Nem azért szoptatunk, hogy neked felálljon

2022. január 11. |

Angliában egy új törvényjavaslat szerint akár két év börtönbüntetés is járhatna azoknak, akik felvételt készítenek a nyilvánosan szoptató kismamákról. De a szoptatás szexualizálása csak a skála egyik végpontja, ami mellett még mindig megfér az anyatejes táplálás teljes tabusítása is.

Stella Creasy munkáspárti képviselő négy hónapos kislányát szoptatta a vonaton ülve, amikor egy férfi lefotózta őt – vagyis leginkább nyilván a mellét. Creasy ezután kampányt indított a szoptatós voyeurizmus ellen, ennek nyomán pedig már törvényjavaslat is született, ami akár két év börtönnel is büntetné azokat, akik felvételt készítenek a nyilvánosan szoptató kismamákról. A képviselő kampánya a „Stop the Breast Pest” nevet kapta, ami nagyjából annyit jelent, hogy fékezzük meg a „melleken élősködőket”: a gyakorlatban ezek nyilván olyan férfiak, akik valamiért megszólítva érzik magukat a közterületeken felbukkanó anyamellek által. A javaslat mellett egyébként egy másik törvénytervezet is készült, ami több időt kínálna a családon belüli erőszak áldozatainak az abúzus jelentésére: a jelenlegi törvények szerint a visszaélést követő hat hónapon belül szükséges megtenni a feljelentést ahhoz, hogy az jogerős legyen, a módosítás értelmében azonban ezt két évre emelnék.

szoptatas-zaklatas-voyeurizmus-borton-torveny

A szoptatós voyeurizmus elleni rendelkezés tekinthető egy korábbi törvény kiterjesztésének is, az Egyesült Királyságban ugyanis már 2019-ben megszületett a Voyeurizmus Rendelet, melynek értelmében büntetőjogi következményeket von maga után, ha valaki az illető beleegyezése nélkül készít ruha alatti felvételt a másik testéről – ide tartozik például a szoknya alá fotózás, vagyis upskirting, ami annyira elterjedt, hogy saját terminust is kapott az angol nyelvben. A szoptatás azonban eddig nem tartozott a fenti tárgykörbe, hiszen itt a nők önként „teszik ki” mellüket, vagyis az elkövető nem juttat semmilyen felvétel készítésére alkalmas eszközt az áldozat ruhája alá – hiszen erre nincs is szüksége ahhoz, hogy elkészítse a felvételt. Persze az más kérdés, hogy a mell „kitevésének” kizárólagos célja a csecsemő táplálása, és nem az, hogy vadidegen emberek (férfiak) nézegessék, esetleg egy-egy fotóval megőrizzék örökkévalóságnak a melleket.

A nyilvános szoptatás szinte minden nyugati országban ellentmondásos és sok port kavaró téma volt az elmúlt években. A nők világszerte demonstrációkat szerveztek a nyilvános szoptatás jogáért (Magyarországon ilyen kiemelkedő eset volt például az egyik McDonald’s-ba szervezett, a gyorsétteremben történt esetre reagáló „tömeges szoptatás”), és több alkalommal is botrány lett belőle, amikor egy üzlet vagy szolgáltató megtagadta egy anyától a nyilvános szoptatást – vagy valamilyen megalázó helyzetbe, például hideg, sötét, raktárhelyiségekben való szoptatásra kényszerítette őket. A nyilvános szoptatással szemben megfogalmazott homályos érvek többnyire abból az elképzelésből fakadnak, hogy a szoptatás „gusztustalan”, vagy egyszerűen „magánügy”, amit nem illik mások szeme előtt bonyolítani. De azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Ahogyan a női testtel kapcsolatban az lenni szokott, a szoptatás is valamiféle – látszólag ellentmondásos, valójában azonban nagyon is összefüggő – kettős megítélés alá esik: egyrészt visszataszító, a társadalom által szabályozható aktus, másrészt a női mellek jelenléte által erősen szexualizált cselekvés. Ahogyan például a menstruáció – és kiváltképp annak a társadalmi szintéren való megjelenése – is egyszerre lehet a termékenység, a női erő szimbóluma, és a nők tisztátalanságának bizonyítéka, úgy a szoptatás is magasztos, madonnai gesztus és végtelenül visszataszító a társadalom szemében. A szoptató mell az anyaság által egyrészt deszexualizálttá válik, átmenetileg megszűnik szexuális tárgyként funkcionálni, ilyen módon pedig elveszíti relevanciáját a publikus szférában, vagyis „büntetésül” a privát terekbe kell szorítani. Gusztustalannak bélyegezni és bezárni az otthonokba, míg újra megtisztul, hogy a csecsemők helyett ismét a férfiakat szolgálhassa. Ugyanakkor még ez sem képes teljesen kiirtani a férfiakba belenevelt reflexet, amennyiben a mellek puszta látványa azonnal erotikus izgalmat vált ki.

Mindez persze nem olyan meglepő, ha azt vesszük, hogyan tolnak az arcunkba duzzadó melleket – többnyire nyilván azért, hogy valamilyen árucikk megvásárlására motiváljanak. A női mell ábrázolása ráadásul annak ellenére, hogy azzal azonos mértékben szexualizált, jóval elfogadottabb, mint mondjuk a nemi szerveké, vagyis míg azt viszonylag ritkán látjuk, hogy egy nő a puncijából húzza elő a legújabb autómodellt, az simán belefér, hogy a dupla adag baconnel felturbózott hamburgerből görögdinnye méretű mellek közé csöpögjön a szósz. A női mell a férfitekintetnek rendre felkínált egyik legkedvesebb látvány, amit lehet a vizuális kultúrában hangsúlyozni, amivel simán lehet viccelni, hiszen sokkal kevésbé intim, mint a nemi szerv. Az is általánosan elfogadott vélekedés, hogy a nők maguk is kizárólag a férfiak kedvéért mutatják meg a mellüket: ha mélyen dekoltált felsőt viselnek, ha kicsit átlátszik a melltartó a póló alatt, akkor az azért van, mert a nők, mint amikor a párzásra kész madarak meglebegtetik a színes farktollaikat, így akarnak a férfiak szexuális érdeklődésének fókuszába kerülni.

Nem igazán kellene magyarázatra szorulnia annak, hogy a szoptatás egyetlen célja a csecsemő anyatejes táplálása. Nem is érdemes belemenni abba, hogy ez miért is olyan fontos és jó a kisbabának meg az anyukájának, mert az olyan, mintha észérvekkel kellene védeni egy teljesen magától értetődő dolgot. Az viszont már egy valós szempont, hogy milyen hatással lehet a szoptatás hosszú távú sikerére egy-egy atrocitás, ami a nyilvánosan szoptató édesanyát éri.

A The Guardian beszámol Julia Cooper esetéről, aki úgy érzi, „tönkretette számára a szoptatást” a férfi, aki lefotózta őt, mikor egy parkban szoptatta kisbabáját. Cooper egyébként – miután hiába takarta el kisbabáját, a férfi nem tágított – számon is kérte az illetőt, aki azzal védekezett, hogy „egy nyilvános parkban joga van fényképet készíteni”. A szoptatás meghitt, intim pillanat anya és baba között, ugyanakkor (pláne egy friss édesanya számára) kiszolgáltatott állapot is lehet. Ebben a helyzetben, amikor egy nő számára a legfontosabb, sőt kizárólagos cél a védtelen csecsemő óvása és táplálása, amikor többnyire alapvetően is rengeteg kérdés és bizonytalanság kínozza, és amikor éppen próbál megküzdeni életének egyik legjelentősebb normatív krízisével, még inkább traumatizáló lehet a szexuális abúzus.

Épp a fenti társadalmi konvenciók miatt sokszor a nők számára sem könnyű menedzselni az átmenetet, amiben a mellek erogén zónából és szexuális tárgyból egy újszülött táplálékává válnak. Furcsa lehet belegondolni, hogy a mellbimbót korábban szexuális helyzetekben izgatták, most pedig anyaként a testünk által termelt anyatejet adjuk át vele kisbabánknak. A kezdeti időszakban sokan ki is vonják a melleiket a szexből: ennek nyilván lehetnek praktikus okai is, hiszen a tejtől feszülő mell és a szoptatáshoz hozzászokó mellbimbó érzékenyebb lehet, de azért azt sem feltétlenül könnyű elfogadni, hogy nappal egy kisbaba szájában van, este meg egy férfi izgatja. Ezek a kettős érzések, a szexualitáshoz (és még inkább egy anya szexualitásához) tapadó szégyenérzet és bizonytalanság megmérgezhetik a szoptatást egy nő számára, ha pedig mindez a szoptatás hosszú távú sikerét akadályozza, az egyenesen „szégyenspirálba” taszíthatja a nőt. A melle nem elég jó a szexhez, és nem elég jó az anyasághoz sem. A társadalom amúgy is mindkettőért hajlamos keményen megítélni a nőket – a jó anya, az odaadó anya szoptat, a jó szerető pedig örömmel felkínálja (lehetőleg dús) melleit szexuális játékszerként. A jó mell az, ami egy kis ideig, otthon, a négy fal között szent alázattal táplálja a kisbabát, ettől eltekintve pedig lehetőleg minél kisebb ruhadarabokban szolgálja ki a férfitekintetet. Vagyis a jó mell azt csinálja, amit a patriarchátus éppen elvár tőle, ahogyan a „jó nőnek” is érdemes így cselekednie. Pedig ha belegondolunk, az is teljesen mindegy, hogy egy nő szoptatás céljából veszi elő a melleit, vagy szeretne nyáron félmeztelenül napozni egy parkban (ahogyan azt rengeteg férfi rendszeresen meg is teszi) – egyik sem jogosítja fel a környezetét arra, hogy tekintetével birtokba vegye, és akarata ellene használja saját örömére egy nő testét.

Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Ez a szoptatás már rég nem a kötődésről szól

Ez a szoptatás már rég nem a kötődésről szól

Baba- vagy talán még inkább anyanapló: az első gyerekkel járó boldogságról és bizonytalanságról, mindent letaroló változásokról, babás bénázásokról és a semmihez sem fogható szeretetről. Ezúttal pedig az elválasztás nehézségeiről.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Nem kell új emberré válnod csak azért, hogy utána boldogtalanabb legyél fogadalom

Nem kell új emberré válnod csak azért, hogy utána boldogtalanabb legyél

Elmesélem életem első édeshármasát édes hármas

Elmesélem életem első édeshármasát