Sejtelmesen belógó kezek, két összekoccanó borospohár, fel-felbukkanó férfiholmik – egy ideje már csak ezekből a finom jelekből sejthetjük, hogy a közösségi médiában posztoló nő párkapcsolatban él. Míg korábban a párkapcsolati státusz – és az általa elérhető boldogság – minél intenzívebb kihangosítása volt a cél, ma egyértelműen azt látjuk, hogy a pasik eltűntek az Instagram-sztorikból és posztokból.
A Vogue gyorsan hírhedtté vált cikke már 2025-ben bejelntette, hogy „ciki” lett vállalni a párkapcsolatot az Instagramon, de persze mint általában, a legtöbben megint csak a címből vontak le felháborodásra okot adó következtetéseket, ahelyett, hogy megpróbálták volna megérteni a szerző által feszegetett nagyon is izgalmas jelenséget. Ami nagyon is valódi, és valójában sokkal többet mond el a nők helyzetéről, mint a férfiakéról.
A szingliség Paradicsoma
Mielőtt még több sebet ejtenénk a megtépázott kollektív férfi egón, gyorsan szögezzük le: a közösségi médiában tapasztalható hullám nem összehangolt támadás a férfiak ellen, valójában nincs is benne semmi férfiellenes. Nem arról van szó, hogy ezek a nők ne lennének boldogak a párjuk mellett vagy ne lennének büszkék a párkapcsolatukra. Nem azért nem posztolják ki (annyit) a párjukat, mert ezek a férfiak valamilyen szempontból „vállalhatatlanok” lennének. De a közösségi média az kifelé közvetített képről szól, és az elmúlt években jelentősen átalakult az, amit a fiatal nők kommunikálni szeretnének.
A párkapcsolati státusz a való életben egyet jelent a biztonsággal és a társadalmi elfogadottsággal. Párkapcsolatban élni nemcsak gazdasági stabilitást jelent, de azt is, hogy sikerült megvalósítanunk az elvárt, konvencionális életpályamodellt. Azonban a párkapcsolat képe ma már nem feltétlenül ennyire fényes: ugyanezen logika mentén jelentheti a hagyományos – akár konzervatívnak is nevezhető – életmódnak való behódolást, és egy azonosulást valamiféle polgári élettel, amiről azt gondoljuk, hogy már nem sok izgalmat tartogat. A hosszú távú kapcsolat mögött felsejlik a fehér kerítéses családi ház, a három gyerek és az este 9-kor, általában szexmentesen véget érő éjszakák gondolata is, miközben a szingliség valami nagyon mást testesít meg.
A közelmúltban a nők rengeteget dolgoztak azon, hogy fordítsanak a kockán, és képesek legyenek lebontani a szingliség (mármint a női szingliség) nagyon is súlyos stigmáját. Olyan hírességek álltak ki a szingliség mellett, mint Emma Watson, azt közvetítve, hogy egy nő egyedül is élhet elégedett, boldog és teljes életet. A nők ugyanígy elkezdtek kiállni saját szexuális szabadságuk mellett, átformálva azt a narratívát, hogy egy bizonyos kör felett egy egyedülálló nő vagy megbukott női szerepében vagy (amennyiben több szexuális partnert is váltogat) erkölcstelen és megvetendő. A Szex és New York által is közvetített szinglikép egy öntudatos, gyakran kifejezetten ambiciózus, sikeres nőt mutat, aki nem akarja többé egy férfi által meghatározni saját magát.
A párkapcsolat mint konzervatív üzenet
És épp ezt a képet szeretnék fenntartani azok a nők, akik a különböző közösségi médiás felületeken „letagadják” állandó partnerket. Ez nem feltétlenül ennyire tudatos reakció, de ahogyan Chanté Joseph, a Vogue szerzője is rávilágít, a kommentkultúrából már jó ideje látszik, hogy az emberek nem annyira szeretnék nézni a közösségi médiában a szerelmüket hirdető párocskákat. Lehet erre persze azt mondani, hogy emögött szimplán irigység áll – ami nem is feltétlenül alaptalan, ha azt nézzük, milyen magányválságot élünk most globális szinten – de talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a szingliség képe már valamivel vonzóbb, mint a stabil párkapcsolat és a hozzá társított élet elképzelése. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi média tipikusan vonzó influenszerei valószínűleg több férfi követőt tudnak szerezni és megtartani, ha képesek továbbra is vágyképként és projekciós felületként funkcionálni.
A szingliélet izgalmasabbnak és szexibbnek tűnhet a közösségi médiában
Mert a pasik posztolása tényleg kerülhet követőkbe. Halley és Jaz, a Delusional Diaries podcast házigazdái például olyan kommenteket idéztek, melyek egyenesen úgy fogalmaztak, hogy párkapcsolatban élni „béna”, és olyan „republikánusnak érződik”, ami jól megmutatja, mennyire a konzervatív és idejétmúlt értékrenddel kapcsoljuk össze a tartós kapcsolatokat.
Azért tegyük hozzá: mindez csak a közösségi médiában igaz. A valóságban természetesen továbbra is a párkapcsolatban élés számít a társadalmilag támogatott életstílusnak, de úgy tűnik, az online térben változott a preferált imidzs a nőknél.
Nem akarják elkiabálni
Ahogyan a Vogue szerzője is hozzáteszi, azért más, praktikus szempontok is szerepet játszanak abban, hogy a nők csendesebbek a pasijukkal kapcsolatban. Joseph-nek több közösségi médiában posztoló nő is elmondta, hogy azért sem szívesen „mutogatják” partnerüket, mert nem akarják, hogy mások irigysége „megmérgezze” a kapcsolatot. Vagyis vannak, akik inkább babonából titkolják szerelmüket. Mások azért nem szívesen kommunikálják, mert tartanak tőle, hogy a túlzott transzparencia kellemetlenné válhat egy esetleges szakítás után.
Ugyanígy „stratégiai” döntés is lehet a partner mellőzése – például azért, hogy az illető továbbra is kívánatos szinglinek tűnjön, és nagyobb követőtáborra tegyen szert, vagy egyszerűen azért, mert pasit posztolni már nem trendi. Ezzel párhuzamosan az is jól látszik, hogy megszülettek azok a női közösségek, amelyek bátran hirdetik az exkluzivitást, és amik jelen pillanatban látszólag annyira menők, hogy titokban még a párkapcsolatban élő nők is szinglik akarnának lenni.
Who run the world? Girls!
Biztos szembejöttek azok a videók, amiken lányok fájdalmas fintorokat vágva beszélgetnek egymással, a szöveg pedig csak ennyi hozzá: „Amikor a téma a férfiak”. De említhetnénk még egy rakás más, a férfiakat viccesen kritizáló mémet és videós műfajt – egyértelműen látszik, hogy a közösségi médiában „divat” lett elégedetlenkedni a férfiak miatt. Félreértés ne essék, a trend abszolút jogos és többnyire teljesen ártalmatlan: kicsit az a hangulat, amikor a nők összeülnek és elkezdik szidni egymásnak a férjeiket, hogy aztán egy kicsit könnyebb szívvel térjenek haza hozzájuk. Ez a panaszkodás részben szelepfunkcióval bír, részben segíti a női közösségeken belül az egymáshoz való kapcsolódást. A közös női tapasztalatok megosztásán keresztül – mint a bevásárlólistával bénázó férj – a nők megértésre és visszaigazolásra találnak olyan területeken is, ahol a partnereiktől nem kapják meg ezeket. Jól illusztrálja mindezt, hogy megszülettek olyan kezdeményezések is, mint a magyarországi, exkluzívan nőknek szóló partisorozat – a HER bulikról itt írtunk részletesen.
Tulajdonképpen ugyanezt látjuk a közösségi médiában is. Lehet, hogy a pasikról panaszkodó nők 90 százalékának van párkapcsolata (ettől van csak igazán oka a panaszra), épp ezért a kiállás nem férfiellenes gesztus és nem is feltétlenül egy boldogtalan párkapcsolat következménye. Egyszerűen csak úgy tűnik, hogy szívesebben adunk jelzéseket nőként más nőknek, és egyúttal jobban vágyunk a saját nemünkkel való kapcsolódásra, és arra a biztonságos, megtartó térre, amit ezek a közösségek jelentenek. Ilyen módon talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy nem a pasik lettek „bénák”, hanem a női barátságok lettek sokkal menőbbek!
Fotó: Getty Images
