Virágom, világom: nem várt nehézségek

2018. április 04. |

Pataky Ági úti naplójának újabb epizódja következik a Fülöp-szigetekről.

Érzelmes búcsút vettem Siquijortol. Annyira megszerettük egymást Ody-val és Chris-szel, a Lazy Lizard tulajdonosaival, hogy meg ők is könnyes szemmel búcsúztak.

Áthajóztam Dumagate-ba, ahol egy éjszakát töltöttem. Pontosabban pár órát. Este kilenc körül értem oda, és másnap hajnal négykor keltem is, ötkor már a reptéren voltam. Azt hiszem, a legkisebb reptér, amit valaha láttam. Időközben kiderült, hogy Danny (akivel Port Bartonban ismerkedtem meg, és lettünk nagyon jó barátok) Siargaon van. Ez kellő lendületet  adott az induláshoz.

Kijött elém a reptérre. Nagyon jó volt látni két hónap után. Visítva ugrottunk egymás nyakába. Egy kis otthon érzés… A sziget csodás. Egész más ez is, mint az eddigiek. Picit tartottam tőle, mert mostanában nagyon felkapott, szörf- és jógaparadicsom, és azt már pontosan tudjátok, hogy próbálom elkerülni a turistás helyeket. A sziget maga mégis kihagyhatatlan látnivaló.

Egy jópofa hostelben szálltam meg. Danny is itt lakik, ő mar több mint egy hónapja… Itt ragadt… Nagyon otthonos, dormitory, ami olyan, mint egy kollégium. Egy légtérben vannak az emeletes ágyak. Van egy közösségi tér, minden nap más programok vannak. Az érkezésem estéjén a “Family Dinner” volt napirenden. Ilyenkor mindenki készít egy ételt. Tizennyolc ember főzött, olyan volt az asztal, mint karácsonykor. Tökéletes alkalom volt arra, hogy megismerkedjek a többiekkel.

A sziget a világ egyik leghíresebb szörfparadicsoma. Ámulatba ejtett, hogy mennyire más karakterük és testfelépítésük van a szörfös Fülöp-szigetekieknek. Tátott szájjal ültem a parton és az óriási hullámok mellett kikerekedett szemmel néztem a gyönyörű férfiakat és nőket. Mindenki szuper “cool.” Minden nagyon nyugati és tömve van turistával. Az első napokban nem igazán találtam a helyem. Jóformán semmi köze nincs a Fülöp-szigetekhez, amit itt találni. Csilli-villi bárok, éttermek és luxusszállodák. Egyik éri a másikat. Szerencsére ez csak a sziget egyik része. A  másik felén szinte érintetlen, sűrű zöld pálmák, hegyek, mangrove erdők, amerre a szem ellát. Az óceán partján apró kis halászfalvak, ahol az emberek a legegyszerűbb körülmények között élnek. Homokos utcák, napszítta kis faviskók, vízben játszó gyerekek. Köztük újra otthon éreztem magam.

Nagyon a végét járja a pénzem, de pozitívan indultam neki, hogy találjak egy helyet, ahol tudok jógát oktani. Elméletben minden lehetőség adott volt, több jógastúdió is van a szigeten. Az utóbbi időben nagyon népszerű lett Siargao. Rengeteg külföldi érkezik, és szeretne itt hosszútávon letelepedni. A kormány éppen ezért beszigorított, hogy kizárólag helyieket alkalmazzanak a szigeten. Erre nem számítottam. Sorra jártam a lehetőségeket. Mindenhol nagyon szívesen fogadtak volna, de a szigorú szabályok és ellenőrzések miatt nem merték kockáztatni, hogy felvegyenek. Nem adtam fel. Minden nap újabb és újabb helyeket kerestem fel. Egyikből ki a másikba be. Nem jártam sikerrel, a maradék kis pénzem meg csak fogy… Mégsem éltem meg kudarckent. Azért sem, mert az egyik világhírű jógaközpontba, a Lotus Shores-ba felvettek… Volna, de a szabály miatt nem tehették. A tulaj mindent próbált megtenni,  hogy oktathassak náluk, de nem kockáztathatja a hírnevüket, amit teljesen megértek. Elmondani sem tudom mekkora megtiszteltetés már a gondolata is, hogy majdnem tanítottam ott, ahol a világ legnépszerűbb oktatói gyakorolnak.

Olyan szépen alakult minden az elmúlt hónapokban, hogy tudtam, valahogy úgyis lesz. Miután az összes lehetőséget végig jártam, ahol jógát taníthattam volna, az éttermeket es kávézókat céloztam meg. Itt is egyből ki a másikba be. Korábban dolgoztam baristaként, felszolgálóként, bárban is, így tapasztalatom is van, de ugyanazzal az indokkal mondtak nemet. Kockázatos lett volna alkalmazniuk. Már azt is felajánlottam, hogy mosogatok is akár, csak vegyenek fel. Szorongat az érzés, hogy a pénztárcám jóformán üres és egyelőre nem találok lehetőséget, ahol tudnék pénzt keresni, de valami megmagyarázhatatlan ősbizalom és hit tartja bennem a lelket. A hostelben néha tartok adomány alapon jógaórákat, amiből van egy kevés bevételem és van egy másik szálloda, ahol hasonló feltételekkel tudok tanítani. Elvileg. Meglátjuk. Nagyon érdekes lecke. Hiszek, de nem élem bele magam előre semmibe. Hiszek, akkor is ha egyelőre kilátástalannak tűnik a helyzet. Tudom, hogy ha nem is most azonnal, de meg fogom érteni az okot, hogy miért alakult így. Nagyon érdekes ez az ellentét, hogy az egyik legmenőbb helyen vagyok jóformán pénz nélkül. Olyan minimálisra szorítottam a kiadásaimat, mintha helyi lennek. De hisz ez volt a célom. Helyiként élni. Siquijoron volt lehetőségem kiélvezni a robogózás élményét, itt egyelőre nincs pénzem robogót bérelni, viszont minden nap rengeteget sétálok. Hallgatom a zenéimet, és olyan, mintha egy filmet néznék. A legegyszerűbb helyi ételeket eszem, és készítem el saját magam. Nem költök pénzt szörfoktatásra, de egy kedves helyi ismerős megkért, hogy tartsak neki jógaórát, ő pedig cserébe megtanít szörfözni. Mindent megkapok az Élettől valami más úton. Mosolygok kívül is, belül is. Itt vagyok a Fülöp-szigeteken. Az ötödik hónapja. Tele van a szívem élményekkel, találkozásokkal, barátokkal, illatokkal, ízekkel, színekkel…

Ugyan mi okom lenne szomorkodni… semmi!

Pataky Ági Insta-oldalát ITT találjátok!

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

A Hortobágy a világ legszebb 25 helye között a 25 legszebb hely a világon

A Hortobágy a világ legszebb 25 helye között