Emma Watson nem szingli, saját magával van kapcsolatban

2019. november 07. |

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegnő, aki ha szerencsés volt, eljött hozzá a herceg (természetesen fehér lovon), és boldogan éltek, míg meg nem érkezett Emma Watson, és nem definiálta újra a párkapcsolati helyzetünket és a szingliséget.

Egy friss interjúban jellemezte úgy a párkapcsolati státuszát Emma Watson, hogy “self-partnered”, azaz nem szingli, hanem saját magával van párkapcsolatban. Ám nem ő az első, aki felvetette ezt a nézőpontot. A Harry Potter filmekkel ismertté vált színésznő a British Vouge-nak adott interjújában beszélt a nyomásról, melyet közeledő harmincadik születésnapja miatt érez a külvilág irányából. Ám nem érti, miért kellene csak azért stresszelnie és szorongania azon, hogy még nincs férje, gyermeke, mert lassan betölti a harmincat. Ahogy fogalmazott, szívesebben definiálja magát saját magával párkapcsolatban állóként (self-partnered), mint szingliként.

Mit jelent pontosan a “self-partnered”?
Az új párkapcsolati meghatározás felbukkanása nem egyedi eset. Nagyon gyorsan terjedő új identitás. Az emberek belefáradtak, hogy stigmaként viseljék a szingliséget, melyet tévesen azonosítanak a magánnyal, előnytelen külsővel, reménytelenséggel és akár az antiszociális viselkedéssel, ahogy számos tanulmány rámutatott erre.


Valójában nagyon kevés választásunk van, ha a párkapcsolati státuszunkat szeretnénk definiálni, elég ha például a Facebook által feldobott lehetőségeket nézzük, vagy a hivatalos papírokat. Erősen befolyásolják a társadalmi és szubjektív beidegződések, hogy mit gondolunk heteronormatív világunkban a szingliségről: a sziklaszilárd kiindulási pont mindenütt a heteroszexuális irányultság és a családos lét. A szingliséget még mindig egyfajta deviáns kategóriának, hiányosságnak tekintik. Az új meghatározások, mint amilyen az Emma Watson által említett “self-partnered” állapot is, tágítják ezeket a szigorú kategóriákat.


Honnan ered?
Az önpartnerség azonban nem csupán egyszerűen családcentrikus világnézet ellenpontja. Inkább a sologamy, vagyis az önházasság kifinomultabb változata. Különösen Ázsiában terjed az utóbbi években az a mozgalom, melyben a nők saját magukkal kötnek házasságot. Kyotóban már külön utazási ügynökségek specializálódtak erre, csomagokat kínálva az önmagukkal házasságot kötni szándékozó szingliknek. És a világ minden tájáról érkeznek az érdeklődők. Az önházasság pedig olyan filmsorozatokban is megjelent, mint a Glee – Sztárok leszünk! vagy még korábban a Szex és New York. Ám ez még mindig a házasságról szól, az önpartnerség viszont egy frissebb, korszerűbb meghatározás, melyben már nincs szerepe annak, hogy hivatalosan bárkivel, akár saját magunkkal összekötjük-e az életünket.

Már többen megénekelték
A szingli státusz, mint pozitív élethelyzet egyre nagyobb teret kap a popzenében is. Selena Gomez például több szingli-pozitív dalt is írt. A Lose You to Love Me és a Look at Her Now például a Justin Bieberrel való szakítása utáni időszak benyomásait rögzíti. Kolléganője, Ariana Grande is úgy nyilatkozott Twitterén a szakítása utáni időről, mint rendkívül produktív, érzelmes, vad és boldog évről. Lizzo pedig büszkre rá, hogy szingliként énekel. I will never, ever, ever, ever, ever be your side chick … Ain’t worried ’bout a ring on my finger.(“Soha, soha, soha nem leszek senkinek az oldalkocsija. Egyáltalán nem érdekel, hogy van-e gyűrű az ujjamon”) – énekelte 2017-es slágerében, a Truth Hurts-ben.

Jó egyedül is
A tudomány pedig úgy tűnik, az énekesnőket és Emma Watsont igazolja. A Londoni Közgazdasági Egyetem viselkedéskutatója, Paul Dolan kutatásai szerint a felnőttség olyan kritériumai, mint a házasság és a gyerekek egyáltalán nem állnak arányban a boldogsággal. Sőt, ahogy legutóbbi vizsgálatából kiderült, a gyermektelen, egyedülálló nők tovább élnek, boldogabbak és egészségesebbek, próbálják bármilyen negatív színben is feltüntetni a szingliséget a társadalmi előítéletek.


“Gondoljunk csak Jennifer Anistonra, milyennek festették le az elmúlt években. Minden magazin címlapján úgy szerepelt, mint a nő, aki nem talál férfit. Valójában viszont ő egy gyönyörű, sikeres nő és rendkívüli élete van. Sohasem szorult rá a sajnálatunkra, ahogy egyetlen egyedülálló nő sem” – mondta a viselkedéskutató. “Sok szingli nő remekül megvan úgy, ahogy van. Nagyon fontos, hogy ezt a maga valójában, pontosan lássuk” – tette hozzá a kutató.

Miért jó a nőknek ez a meghatározás?
Emma Watson régóta a nők szószólója, minden lehetséges fórumon küzd a hátrányos megkülönböztetés ellen. Azért fontos, hogy felemelte a szavát, és bevezette a köztudatba az önpartnerséget, mint a párkapcsolatok új definícióját, mert a nőket sokkal erősebben érintik a szingliséggel kapcsolatos negatív sztereotípiák, mint a férfiakat. Az egyedülálló nőkre vagy úgy tekintenek, mint akik nem értek annyit, hogy valaki válassza őket (biztosan valamilyen hibájuk van), vagy harcos feministaként küzdenek a férfiak ellen. Ellenben a szingli férfiak a társadalom szemében választották az agglegénylétet.


Nem csoda, hogy ennek folyományaként az egyedülálló nők is sokkal gyakrabban írják le negatív jelzőkkel helyzetüket. És nem csak a közbeszédben, a tudományban is tetten érhető a férfiak és nők közötti kettős mérce: a szingli nőket sokkal gyakrabban tanulmányozták és tanulmányozzák, mint a szingli férfiakat, úgy tekintve tehát a hajadonságra, mint valami rendellenes állapotra. Lassan, de átalakulóban van ez a nézőpont, ám szükség van az olyan szószólókra, mint Emma Watson, aki hitelesen képviseli a “self-partnered” identitást. Új nézőpontot ad, megmutatja, hogy a stigmákkal ellentétben a szingliség nem a rossz randikról szóló viccekről és félresiklott kalandokról vagy a mesebeli hercegre való várakozásról szól, hanem a szeretetről. Szeretjük magunkat úgy, ahogy vagyunk, és pozitív kapcsolatot építünk ki magunkkal az önostorozás helyett.

Forrás: Psychology Today, The Guardian
Fotó: Getty Images, Unsplash

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Felnőtt és gyerek között nincs olyan, hogy szerelem film

Felnőtt és gyerek között nincs olyan, hogy szerelem