„Kis tér csak világos színű lehet”
Mindenki tudja, hogy a pici szobákat csakis fehér, vagy valamilyen világos színre szabad festeni, hiszen a sötétebb tónusok összenyomják majd az amúgy is szűk teret. Van azonban egy trükk, amivel ki lehet „cselezni” ezt a szabályt: a lényeg, hogy ne törjük meg a falak és a plafon közti átmenetet, azaz egyrészt legyen a mennyezet is azonos színű, (vagy minimum árnyalatú) mint a falak, illetve ne használjunk kontrasztos léceket, díszítő csíkokat. Így választhatunk merészebb színeket anélkül, hogy összepréselnénk a tereket.
„Ne keverd a fémeket!”
Ahogy aranyékszert sem hordanánk ezüsttel, (vagy miért is ne?) úgy a lakásban sem szokás keverni a különböző színű fémeket. Most viszont kimondottan menőnek számít, ha mondjuk különböző fémeket, (ezüstöt, különböző rezeket, aranyat) sőt, akár különböző árnyalatú fákat is keverni. A lényeg, hogy legyünk bátrak – ne csak egyetlen rézszínű kiegészítőt csempésszünk az ezüstök közé, keverjünk nagyvonalúan a látványos végeredményért!
„Óvatosan a mintákkal”
Itt is ugyanaz a helyzet, mint a különböző színű faanyagokkal vagy fémekkel. Hagyományosan ugyan szigorúan tilos keverni a tigrist a zebrával, a marokkói csempét a geometrikus tapétával, de ha vállaljuk a bohém vagy extrém stílust, nyugodtan mixelhetjük a legkülönbözőbb mintákat is. A kevesebb nem mindig több!
„A festmény ne legyen nagyobb, mint a körülötte lévő bútorok”
Ez valószínűleg kevésbé ismert szabály, épp ezért talán nem is jelent olyan nagy dilemmát áthágni. Mert az az igazság, hogy elképesztően jól mutathat egy óriási, túlméretezett absztrakt expresszionista festmény a nappaliban, még akkor is, ha az ülőgarnitúra egyébként nem valami királyi méretű. Válasszunk néhány statement darabot, és ne aggódjunk amiatt, hogy ormótlanul fog festeni.
