A női test működése érzékeny rendszer. A hormonjaink nemcsak a ciklusunkat, a libidónkat, az energiaszintünket befolyásolják, hanem még azt is, hogyan reagálunk a stresszre. Ha ez az érzékeny egyensúly megbillen, szinte minden területen megjelenhetnek tünetek. Sokan nincsenek tisztában vele, de az étkezési zavarok, szélsőséges diéták, a koplalás vagy a túlzásba vitt edzés is olyan terhelést jelentenek a szervezetünkre, amelyek hormonális zavart idézhetnek elő.
Ez a zavar pedig könnyen vezethet kimaradó ciklushoz, libidócsökkenéshez vagy hüvelyszárazsághoz – olyan panaszokhoz, amelyeket sokszor csak negyven felett szokás emlegetni, pedig jóval korábban is kialakulhat miattunk, vagy orvosi beavatkozások, gyógyszerek miatt.
Mi történik, ha nem eszünk eleget?
A női hormonrendszer működéséhez energia kell. Ha valaki tartósan kevés kalóriát fogyaszt, ha olyan étrendet követ, amelyből hiányoznak alapvető tápanyagok, vagy ha túl sokat edz, a szervezet prioritásokat állít fel. A test ilyenkor a túlélésre koncentrál, ezért visszaveszi azokat a funkciókat, amelyek nem létfontosságúak – és a szaporodás képessége ebbe a körbe tartozik.
A kalóriamegvonás vagy túlzásba vitt edzés miatt idővel csökkenhet az ösztrogénszintünk, a tüszőérésünk lelassulhat, a menstruációnk egyre rendszertelenebb lehet, végül teljesen el is maradhat.
Sokan csak akkor kezdik el komolyan venni a problémát, amikor észreveszik, hogy a menstruációjuk késik vagy teljesen kimarad. Pedig a hormonrendszer egyensúlyának megbomlása általában nem egyik napról a másikra történik — előtte gyakran megjelennek már apróbb, kevésbé látványos jelek is. Ilyen lehet a szokatlan fáradékonyság, a hangulatingadozás, a fázósság, a rossz alvás vagy az állandó energiahiány. Ha ezek a tünetek tartósan fennállnak, már arra utalhatnak, hogy a test túl kevés tápanyaggal működik, és nem csak hiánybetegségek alakulnak ki, hanem a hormontermelés is elkezd hanyatlani. Ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, annak következő lépése lehet a ciklus felborulása.
És hogyan kapcsolódik mindez a hüvelyszárazsághoz?
Az ösztrogén egyik feladata, hogy rugalmasan és nedvesen tartsa a hüvelyhámot. Ha nem termelődik belőle elég, a hüvelyhám elvékonyodik, a nedvesség csökken, a szexuális együttlét fájdalmassá válhat. Hajalmosak lehetünk azt gondolni, hogy a hüvelyszárazság csak a klimax során tud problémát okozni, holott hasonló történik akkor is, ha a test étkezési zavar vagy extrém edzés miatt tartós hiányállapotban működik.
Nem mindenkinél jelentkezik minden tünet, és nem egyik napról a másikra történik a változás. Néha csak az tűnik fel, hogy a menstruáció késik. Aztán megszűnik. Akár hónapokra. Ekkor azonban már a hüvelyhám is megérzi a hormonhiányt – még ha az érintettek nem is kötik össze a két jelenséget.
Mikor gyanakodjunk arra, hogy felborult a hormonális egyensúlyunk?
Nem csak akkor, ha már elmaradt a menstruáció. Gyanús lehet még:
- ha tartósan fáradtak vagyunk, gyengék, fázósak,
- ha gyakran rossz a közérzetünk vagy koncentrációs nehézségeink vannak,
- ha csökken a szexuális vágyunk, az együttlét pedig kellemetlenné válik,
- ha a hüvelyünk szárazabb, érzékenyebb a megszokottnál.
Vissza lehet állítani az egyensúlyt?
A legtöbb esetben igen. A hormonháztartás képes regenerálódni, de ehhez időre és támogatásra van szüksége. A szervezet akkor tud újra normálisan működni, ha ismét elegendő energiához jut — vagyis ha több táplálékot viszünk be, rendszeresebben eszünk, és nem terheljük túl magunkat edzéssel vagy diétával.
A cél ilyenkor nem az, hogy teljesen leálljunk a sporttal, de érdemes mérsékelni az intenzitást, amíg a ciklusunk helyre nem áll. Ha ugyanis a mozgás több energiát éget el, mint amennyit étellel pótolunk, a hormontermelés nehezen indul el újra. Amint a szervezet „biztonságban érzi magát”— vagyis van elég tápanyagtartalék –, a ciklus fokozatosan visszatérhet, a hüvelyhám újra rugalmasabbá válhat, és a fájdalomérzet csökkenhet.
De azt is fontos tudni, a gyógyulás nem csupán testi folyamat. Az ételhez, a testképünkhöz és a súlyunkhoz fűződő viszonyunkat gyakran mélyen gyökerező érzések és berögzült minták alakítják – a megfelelési kényszer, a saját testünkkel szembeni irreálisan magas elvárások, vagy éppen az önértékelési bizonytalanságok mind közrejátszhatnak ebben.
Éppen ezért, sokat segíthet, ha a lelki és fizikai oldalon is segítséget kérünk. Egy dietetikus segíthet helyreállítani a táplálkozási ritmust és a tápanyagbevitelt, egy nőgyógyász segíthet hormonális oldalról, egy pszichológus vagy pszichoterapeuta pedig abban tud támogatni, hogy az étkezési szabályok, testképelvárások és szorongások mögött meghúzódó gondolkodási minták is változzanak.
Promóció
Fotó: Getty Images
