasodnak. A 25-49 éves amerikaiaknak csak 37%-a házas és nevel gyermeket, szemben az 1970-es 67%-kal. A Mintel piackutató cég egy 2022-es, 1200 fogyasztó körében végzett felmérése szerint manapság már a válaszadók 60%-a komfortosan érzi magát, ha egyedül eszik egy alkalmi étteremben.
Az OpenTable étteremfoglalási platform megbízásából júniusban 2000 fogyasztó körében végzett online felmérés szerint a válaszadók 60%-a vacsorázott egyedül az elmúlt évben, köztük a Z generációs és az ezredfordulós válaszadók 68%-a. Az OpenTable vezérigazgatója, Debby Soo szerint a távmunka szélesebb körű elterjedése lehet az egyik oka a növekedésnek, mivel a dolgozók szeretnének kiszakadni a home office magányából, bár mélyebb okok is megbújhatnak a háttérben. „Szerintem az önszeretet és az öngondoskodás szélesebb körű mozgalmának lehetünk szemtanúi, és tényleg élvezzük a saját társaságunkat”, vélekedett Soo.
„Én leginkább azért szeretek egyedül beülni egy étterembe, mert így egyedül tapasztalhatom meg az élményt, és új kapcsolatokat építhetek”, árulta el a 34 éves Leandra Moultrie, egy marketingszakember és önjelölt foodie, aki gyakran étkezik egyedül a floridai Orlandóban brunch, ebéd, vacsora és séfkóstolók alkalmával.
Ausztráliában is hasonló a trend: az NPD Group felmérése szerint az egyedül étkezők forgalmi részesedése az ausztrál vendéglátóiparban ma már 40%-os. Az éttermi foglalási platform, a TheFork szerint pedig az egyéni foglalások száma is 27%-kal nőtt. Japánban még egy külön kifejezés is létezik az egyedül étkezésre: „ohitorisama”, ami annyit tesz, hogy »egyedül«, de ez egy tiszteletteljes szó, nincs negatív konnotációja. A japán Hot Pepper Gourmet Eating Out Research Institute egy nemrégiben végzett felmérése szerint a japánok 23%-a eszik egyedül, szemben a 2018-as 18%-kal.
Az éttermek világszerte igyekeznek alkalmazkodni ehhez az új étkezési trendhez, például több olyan ülőhelyet alakítanak ki, amely vonzó lehet az egyedül érkezők számára is (akár a pult mellett, akár kisebb asztaloknál), átalakítják az ételkínálatot vagy az adagok méretét, illetve vannak vendéglátóhelyek, ahol a felszolgálókat és a pultosokat már arra képezték ki, hogy szánjanak több időt az egyedül étkezőkre, magyarázzák el az új menüpontokat és tegyenek javaslatokat. „A helyszínek hagyományosan a nagyobb csoportok kiszolgálására épültek”, magyarázta a Caffe Bartolo tulajdonosa, Jared Merlino a The Age című lapnak. „Most viszont nagyobb hangsúlyt fektetnek az intimitásra és a hangulatra. Ez a zenén, a helyszín elrendezésén, az asztalok méretén, a kiszolgáláson alapszik – segítve az embereket abban, hogy jól érezzék magukat” – folytatta.
A szóló utazások iránti növekvő érdeklődés – különösen az 55 éves és idősebb utazók körében – szintén több egyedül étkezést eredményez.
Több olyan ülőhelyet alakítanak ki, amely vonzó lehet az egyedül érkezők számára is
A svájci Luzernbe nemrégiben tett szólóútja során Carolyn Ray megdöbbent, amikor a vendéglátó egy gyönyörű, tóra néző, egyszemélyes asztalhoz vezette, amelyen egy kis váza virág is díszelgett. Ray, a JourneyWoman, az 50 év feletti egyedül utazó nőknek szóló weboldal vezérigazgatója és szerkesztője elmondta, hogy korábban más éttermek megpróbálták az étterem hátsó traktusába ültetni, vagy kifejezetten rákérdeztek, hogy csatlakozik-e hozzá valaki.
„Mintha a világ még mindig le lenne maradva, és nem értené, hogy azért vagyunk magunkban, mert magunk akarunk lenni” – mondta. „Nőként függetlenek és erősek vagyunk, bármelyik étterembe bemehetünk, ahová csak akarunk, és lefoglalhatunk egy egyszemélyes asztalt, és jól érezhetjük magunkat.”
Shawn Singh, egy houstoni tartalomkészítő és étteremkritikus bevallotta, hogy ő az esetek 70%-ában egyedül eszik. Ha valaki rémisztőnek találja a gondolatot, hogy egyedül merészkedjen be egy étterembe, Shawn azt javasolja, hogy vacsora helyett ebédre üljön be, vagy hétköznap a kora esti órákat válassza, amikor amúgy is több ember étkezik egyedül. A trendek egyébként azt mutatják, hogy a dedikált étkezési idők is elmosódtak az utóbbi időkben, a vendégek egyre gyakrabban esznek a reggeli, ebéd és vacsoraidőn kívüli időpontokban.
Az éttermek természetesen nem mindig lelkesednek azért, hogy egyetlen vendéget ültessenek le egy olyan asztalhoz, ahová többen is elférnének. Egy Michelin-csillagos londoni étterem, az Alex Dilling a Hotel Café Royalban tavaly nagy port kavart, amikor elkezdte felszámítani az egyedül étkező vendégeknek ugyanazt az árat, mint két vendégnek. A weboldalán nem is lehet két főnél kevesebb személyre foglalni.
Más éttermek azt vallják, hogy érdemes egy személyt leültetni egy kétszemélyes asztalhoz, mert az egyedül étkezők általában hűséges, visszatérő vendégek.
„Bár lehet, hogy rövid távon veszteséget szenvedünk el, mi hosszú távban gondolkodunk” – mondta Drew Brady, a New Yorkban 11 vegán éttermet működtető Overthrow Hospitality üzemeltetési igazgatója. Brady a járvány óta az egyedül étkezők számának növekedését tapasztalta, és azt mondja, hogy ezek egyenletesen oszlanak meg férfiak és nők között. A cég zászlóshajó éttermében, az Avant Gardenben az egyedül étkezők a vendégek 8%-át teszik ki.
Hayley Peppin, az ausztrál Haarper’s Bazaar magazin szerzője így mesél a solo-dining élményeiről:
„Az egyik szombat este úgy döntöttem, hogy nincs kedvem otthon maradni, de társaságra se vágytam, ezért egyedül besétáltam Sydney belvárosában egy forgalmas bárba, abban a reményben, hogy egy jót vacsorázom és elnézelődöm. Miután kértem egy asztalt egy személyre, egy fiatal pincér rákérdezett: »Szóval, mikor jönnek a barátai?« Miután közöltem, hogy csak én leszek, felvonta a szemöldökét, és egy kicsit tovább nyomult. »Egyedül van [hitetlenkedő pillantás] szombat este?« Azon kaptam magam, hogy akadozva egy meglehetősen hosszadalmas és kínos magyarázkodásba fogok arról, hogy szingli vagyok, utálom az alkalmazásokat, és inkább egyedül töltök egy visszafogott szombat estét, mint hogy meghívjam a barátaimat, és elkerülhetetlenül fáradt és rosszkedvű legyek másnap. Próbálta feldolgozni a válaszomat, majd így szólt: »Ez egy nagyon magabiztos döntés, hűha, le a kalappal, én ilyet soha nem mernék«. Bár ez bóknak tűnt, mégis fennakadtam rajta. Miért borzolja még mindig az emberek kedélyét 2024-ben, ha valaki – főleg ha egy egyedülálló nő – beül egyedül vacsorázni egy étterembe? Hosszú utat tettünk meg azóta, hogy »szükségünk legyen« egy férfira, hogy elkísérjen minket egy nyilvános helyre. Az előttünk élő generációk – nevezetesen a szüfrazsettek – keményen küzdöttek azért, hogy biztosítsák és normalizálják a társadalomban ezt a fajta szabadságot a számunkra. Amikor egyedül étkezem, van, hogy a párizsi teraszok stílusában csak bámulom az embereket (az európai kultúrában ez egy teljesen elfogadott, nagy becsben tartott időtöltés), máskor pedig élő zenét hallgatok, miközben Negronit kortyolgatok és olajbogyót rágcsálok. Ha van kedvem, a bárpultnál ülve élénk beszélgetésbe elegyedem a csapossal – gyakran kapok kiváló utazási tanácsokat vagy javaslatokat italokra –, vagy véletlenszerűen beszélgetésbe elegyedek a vendéglátóhelyen ülőkkel, ami segített abban, hogy újabb kapcsolatokat és barátságokat kössek.”
Hayley-t a saját tapasztalatai arra késztették, hogy leüljön beszélgetni Dr. Jaime Zuckerman klinikai pszichológussal az egyedül étkezés trendjéről, aki kiemelte, hogy manapság a nők már „nem várnak addig az utazással, egy új étterem kipróbálásával vagy egy új hobbi elkezdésével, amíg nem találnak társat”.
„Ha nem ül velünk szembe senki, akivel kénytelenek vagyunk beszélgetni, akkor nyugodtabban koncentrálhatunk a hely hangulatára, az ételek és italok ízére és illatára, zenét hallgathatunk, és egyszerűen csak jelen lehetünk önmagunkkal. Arról nem is beszélve, hogy mi dönthetjük el, hova megyünk, nem kell aggódnunk amiatt, hogy olyasmit rendelünk, ami másoknak esetleg nem ízlik, és teljes mértékben mi döntjük el, hogy meddig maradunk” – tette hozzá Dr. Zuckerman.
Bár Hayley bevallja, hogy étkezés közben gyakran a telefonját, könyvét vagy adott esetben a laptopját használja kapaszkodóként, mégis, az egyedüli étkezések során gyakran él át „Aha!” pillanatokat, legyen szó egy cikk ötletéről, jövőbeli utazási tervekről, vagy csak az élet általános dolgairól; a nyüzsgő és vibráló légkör – a kényszerű beszélgetés terhe nélkül – szinte végtelen inspirációt és motivációt kínál számára.
„Vannak, akik mély megnyugvást és élvezetet találnak abban, hogy egyedül étkeznek. Ez időt ad nekik arra, hogy átgondolják a problémáikat és egyszerűen csak jelen legyenek anélkül, hogy kényszert éreznének arra, hogy beszélgetést kell folytatniuk” – osztotta meg Dr. Zuckerman.
Fotó: Getty Images Forrás: CNN, New York Post, Harper’s Bazaar
