- Egy olyan kultúrában, ahol a nők legfontosabb értékét a szépségük és fiatalságuk adja, rengeteg kihívást jelenthet az öregedés.
- Az öregedéssel sok nő érzi úgy, hogy lassan láthatatlanná válik a társadalom szemében, ami súlyosan érinti az önértékelésüket.
- Ám ez a láthatatlanság egy újfajta szabadságot is elhozhat a nőknek, amely lehetőséget adhat a belső értékek felfedezésére és egy új, autentikus identitás kialakítására.
- Magyar nők mesélnek a láthatatlanná válás pozitív oldaláról.
Az öregedéssel kapcsolatos egyik legnagyobb félelmünk, hogy egyszer csak elkezdünk jelentéktelenné, láthatatlanná válni a világ szemében. Ez az érzés különösen bennünk, nőkben szokott felerősödni, hiszen mi vagyunk, akiket a patriarchális társadalom, amiben élünk, elsősorban a megjelenésünk alapján ítél meg. A patriarchátus szemében a szépség és a fiatalság a nők legfontosabb tulajdonsága – egy öregedő női testnek nincs helye a társadalomban.
De mit is jelent valójában ez a láthatatlanság?
Ahogy egy bizonyos kor után a külsőnk megváltozik, a világ egyre kevésbé lesz kíváncsi ránk. Nem törődik többé a véleményünkkel, gondolatainkkal, érzéseinkkel. Ha egyáltalán valaha is törődött.
Olyan, mintha a hosszú évek küzdelmeivel megszerzett saját hangunkat egyik pillanatról a másikra elveszítenénk.
Az öregedéssel együtt járó láthatatlanná válás súlyos károkat tud okozni a nők önértékelésében – kiváltképp azokban a nőkben, akik maguk is internalizálták a patriarchális társadalmat átható nőgyűlöletet, és szinte teljes mértékben a férfitekintet tükrében értékelik magukat. Ezek a nők a szépségük és fiatalságuk elmúlásával jó eséllyel önbizalmukat, önbecsülésüket is elvesztik.
Pedig a láthatatlanná válásnak lehetnek pozitív aspektusai is. Miután a következő három interjúalanyunk felismerte, hogy nőként nem az határozza meg az értéküket, hogy mennyire vonzóak vagy kívánatosak a férfiak szemében, a láthatatlanság egy új, korábban sosem tapasztalt szabadságot hozott el nekik. Sikerült kilépniük a férfitekintet árnyékából és a saját hasznukra fordítani a láthatatlanság erejét. Megértették, hogy az öregedésnek nem feltétlenül kell egyet jelentenie az értéktelenséggel és szürkeséggel. Épp ellenkezőleg.
Láthatatlanná válni a férfiak szemében
A 45 éves Jutka két felnőtt lány édesanyja, 15 éve él házasságban második férjével. Mint mondja, 2-3 évvel ezelőtt vette észre először, hogy megváltozó külseje miatt egyre kevesebb figyelmet kezd kapni a környezetétől – főleg a férfiaktól. Bár tisztában van vele, hogy ez a változás a társadalomban elő nőgyűlöletből fakad, amit ő is kifejezetten károsnak tart, a láthatatlanná válásnak ezt az aspektusát, a vizslató férfitekintetek elmaradozását abszolút pozitívan tudta megélni. „Én már 13 évesen nagyon fejlett voltam, úgy néztem ki, mint egy 18 éves. És bár fejben még egy gyerek voltam, a kinézetem miatt már ekkor felkerültem a férfiak céltáblájára. Elkezdtek beszólogatni, fogdosni, olyan is volt, hogy tizenévesen egy férfi sarokba szorított a liftben” – meséli. Konvencionálisan vonzó külseje miatt majd’ 30 éven keresztül kellett elviselnie a random idegen férfiak kéretlen pillantását, akár zaklatását. Az öregedéssel azonban mindennek vége szakadt. „Nekem ez egy áldás. Nagyon élvezem, hogy el tudok menni A pontból B-be tömegközlekedéssel úgy, hogy senki nem szól be, senki nem próbál odanyúlni” – teszi hozzá.
Hasonló tapasztalatokról számolt be a 48 éves Zsuzsa is, aki kommunikációs szakemberként dolgozik, és egy négy és fél éves gyerek édesanyja. Jutkához hasonlóan ő is korán érő kislány volt, és mindössze 12 éves, amikor az első komolyabb utcai beszólást megkapta. „Mentem haza az iskolából egy Mickey egeres pólóban, és jött velem szembe egy férfi, aki elkezdte bámulni a melleimet. Végül oda is szólt, és megkérdezte, hogy igaziak-e.”
Az évek múlásával Zsuzsából is egy kifejezetten vonzó nő vált, aki igyekezett minél inkább odafigyelni a megjelenésére. Sokat dolgozott a testén, fontos volt számára, hogy ne csak funkcionális, hanem dekoratív is legyen. A kemény munkának meg lett az eredménye: a külseje mindig feltűnést keltett a környezetében, egészem 35-36 éves koráig. Esetében a változás azután következett be, hogy egy nagyobb túlsúlyt magára szedett.
„Régen, amikor lementem a konditerembe edzeni, gyakorlatilag 5 percenként kellett elküldenem az érdeklődőket magamtól. Ez már nincs, végre nyugodtan tudok mozogni. Az utcán sem kapom már a pillantásokat, kurjongatásokat, nem jönnek oda beszélgetni. Nem vagyok többé tárgyiasítva, ami nagyon felszabadító érzés” – mondja Zsuzsa, majd hozzáteszi: véleménye szerint a nők láthatatlanná válását nem kizárólag a testük megváltozása okozza. Szerinte a férfiakat megijeszti az idősebb nők erős és kiforrott személyisége. Megérzik, hogy velük szemben már nem tudnak olyan könnyen visszaélni a hatalmukkal. Hasonlóan vélekedik Jutka is, aki a jelenséghez kapcsolódva egy saját történetet is elmesélt.
„Volt pár hete, hogy a nagyobbik lányommal sétáltam a Thököly úton, és odajött hozzánk egy pasi, aki megpróbált rámozdulni a lányomra. Beszólt neki, és már nyúlt volna hozzá, amire én azonnal nekimentem ennek a férfinak, fellöktem és jól leordítottam, hogy mit képzel magáról. Erre persze azonnal visszavonult.” Jutka erején és bátorságán még a saját lánya is ledöbbent. Huszonéves fiatal nőként őt is rendszeresen érik ilyen és hasonló atrocitások, ám benne még nincs meg az a bátorság és magabiztosság, amivel megfelelően tudná hárítani a férfiak kéretlen közeledéseket. Helyette – oly sok más fiatal nőhöz hasonlóan – általában teljesen lefagy ezekben a helyzetekben, miközben félelem és mérhetetlen szégyen lesz rajta úrrá. Általános női tapasztalat, hogy a zaklatást átélő fiatal lányok saját magukat kezdik el hibáztatni ezekben a szituációkban.
Megdöbbentő módon Jutka és Zsuzsa is beszámolt róla, hogy a szépségük elhalványodásával nem csak az idegen férfiak látóteréből kerültek ki. Szépen lassan a férfi barátaik is lemorzsolódtak. „Ez nekem sokat elmondott arról, mennyire lehet megbízni a férfiakban. A hízásom döbbentett rá arra, hogy kik az igazi barátaim. Több férfi ismerősöm is volt, aki eltűnt, nem keresett többet” – mondja Zsuzsa, aki úgy gondolja, hogy a felszívódó férfi ismerősei valójában csak azért barátkozhattak vele, mert többet szerettek volna a barátságnál. Amikor pedig a szemükben a hízása után kevésbé kívánatossá vált, egyszerűen eltűntek az életéből. Jutka is azt meséli, hogy fiatal korától kezdve nagyon nehezen tudott megbízni a férfi ismerőseiben. Több fiú vagy férfi barátjáról derült ugyanis utólag ki, hogy csak azért barátkozott vele, mert azt gondolta, van esélye ágyba vinni. „Nagyon sokszor gondolták, hogy azért, mert én kedvesen viselkedek, az már rögtön felhívás keringőre. Idővel megtanultam, hogy nem szabad túl kedvesnek lennem, normális emberként viselkednem, mert a férfiak azt gondolják, hogy az valamit jelent.”
Láthatatlanná válni a munkahelyen
Egészen abszurd módon a testük átalakulása Jutka és Zsuzsa munkahelyi kapcsolataira, sőt eredményeire is hatással volt. Jutka szerencsésnek mondhatja magát, úgy érzi ugyanis, hogy a szépsége elhalványulásával végre elkezdték komolyabban venni a munkahelyén. Mint mondja, most, hogy már nem látják benne a csinos, fiatal nőt, elkezdte megkapni azt a valódi tiszteletet, ami a férfiaknak egész életük során kijár.
Nem kell többé jó képet vágnia a férfi kollégák szexista bókjaihoz, kétértelmű beszólásaihoz, megszűntek a flörtölgetések, bepróbálkozások. „Az viccesnek szánt beszólásokat mindig megpróbáltam lenyelni, és nem mondani rájuk semmit, mert csak konfliktus lett volna, amiből én jöttem volna ki rosszul. Ha őszintén reagáltam volna ezekre az egyébként sértő megjegyzésekre, én lettem volna a karót nyelt, aki nem érti a viccet, vagy csak félreérti azt.”
Zsuzsa már kevésbé érzi magát szerencsésnek. Mint meséli, korábban büszke volt rá, hogy kifejezetten jól tudott kapcsolódni az ügyfeleihez, akikkel a kommunikáció mindig gördülékenyen ment. A felszedett pluszkilók és az öregedés azonban ezt is megváltoztatta. Úgy érzi, az átalakult külseje miatt ma már sokkal kevésbé tudja felkelteni és megtartani a férfi ügyfelei érdeklődését, ezáltal sokkal nehezebb feladat lett egy projekt vagy egy üzleti kapcsolat felépítése. Míg annak kifejezetten örül, hogy a magánéletében megszabadult a kéretlen figyelemtől, ez utóbbi változás elszomorította és feldühítette.
„Mikor ezt megéreztem, nagyon dühös lettem. Nem azért, mert már nem vagyok vonzó, hanem azért, mert arra gondoltam, hogy akkor az eddigi eredményeimet kizárólag a külsőmnek köszönhettem? Tényleg csak azért voltam sikeres, mert jól néztem ki és fiatal voltam? Egészen sokkoló volt ezzel szembenézni. Megkérdőjeleztem mindazt a teljesítményt, amit egyébként letettem az asztalra.”
Az öregedéssel sok nő érzi úgy, hogy lassan láthatatlanná válik a társadalom szemében
Emőke mindössze 37 éves, messzebb van még attól a kortól, amit a nők láthatatlanná válásához szoktak kötni. Ő is egy nagyobb súlygyarapodás miatt tapasztalta meg, hogy másképp kezdték kezelni a férfiak. „Teljesen természetes volt a napi szintű beszólogatás. Aztán 6 évvel ezelőtt megint terhes lettem, meghíztam, és nem fogytam le utána. Ez változtatott meg mindent.” Emőke 3 gyerek édesanyja, és bár mindegyik terhessége során meghízott, a harmadik baba után már nem mentek le róla úgy a pluszkilók, mint az első két alkalommal. Csak nemrég értette meg, hogy valószínűleg tudat alatt ő maga szabotálta a harmadik terhesség utáni fogyását – nem akarta, hogy újra át kelljen élnie a mindennapi zaklatásokat, hogy újra csak egy hús darab legyen a férfiak szemében. „Fiatalabb koromban még az is előfordult, hogy azzal az indokkal nem kaptam meg egy állást, hogy nehogy az új főnököm felesége féltékeny legyen rám. De olyan is volt, hogy egy állásinterjún egyértelmű utalásokat tettek arra, hogy a munkám elvégzése mellett az is a feladatom lenne, hogy szórakoztassam a munkaadómat” – meséli Emőke.
Láthatatlanná válni és visszaszerezni a kontrollt a testünk felett
Bár a kéretlen figyelmet, vagy éppen utcai zaklatást a legtöbb nő nagyon is kellemetlennek, nem ritkán félelmetesnek tartja, ennek megszűnése évtizedekkel később mégis sokukban valamiféle hiányérzetet kelt. Egészen fiatalkoruktól kezdve hozzászoktak a testük tárgyiasításhoz, aminek elmaradása tátongó űrt okozhat bennük.
Érdekesség, hogy a negyvenes évekhez közeledve a nők általában két csoportra oszlanak. Vannak, akik a 20-as, 30-a éveiket maguk mögött hagyva végre rátalálnak saját, valódi énjükre. Lerázzák magukról az életüket korábban irányító társadalmi elvárásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó folytonos bizonytalanságot, ezáltal képesek lesznek megélni önmaguk érettebb, hitelesebb változatát. És vannak, akik az évek múlásával egyre elveszettebbnek, mellőzöttebbnek és láthatatlanabbnak érzik magukat. Mivel a társadalom többé már nem tekint rájuk szexuális tárgyként, kihívást jelenthet számukra egy olyan új identitás megteremtése, amely független a férfiak tekintetétől és a kívülről érkező elvárásoktól.
Mindhárom interjúalanyunk az előbbi csoportba tartozik. Noha fiatalabb korukban mindannyian vonzóak és kívánatosnak számítottak a férfiak szemében, az identitásuk alapját nem kizárólag a szépségük adta. Ezért is történhetett meg, hogy a láthatatlanná válást mindhárman egy pozitív folyamatként élték meg. Úgy érzik, végre eljött az ideje, hogy a folytonos megfelelési kényszer helyett azzal foglalkozhassanak, amivel igazán akarnak. A testüket egyre kevésbé kezeli már köztulajdonként a társadalom, nem akarják folyamatosan megregulázni és keretek közé szorítani. Mindez a mindennapjaikban is sokkal nagyobb szabadságot ad.
„Korábban rengeteg energiám ment el azzal, hogy megfeleljek az elvárásoknak, és egyfajta lelki megkönnyebbülést hozott el, hogy erre már nincs szükség. Ezzel párhuzamosan azt is végig kellett gondolnom, hogy oké, de akkor valójában milyen belső motivációim vannak. Miért kelek fel minden reggel? Végre volt energiám és lehetőségem megtalálni a valódi önmagamat, és azzal foglalkozni, ami tényleg érdekel. Ez a folyamat aztán okozhat egy válságot vagy egy felszabadulást. Ez leginkább nézőpont kérdése” – magyarázza saját megélését Zsuzsa. Jutkát is felszabadította a láthatatlanság. Azt mondja, már attól sokkal jobban érzi magát a bőrében, mert nem érez folyamatos kényszert rá, hogy minél csinosabban, nőiesebben öltözködjön. „Tetszik, hogy most már úgy öltözhetek, ahogy akarok. Csak magamnak kell megfelelnem.”
Nőnek maradni láthatatlanul
A male gaze, azaz férfitekintet nemcsak azt határozza meg, hogyan látnak minket mások, de azt is, hogy mi, nők hogyan látjuk magunkat. Emiatt történik meg rengeteg nővel, hogy a láthatatlanná válással már nem, vagy csak nehezen tudják megélni a saját nőiségüket. Ahogy a külvilág számára megszűnnek nőnek lenni, nincs többé miből táplálniuk az identitásuk. Pedig azzal, hogy idővel kikerülünk a férfi tekintet által dominált figyelemből, lehetőségünk nyílhatna rá, hogy saját, mélyebb értékeink mentén építsük újra nőiségünket, immár valóban önmagunkért. Amikor már nem kell a fiatalos szépségideál elvárásainak megfelelnünk, teret engedhetünk annak, hogy felfedezzünk új női szerepeket és identitásokat.
„Nagyon élvezem, hogy végre emberként kezelnek, és a személyiségem került előtérbe. Végre figyelnek arra, amit mondok, és nem a mellemet bámulják. Szeretem azt, amilyen vagyok, túlságosan hebrencs, túlságosan szórakozott. Nagyon kedves tudok lenni az emberekkel, bárkivel szóba elegyedek. Éveken át el kellett nyomnom az énemnek ezt a részét. Hatalmas élmény, hogy most már úgy beszélgethetek egy férfival, hogy nem kell azon aggódnom, vajon félreérti-e” – magyarázza Jutka, és azt mondja, őt azért sem zavarja, hogy a külvilágtól nem kap többé visszajelzést a nőiességére, mert úgy érzi, a nőisége a személyisége alapvető része. Meg tudja élni és ki tudja bontakoztatni azt külső visszacsatolás nélkül is.
Zsuzsa az erős, hiteles kapcsolatok és kapcsolódások által képes kiteljesedni a nőiségében egy olyan formában, amely túlmutat a külsőségeken. „Maximálisan tudom képviselni az erős női energiákat. Szívesen magamra öltöm a matriarcha szerepét mint erős női vezető. Hogy megmutassam, egy nő is lehet vezető, de nem azokkal az eszközökkel, mint a férfiak. Én empátiával, támogatással, támasszal fordulok mások felé. Számomra a nőiség nem abban rejlik, hogy mennyire vagyok egy szexuális eszköz, hanem abban, hogy ezeket a női minőségeket hogyan tudom hozni.”
Emőke maga sem tudja, hogyan tett szert erre a készségre, de mostanra képes lett a személyiségét, a nőiségét függetleníteni attól, mások mit gondolnak róla. Mivel a saját külsejét nem tartja már konvencionálisan vonzónak, a többi ember közeledését is könnyebben fogadja. Ma már tudja, hogy aki érdeklődik iránta, azt valóban a személyisége, tudása vagy mondanivalója érdekli – nem csak egy szexuálisan vonzó lénynek látja. Mint mondja, nemrég ismét diétázni kezdett, idővel ugyanis szeretné leadni a pluszkilókat. A fogyást azonban semmiképpen sem szeretné arra használni, hogy újra visszakerüljön a férfiak horizontjára. „Idővel vissza fogok alakulni, de akkor már nem lesz se műkörmöm, se pillám, semmim. Vékonyabb leszek. Egy teljesen természetes, átlagos senki leszek a tömegben, és nagyon jól fog esni a láthatatlanság.”
Fotó: Getty Images
