- A Chanel letisztult vonalai a divattervező árvaházi éveire vezethetők vissza.
- Coco Chanel a férfiruhatárból emelte át a kardigánt és a nadrágot a női divatba.
- A kis fekete ruha a Chanel alapdarabja lett, pedig addig csak gyász idején hordták.
Coco Chanel 1883. augusztus 19-én született Saumurben, Gabrielle Bonheur Chasnel néven. Tizenkét éves volt, amikor elveszítette az édesanyját, az apja pedig őt és a két lánytestvérét az aubazine-i ciszterci apátság árvaházába adta. A kolostorban minden csupasz volt: fehér falak, fekete-fehér ruhák, díszítés nélküli terek, ahol a szépséget egyedül az arányok és a tiszta vonalak adták. Chanel évekig élt itt, és ezt a látványt sosem tudta kiverni a fejéből. Innen ered a későbbi stílusa is: a szigorú szabásvonalak, a szerzetesi színek és az a meggyőződés, hogy egy jó ruhához nem kell semmi fölösleges díszítés.
Gabrielle-ből Coco
Tizennyolc évesen a nagynénjéhez költözött Moulins-ba, és varrónőnek állt egy műhelyben, ahol kelengyét és babaruhát készítettek. Megélni meg tudott belőle, de a kilátásai nem voltak fényesek: hogy kitörhessen a szerény sorsból, 1907 és 1908 között kávéházi mulatókban, a korszak zenés szórakozóhelyein lépett fel.
A becenevét is itt kapta. A közönség soraiban ülő tisztek rendre visszajártak meghallgatni tőle a Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro? (vagyis a Ki látta Cocót a Trocadéróban?) című dalt, és egy idő után már csak Cocóként emlegették.
Coco Chanel és Étienne Balsan (középen) a Royallieu-kastélyban, az 1900-as években
Sok férfi udvarolt neki, végül a gazdag Étienne Balsan mellett kötött ki. Az egykori lovastiszt vezette be a társasági életbe, és tőle tanulta meg a felső tízezer íratlan szabályait – annak a világnak a szabályait, amelyet később öltöztetett. Balsan köreiben ismerte meg Arthur Capelt, akit a barátai csak Boynak hívtak, és akinek 1909-ben a szeretője lett.
Chanel és a francia casual chic
Chanel lázadó alkat volt, és a szabadság éltette – legfőképpen az öltözködésben. Mivel varrni tudott, a ruháit maga készítette, és már ezekben fellelhető volt minden elem, amitől később világhírű lett: feltűnően egyszerű szettek, megbolondítva olyan darabokkal, amelyek addig kizárólag a férfiak ruhatárában kaptak helyet. Például kardigánnal és nadrággal.
Coco Chanel Ina Claire színésznővel, 1931.
1910-ben Boy Capel pénzéből nyitotta meg az első kalapszalonját a párizsi Rue Cambon 21. szám alatt, Chanel Modes néven. Akkora sikere lett, hogy hamarosan Deauville-ben és Biarritzban is árulták a kalapjait: a háború éveiben ezek a tengerparti városok fogadták be a Párizsból elmenekülő jómódú közönséget.
1915-ben már nem kalapokban gondolkodott. Azt akarta, hogy a nők a hétköznapjaikban is szabadon mozoghassanak, ezért a divattervezés felé fordult, és mindennel szembement, amit a korszak elvárt: bővebb fazonok, laza derékrész, pimaszul rövid szoknyák. A másik nagy dobása az volt, hogy nála nem kellett választani: az egyszerűség elegáns lett, a férfias szabás nőies, a nemes anyag pedig hordható.
Ezekből az ellentmondásokból születtek a legismertebb darabjai: a pizsama, amelyet a strandon és estélyen is fel lehetett venni, a tweedkosztüm, valamint a kis fekete ruha, amelyet addig kizárólag gyász idején hordtak.
Coco Chanel a párizsi nappalijában, 1957
1921-re a Rue Cambon-i kis üzlet olyan jól ment, hogy Gabrielle Chanel megvette a 27-es, a 29-es, végül a 31-es számot is – utóbbi lett a nevét viselő márka főhadiszállása. Közben tovább terjeszkedett: 1921-ben elsőként hozott forgalomba saját parfümöt, az ikonikus Chanel N°5-öt. A parfüm mögött a Wertheimer fivérek álltak, a Bourjois kozmetikai cég tulajdonosai.
1924-ben közösen alapították meg a Parfums Chanelt, amelyben a fivéreké lett a részesedés 70 százaléka, Chanelé pedig mindössze 10 – ezt a tervező élete végéig nem tudta megbocsátani nekik. Ugyanebben az évben bizsuműhelyt nyitott, 1932-ben pedig az első ékszerkollekciójával írta be magát végleg a divattörténetbe. A csillag- és üstökösmotívumok azóta is vissza-visszatérnek a márka kínálatában.
Chanel a háború után
A második világháború kitörésekor Gabrielle Chanel bezárta a divatházát, de nem hagyta el a németek által 1940-től megszállt Párizst: a háború hátralévő éveit a Ritz szállóban töltötte. A felszabadulás után Svájcba költözött, a Genfi-tó partján telepedett le, és tíz évig ott is maradt.
Csak 1954-ben, hetvenegy évesen egyezett bele, hogy a Wertheimer fivérek kérésére újranyissa a házat.
Modell a 2.55-ös táskával, 1961–62-es őszi-téli kollekciós kosztümben a párizsi Tuileriák kertjében
A visszatérése egyben kihívás is volt: Christian Diorral szemben kellett újra megmérettetnie magát. A New Look akkorra megszabta a háború utáni divatot – darázsderék, bő szoknya, keményített alsószoknya –, vagyis pontosan az a nőideál, amely ellen Chanel mindvégig küzdött. A vitát nem szavakkal nyerte meg: az 1955-ben bemutatott 2.55-ös táska pillanatok alatt ott lógott minden elegáns nő vállán.
Chanel napjainkban
A Mademoiselle 1971-es halála óta a dupla C-s márka mit sem veszített a fényéből. Ezt nagyrészt Karl Lagerfeldnek köszönheti, aki 1983-tól úgy nyúlt a ház jelképeihez – a tweedhez, a gyöngysorhoz, a kaméliához, a kis fekete ruhához –, hogy közben egyszer sem ismételte önmagát.
Karl Lagerfeld a Chanel 2009-es tavaszi–nyári bemutatóján
A kreatív igazgató – aki egészen a 2019. februári haláláig irányította a luxusmárkát – új területekre is kiterjesztette az örökséget: 1987-ben debütált az órakollekció, a kilencvenes évek végén pedig a bőrápolási vonal.
A kreatív igazgatói posztot Lagerfeld egykori jobbkeze, Virginie Viard vette át, aki nem múzeumként kezelte a ház örökségét, hanem élő anyagként. Öt év után, 2024. június 5-éről 6-ára virradó éjjel közleményben jelentették be a távozását – a hír sokkolta a szakmát.
Chanel 2026. tavasz–nyár
A poszt hónapokig üresen állt, mire 2024. december 12-én hivatalossá vált Matthieu Blazy kinevezése. A belga tervező 2025 októberében, a Grand Palais-ban mutatta be az első kollekcióját: a modellek izzó bolygók alatt vonultak, a ruhák pedig képzeletbeli párbeszédet folytattak Gabrielle Chanellel. A férfigardrób felé is kacsintgattak – pontosan úgy, ahogy Coco idején. Az első haute couture bemutatóját 2026 januárjában tartotta, madarak és tollak ihlette darabokkal. Az irány tehát adott: a lázadás a Chanelnél ma sem stílusjegy, hanem alapelv.
Fotó: Getty Images Forrás: Marie Claire France / Estelle Delpech
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
