- A flapperek szoknyája sosem ért térd fölé.
- A cloche kalap a bubifrizura tökéletes párja volt.
- A fiús garçonne mellett a romantikus robe de style is hódított.
Nagyjából száz évvel ezelőtt, a dzsessz és az art deco évtizedében született meg az első igazán modern női divat. A Vogue címlapjain Georges Lepape és Benito geometrikus grafikái hirdették az új esztétikát, az utcán pedig megjelentek a harang alakú kalapok, az egyenes vonalú, ejtett derekú ruhák és a sípcsontot először megmutató szoknyák.
A garçonne: fiús, de nem férfias
A párizsi divat egyik kulcsszava a la garçonne volt, a francia garçon (fiú) szó nőnemű alakja. A stílus nem a férfiruhát utánozta (arra még fél évszázadot kellett várni, egészen Yves Saint Laurent szmokingjáig), hanem mellőzte a női idomok kihangsúlyozását: a ruhák lazán omlottak a testre, sehol nem szorítottak. A stílus egyik fő képviselője a Premet divatház volt. Tervezője, Charlotte Révyl 1924-ben félig tréfásan jegyezte meg, hogy a rövid haj, a szemig húzott kalap és a fiús alak mellett a nőiességből jószerével csak a karcsú boka maradt.
Betty Bronson amerikai színésznő 1925 körül, narancs, zöld, piros és rézszínű, római csíkos, rakott kötött ruhában
A bubifrizura, az évtized hajviselete
Végleg F. Scott Fitzgerald 1920-as novellája, a Bernice bubifrizurája (Bernice Bobs Her Hair) tette divatossá, a bátrabbak azonban már jóval előtte kipróbálták. Irene Castle táncosnő 1915-ben vágatta le a haját, és új frizuráját a homlokán átvetett pánttal díszítette. Louise Brooks geometrikus, koromfekete bubija és Josephine Baker fejére simított, tincsekbe rendezett frizurája ma is ikonikus. A rövid haj hamar kilépett a filmvászonról és a színpadról: 1926-ban a Vogue már arról írt, hogy Párizs és New York elegáns éttermeiben szinte egyetlen hosszú hajú nőt sem látni.
Josephine Baker amerikai születésű táncosnő és előadóművész
Térdig rövidülő szoknyák
Gyakori tévhit, hogy a flapperek miniruhát hordtak. A szoknyahossz valójában fokozatosan emelkedett: előbb a bokát súrolta, aztán a lábszár közepéig ért, 1926-ra, a trend csúcsán pedig épp a térd alá. A láb így is először került a figyelem középpontjába, mindig testszínű harisnyában.
De ki is volt a flapper?
A húszas években flappernek hívták a modern, divatos fiatal nőt, aki rövid hajjal, egyenes szabású ruhában járt, és bátran követte az új stílust. A szó eredete nem egyértelmű. Az angol flap ige csapkodást jelent, ezért sokan úgy tartják, hogy azokra a lányokra utalt, akik nem kapcsolták be a kalocsnijuk csatját, így annak szára minden lépésnél csapkodott. Mások szerint a 19. században még a fiatal prostituáltakat nevezték így, ezért a szónak eleinte rossz csengése volt. A Vogue már 1917-ben arról írt, hogy nincs benne semmi szégyellni való, az 1920-ban bemutatott The Flapper című film után pedig minden lány flapper akart lenni.
Estélyi ruhás nők egy dzsesszpartin, 1926. Kézzel, sablonnal színezett litográfia az Art, Goût, Beauté francia divatmagazinból
A cloche kalap
A húszas évek trendkövető francia hölgyei nem léptek ki kalap nélkül az utcára. A korábbi óriáskalapokat egyre kisebb, a fejre simuló formák váltották fel, élükön a Caroline Reboux kalapkészítő által népszerűsített cloche-sal, amelynek neve franciául harangot jelent. Tökéletes párja volt a bubifrizurának.
Marion Davies amerikai filmsztár 1920 körül, cloche kalapban és hosszú kabátban
A kis fekete ruha
Coco Chanel 1926-ban mutatta be krepdesin kis fekete ruháját, és ezzel alaposan felforgatta a divatot. Addig a fekete a gyász színe volt, Chanel azonban trendszínt csinált belőle, a ruha letisztultsága pedig éles ellentétben állt a korábbi, díszekkel túlzsúfolt öltözékekkel. A Vogue a Ford T-modelljéhez hasonlította, vagyis olyan darabnak tartotta, amelyet hamarosan mindenki hordani fog. Igaza lett: a ruhát bármilyen anyagból könnyű volt elkészíteni, így nappal dzsörzéből, este sifonból is viselhették. A kis fekete azóta is minden női gardrób alapdarabja.
A robe de style, a romantikus alternatíva
A fiús vonal mellett egy nőiesebb irány is hódított. A robe de style a kor divatjához igazodva szintén szabadon hagyta a lábszárat, de nem egyenes vonalban omlott le. A felsőrész nem hangsúlyozta a derekat, alatta viszont bő, ráncolt szoknya terült szét, így a ruha lágy, légies és kifejezetten nőies hatást keltett. A stílus legismertebb képviselője Jeanne Lanvin francia divattervező volt.
Fotó: Getty Images Forrás: Vogue
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
