Salem, a fekete-fehér cica a lelki társam volt. Tizenöt éves korom óta ő volt a biztos pont. Tizenhét éven és tizenegy hónapon át volt jelen életem minden egyes napján. Ez idő alatt értek hatalmas örömök és óriási csalódások, de a legmagasabb és legmélyebb pontjaimon is számíthattam rá. Tizenegy éve dolgozom otthonról, emiatt még szorosabbá vált a viszonyunk. Szó szerint árnyékként követett mindenhová, és sokszor éreztem azt: olvasunk egymásban. Senkivel sem volt ennyire mély és bensőséges kapcsolatom. Aztán egy szomorú áprilisi napon véget ért az idill, amikor a halál lángoló aszteroidaként becsapódott a mi kis privát világunkba. Amikor annyira rossz állapotba került, megkérdeztem tőle: „Te mit szeretnél? Mit csináljak?” Rám nézett, és bár akkor már csak feküdni volt képes, a kezembe tette a mancsát, és tudtam a választ. Végül másnap meghoztam életem legnehezebb és leggyűlöletesebb döntését – remélve, hogy ez a legjobb, amit csak megtehetek érte –, és örökre búcsút vettünk.
A kisállatgyásznak nincs kultúrája itthon
Sosem tapasztaltam még olyan szintű fájdalmat, ami Salem halálával érkezett. Életem legsötétebb időszaka volt. Amíg én segítséget kerestem, hogy megérthessem és feldolgozhassam mindazt, ami történt, szembesültem a társadalom kisállatgyászra adott reakciójával. Az egyik volt főnököm úgy reagált a veszteségemre, hogy sajnálja a dolgot, de azért ugye a munkát megcsinálom. Egy hét sem telt el Salem halála után, és valaki azzal jött, mikor lesz másik a macskám. Megint más a közvetlen környezetemben azt tudakolta egy hónap után: „Meddig akarsz még szenvedni?” Bár sokan tiszteletben tartották a gyászomat, rengeteg olyan megjegyzést kaptam, ami felért egy gyomorszájon rúgással.
Tamásnál más volt a helyzet: „Az én »taktikám« az volt, hogy csak azokkal beszéltem a gyászomról, akik nyitottak voltak rá, akik át tudták érezni azt a szenvedést, amelyen egy gazdi keresztülmegy, ha a kisállata egy új helyre költözik nélküle. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyire összetartó és segítőkész nyuszis közösség részese lehettem sok éven át.”
Tamásnak közel hét év boldogság adatott meg két nyuszija, Alfréd és Foltos társaságában. Aztán Alfréd súlyos beteg lett. Pár hónappal később, Alfréd gyógykezelésével párhuzamosan, Foltosnál is egyre több egészségügyi probléma lépett fel, majd váratlanul eltávozott. Tamás folytatta a kezeléseket Alfréddal, így további három szép évet kaptak, de újra előjöttek a betegségek. Szembe kellett néznie az elkerülhetetlennel, hogy Alfrédnak már nincs sok ideje hátra, és ekkor lépett a képbe Onody Viktória gyászsegítő, kisállatveszteség- és gyászspecialista és kísérte Tamást a kisállat hospice útján –az eutanáziáról való döntésen át egészen az elaltatást követő napokig.
„Viki segített feldolgozni, hogy Alfréd a szemem előtt válik mind gyengébbé, öregebbé – napról napra, hétről hétre – meséli Tamás. – Egyre közelebb kerültem a legnehezebb döntéshez, és aztán már nem is tudom, hogyan, de elhatározásra jutottam, mert láttam, hogy ez neki már nem egy méltóságteljes és boldog élet. Rengeteg időt töltöttünk együtt, nagyon bensőséges viszony alakult ki köztünk. Legbelül éreztem, hogy jobb lesz neki így, még ha nekem rettenetesen fog fájni az elvesztése.”
Idővel az én utam is Onody Viktóriához vezetett, amikor segítség után kutattam. Ő az egyetlen szakember, aki kifejezetten kisállatgyászra és -veszteségre specializálódott az országban. A Petloss.hu alapítója olyan volt számomra, mint egy szentély, ahol végre megpihenhet és regenerálódhat a fájdalomtól elgyötört lelkem. Viki már a legelső alkalommal elindított a gyógyulás útján, amikor azt mondta, jogom van a gyászhoz, és segített megérteni, miért reagál az emberek egy része olyan érzéketlenül a társállatveszteségünkre. „Társadalmunk gyakran az emberi kapcsolatokra összpontosít, és kevésbé ismeri el az állatok érzelmi jelentőségét az állattartók életében – magyarázza Onody Viktória. – Az egyének ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a gyászuk nemcsak jogfosztottsággal, hanem minimalizálással vagy akár szégyenérzettel jár együtt. Azzal, hogy elismerjük és érvényesítjük az állattulajdonosok gyászát, biztosíthatjuk számukra a támogatást, a vigaszt, amelyre szükségük van ebben a nagyon nehéz és fájdalmas időszakban.”
Fotó: Getty Images
