Talán még a politikai megosztottságnál is áthidalhatatlanabb és alattomosabb módon osztja ketté világunkat a gyerekes és a gyermektelen munkatársak között feszülő, a munkahelyi életet nagyban befolyásoló ellentét. Ott van a gyermektelen kollégák szúrós pillantásaiban, amikor valakinek háromkor el kellett dobnia mindent, hogy időben odaérjen az oviba, de a megjegyzésekben is, amikor a nyári szünetben vagy karácsonykor jellemzően a gyermekteleneknek kell ügyelniük. Szülői oldalról nézve ugyanakkor mindez nem lógás, inkább versenyfutás az idővel, sőt folyamatos meghasonlás a munkavállalói és a szülői én között. És sok más mellett ez is megnehezíti a nők gyerekgondozási távollét utáni munkahelyi visszatérését. De nézzük a sok mást.
Még mindig anyaság vs. karrier?
Mintha még ma is ez a választási kényszer volna a dilemmák dilemmája, holott rég tudjuk, hogy ez valójában nem egy eldöntendő kérdés. Mégis, nagyon kevés szülő kap támogatást a munkahelyi visszatérésekor, pedig az anyáknak ez valóban megterhelő élethelyzet – tudom meg dr. Szijjártó Linda munka- és szervezet-szakpszichológustól. Támogató munkahelyi és otthoni környezet nélkül lehetetlen, hogy a nők mindkét szerepben kiteljesedhessenek anélkül, hogy bármelyiket is fel kellene áldozniuk. „Ma a hivatását szerető anyát nem tartjuk elkötelezett szülőnek, a nem dolgozó anyát pedig nem tekintjük jó munkaerőnek – állítja szakértőnk. – Szinte mindenki, aki visszatér vagy a visszatérést tervezi a munkába, ebben a kettősségben őrlődik.” Azt pedig, hogy mennyire lesz zökkenőmentes egy hosszabb szünet után a visszatérés, a társadalmi-kulturális elvárásoktól kezdve az önismereten keresztül a munkahelyi hozzáálláson át rengeteg tényező befolyásolhatja.
Kevésbé kompetens munkaerőnek látják
Nagyban meghatározza a későbbi visszatérés folyamatát már az is, hogy milyen hozzáállást tapasztal egy kismama a várandósságával kapcsolatban a munkáltató vagy a munkatársai részéről. „Kutatások is alátámasztják, hogy amikor láthatóvá válik a terhesség, a kismamákat automatikusan kevésbé kompetens munkaerőnek látják a többiek, emiatt pedig nemcsak negatív megjegyzéseket, hanem kevésbé felelősségteljes feladatokat is kapnak, hiszen a kollégák és vezetők túl érzelmesnek vagy kevésbé megbízhatónak vélik őket – magyarázza a szakpszichológus. – Sokan tehát már a várandósságuk alatt megtapasztalják azokat az előítéleteket, amelyek a későbbi munkahelyi helyzetüket is befolyásolják majd.” Ez a bizalomvesztés mély nyomot hagy, és visszatéréskor könnyen újraaktiválódik a szereplőkben. A munkáltató kevésbé tartja megbízhatónak az anyát, aki viszont nem bízik abban, hogy megértő lesz vele a munkahelyi közeg a sikeres munka-magánélet egyensúly kialakításánál. Pedig a szülési szabadság nem jelent egyértelmű kiesést a karrierben: dr. Szijjártó Linda ebben a témában 1398 érintettel végzett felméréséből kiderül, hogy a megkérdezettek hetvennyolc százaléka a karrierszünet alatt is olvasott szakmai híreket, egyeztetett a kollégáival, vagy éppen továbbképzésen vett részt.
A superwoman mítosz vége: dolgozó anyák másképp
Nem üres zsebbel térnek vissza
Az anyák igénylik tehát a szakmai kapcsolódásokat, de már önmagában az anyai tapasztalat is óriási fejlődési lehetőség. A gyereknevelés során a szülők olyan készségeket fejlesztenek, amelyek valójában a munka világában is kincset érnek, és sokkal mélyebben beépülnek, mint egy pár órás tréning vagy workshop tananyaga. „Amikor napi tizenöt, érzelmileg nehéz helyzetet kezelünk egy dackorszakban lévő kétévessel, attól észrevétlenül erősödni fog a diplomatikus kommunikációs készségünk, az empátiánk és az érzelmi stabilitásunk is – hangsúlyozza dr. Szijjártó Linda. – Aki folyamatosan egy vagy több gyerek napirendjét építi és alakítja, fejlődik időmenedzsmentben és csapatmunkában, hogy a multitaskingról, korunk nagy csodájáról és csapdájáról ne is beszéljünk. Az anyák nem üres zsebbel térnek vissza a munka világába, az otthon töltött idő nem lyuk az önéletrajzban. Ha ezt tudatosítjuk, azzal erősíthető az anyák szakmai magabiztossága, és a munkáltató is profitálhat abból, ha megfelelően tud építeni ezekre a készségekre.”
A szuperanya-mítosz vége
A visszatéréskor sok nő érzi úgy, hogy miközben szimultán kellene megfelelnie két szerepben, mindkettőben alulteljesít. Egyszerre várják el az anyáktól, hogy visszatérve a munka világába is a gyerekek elsődleges gondoskodói maradjanak, és azt is, hogy ne csak azért dolgozzanak, mert kell az ő jövedelmük is a családi kasszába (a visszatérés első számú motivációja ugyanis ez), hanem legyenek elkötelezett csapattársak és karriert is építsenek. „A superwoman jelenség mentálisan egészségtelen elvárásokat támaszt, a tisztánlátást pedig csak rontják a közösségi médiában megjelenő tökéletesanyaság-képek – mondja a szakértő. – Anyaként, munkavállalóként, de még társadalmi szinten is el kell fogadnunk, hogy nem tudunk mindig mindenhol száz százalékot nyújtani. Fontos lenne felismerni a munkáltatók felelősségét is abban, hogy milyen lehetőségeket biztosítanak a két terület összehangolására. Minden anya másban szeretne hangsúlyosabban jelen lenni, és ez változhat életszakaszonként, de akár hónapok alatt is, ahogyan nőnek a gyerekek.”
Fotó: Getty Images Szerző: Laborczi Dóra
