Egyszer már írtam nektek a brassóiról – megpróbáltam felgöngyölíteni, hogy milyen is lehetett az eredetije ennek a rendkívül megosztó receptnek. Mint meséltem, több változata is ismert, de általában Papp Endre receptjét tekintik az alapnak. Ebben nincs fűszerpaprika, van viszont sok fokhagyma, némi paradicsom, és paprika.
Őszintén megvallom, nekem nem ez volt a kedvenc verzióm – én anyukámét szeretem a legjobban, aki egy nagy adag fokhagymás pörköltbe keveri az olajban kisütött, kockára vágott krumplit. És autentika ide vagy oda, ahogy a roppanós krumpliszemek kicsit megszívják magukat a fokhagymás pörköltszafttal – az valami olyan jó, hogy az élmény miatt én általában sehol nem kérek brassóit, hiszen úgysem ér ennek a nyomába.
Múlt héten mégis ettem egy jó nagy adagot – be kell valljam, inkább faltam. Úgy történt, hogy kedves barátommal, egy ifjú szakácszsenivel volt megbeszélve egy munka utáni borozás. Kint szakadt az eső, fújt a szél, úgyhogy Ádám azt mondta, inkább átjön, hoz bort, sőt még főz is valamit. Nem hiszem, hogy sokan visszautasítanának, ha egy Bocuse d’Or-t megjárt szakács felajánlaná, hogy átjön és főz rájuk – én sem tettem. Rábíztam, mit szeretne készíteni, de szóltam neki, hogy nálam eléggé le van rabolva a konyha. Beállított egy szépen megtermett sertésszűzzel, meg négy szem krumplival, és két üveg Bakonyi Csavargóval.
( – Idejössz nekem két üveg borral? Én holnap dolgozom!
– Címkehibás, le volt árazva, és ez volt a nyár bora.
– Jó, de március van. )
Kérdezte, van-e alaplé a fagyasztóban, fokhagyma meg jófajta fűszerpaprika, mert ő nagyon vágyik egy jó brassóira. Én szóltam neki, hogy brassóiból igazából csak anyuét szeretem, de gondoltam, illik adni egy esélyt. Még akkor is, ha egyáltalán nem voltam elragadtatva az ötlettől, hogy este 7-kor olajszagban ússzon a konyha, és pepecseljünk másfél órát a kaja elkészítésével – de szerencsére az olaj elmaradt, és 40 perc múlva már a vacsorát is eltüntettük. A krumplit olajban sütés helyett chips-formára vágva, jófajta házi zsíron a sütőben roppanósra sütöttük, az alapléből, paprikából, egy jó nagy adag fokhagymából pedig egy fűszeres mártást készítettünk.
A húst először pár percig kérgesre pirítottuk, majd sütőben 7 perc alatt átsütöttük – mint megtudtam, ezt hívják szakzsargonban kihúzatásnak. Mire a krumpli elkészült, a húst is felvágtuk, és még szafttal is jól meglocsoltuk. Az összes eddig kóstolt brassói közül ez hasonlított legjobban anyukáméra ízben. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki nem fél az új formáktól, szeret ételekkel kísérletezni, és nem bánja, ha fele annyi idő alatt elkészül, mint a klasszikus recept.
Az újragondolt brassói receptjét a Nosalty ízHUSZÁR magazinján találjátok!
