Volt, hogy az utam során megijesztett a hazautazás gondolata. Abban bíztam, hogy amikor elérkezik az indulás dátuma, én is úgy fogom érezni, hogy ideje hazamenni. És így is lett.
Nem volt hiányérzetem, teljesnek éreztem az utamat. A kalandok bármennyire is sorsfordítók és fantasztikusak voltak, elfáradtam a végére a megpróbáltatásoktól. Vártam, hogy hazaérjek. Öt hónap után lássam a kutyám és a szeretteimet. A saját ágyamban aludjak, meleg vízzel fürödjek és egyek tejfölt.
Rengeteg mindent láttam és tapasztaltam az elmúlt hónapokban. Itt az ideje feldolgozni és beépíteni. Hazahozni ezt a lendületet és új tapasztalást.
Sok változást érzek belül és még én is ismerkedem velük, ismerkedem magammal. Tudtam, hogy időre lesz szükségem, hogy megérkezzek és éppen ezért nagyon lassúra vettem a tempót. Otthon voltam a lakásban. Teljes csöndben és újra fedeztem fel mindent magam körül. Néha még a kapcsolókat sem találtam. Nagyon fura érzés volt. Talán még soha nem éreztem magam ennyire távol a testemtől.
A jetlag előnye az volt, hogy már hajnalban ébren voltam, és Litchivel, a kutyámmal minden reggel felmentünk a Normafára megnézni a napfelkeltét. Az erdő volt az egyetlen hely, ahol azt éreztem, hogy rendben, itt vagyok, a testemben vagyok.
A termeszét közelsége okozta a legnagyobb hiányt. Az esőerdő, a tenger, a hegyek. Jóformán öt hónapig mezítláb mászkáltam. Úgy éreztem magam a városban, mint Maugli a dzsungelből.
Egy bő hét után éreztem azt, hogy megérkeztem, Budapesten vagyok. Kimerészkedtem a lakásból és meghatódva fedeztem fel újra ezt a csodálatos várost. Jó újra itthon lenni!
Olyan hihetetlen belegondolni ebbe az elmúlt időszakba. Folyamatosan villannak be pillanatok, emlékek, helyszínek, történetek. Ahogy szépen érkeztem meg, úgy esett le, hogy ez nem álom volt. Megtörtént. Olyan helyeken jártam, ahol minden pillantás olyan volt, mint egy képkocka a National Geographic-ból.
Örökre a szívembe zártam a Fülöp-szigeteket. Végtelenül hálás vagyok mindenkinek és mindennek, akivel az utam során találkoztam.
A legnagyobb bók, amit valaha kaptam, amikor a fülöp-szigetekiek azt mondták: you have a philippino heart. „A szívedben fülöp-szigeteki vagy. „
Én is így érzem. Köszönöm, hogy mindezt megtapasztalhattam.
Pataky Ági Insta-oldalát ITT találjátok!
