Évszázadokkal, de évtizedekkel ezelőtt is a házasság gyakran gazdasági egyesülést jelentett, amit rendszerint a szülők, vagy a helyi vezetők rendeztek le. A gazdagok éppúgy nem menekültek a kényszerházasságokból, mint a szegényebbek, sőt: ha valakit az országa királya, királynője akart valakihez, akár pusztán szeszélyből hozzáadni, köteles volt hálatelt mosollyal elfogadni az „ajándékot”.
A zsidó kultúrában sem volt lehetőség szerelmi döntéseket hozni, vagy csak nagyon ritkán. Mivel a házasság nemcsak az egyén, hanem a közösség rítusa volt, arról, hogy ki kivel kösse össze az életét, a házasságszerzők, sádchenek döntöttek. Ők idős férfiak voltak, akik Isten akaratának kifürkészése mellett az anyagi és társadalmi helyzet figyelembevételével, pénzért dolgoztak.
A házasságszerzők már a Bibliában is megjelentek
A legismertebb bibliai példa Ábrahám szolgájához kötődik, akit Isten azért küldött, hogy párt találjon Izsák számára. A középkorban a sádchenek egyfajta közösségi hősök voltak: gyakran életveszélyes utakat tettek meg, hogy híreket hozzanak-vigyenek egyedülállókról, szülői igényekről, kérésekről, és hogy akár messziről is, de párt szerezzenek mindenkinek.
Cserébe biztos megélhetésük volt és nagy tiszteletnek örvendtek a közösségükben, sőt: a hagyomány szerint ha egy sádchen három sikeres házasságot tető alá hozott, akkor biztosan a mennybe jutott. Persze kockázat is járt a munkával, hiszen ha a házasság nem sikerült, a kapott pénzt vissza kellett fizetniük, a családok pedig kétszer is meggondolták, hogy egy nem túl sikeres sádchen javaslatát elfogadják.
Ilyen volt az első randi
A sádchenek nemcsak párokat javasoltak, de a randevút is megszervezték. A bashow, azaz az első találkozás során a fiatal pár tagjai egy semleges helyen vagy a lány otthonában találkoztak. A szülők és más családtagok egy külön helyiségben beszélgettek egymással, a fiataloknak pedig egy rövid időt szabtak meg, amikor kettesben maradhattak. Itt megbeszélhették, ki hol akar élni, hány gyereket tervez, milyen értékrend mentén szeretné felnevelni őket. Mindenfajta fizikai érintés kizárt volt a házasság napjáig, viszont ha a felek nem voltak szimpatikusak egymásnak, akkor az első randevú után ezt jelezhették a családnak és a sádchennek is.
Évek teltek el az esküvőig
Ha mindketten pozitív benyomásokat szereztek lehetséges jövendőbelijükről, akkor sem volt szabad siettetni semmit. További felügyelt randevúkon ismerhették meg jobban egymást. Hónapoknak kellett eltelniük, mire az eljegyzésre sor került, de nem volt ritka az sem, hogy a fiatalok éveket vártak az esküvőig.
Az eljegyzés során a férfi kinyilatkoztatta szándékát a család és a lány felé, s ha pozitív választ kapott, akkor jövendőbelije jogilag már hozzá lett rendelve. Ez ünnepélyes esemény volt, amely után a lány a saját otthonában maradva készült az esküvőre. Jogilag már férjhez mentnek számított, de a fizikai érintkezés vagy az együttélés nem volt megengedett.
A házasságkötés után történt meg a költözés, rendszerint a feleség ment a férj házába.
Egy zsidó házasságszerző munka közben, a 19. század végén
Egy nő, aki kiverekedte magának a helyet a házasságszerzők között
A sádchenek sokáig kizárólag férfiak lehettek. Még ha egy nőről ki is derült, hogy tehetségesen hoz össze párokat, a férfiak a megélhetésüket és a státuszukat féltve gyorsan ellehetetlenítették működését. A modern korral azonban a zsidó közösségek és a házasság intézménye is átalakult. 1976-ban az első női sádchen, Tova Weinberg is munkába állhatott.
A Detroitból származó nő New Yorkba költözött tanítani, de hamarosan bekapcsolódott a hagyományos szombat esti szingliestek szervezésébe is. Bár komoly végzettsége volt és fogorvosként dolgozott, olyan sikeresen hozott össze párokat, hogy végül feladta orvosi karrierjét és főfoglalkozású sádchennek állt. 2014-ig több mint 250 jegyespárt hozott össze, ráadásul díjazás nélkül, kizárólag a közösségéért végzett szolgálatból.
A modern zsidó közösségek házasságszerzői
Napjainkban a házasságszerzők férfiak és nők is lehetnek, akik az ima és a családi helyzet felmérése mellett internetes keresések segítségével kutatják az összeillő párokat. Egyes közösségekben még genetikai kutatásokat is végeznek, hogy az elrendezett házasságokból minél egészségesebb gyerekek születhessenek.
A modern sádcheneknek weboldaluk van, algoritmusok segítik munkájukat, s a szinglik a társkeresők mellett nyugodtan az ő oldalaikra is regisztrálhatnak, bízva abban, hogy profi szakember segít nekik megtalálni az igazit. 2003-ban egyébként Tova Weinberg volt az egyik alapítója a SawYouAtSinai (SYAS) nevű zsidó társkereső oldalnak.
A website sikeresen ötvözte a hagyományos rendszert az online világgal: több száz önkéntes vizsgálta a tagok profiljait, és amikor sikeres házasság jött létre, a közvetítő — nem maga Weinberg — díjazásban részesült. A szingliket összehozó profi szakemberek egyébként a nem vallásos közösségekben is egyre népszerűbbek: lehet, hogy így fonódik össze a múlt a jövővel?
Fotó: Getty Images
