Virágom, világom: jöhet egy újabb sziget

2018. március 16. |

Pataky Ági úti naplójában elmeséli, milyen az élet Siquijor szigetén.

Nagyon különleges ez a sziget… bár ez csak a negyedik, amit meglátogattam a több mint hétezer közül. Más a növényzet, a sziklák, az emberek, a vonásaik. Még a dialektus is… Pedig már olyan jól makogtam tagalogul, megértettem, amit beszélnek körülöttem, erre kiderült, hogy itt teljesen más nyelvet beszélnek. Több mint 100 különböző dialektussal találkozhat az ember a Fülöp-szigeteken. 

Port Bartonhoz képest sokkal életszagúbb, autentikusabb ez a hely. Kevesebb a turista, inkább helyiekkel találkozom. Közelebb áll hozzám ez az utazási forma. Az itt élő emberekkel lenni, beszélgetni az életükről, a szokásaikról. Mivel imádok enni, ezért különösen érdekel,  mit és hogyan főznek a világ különböző részein. Átsétálok a szomszédokhoz, akik megtiszteltetésnek veszik, ha látogató érkezik hozzájuk és érdeklődve figyelem, hogyan készítik el az ételeiket. Igazi vidéki életforma. A legegyszerűbb körülmények között élnek, nyitottak, kedvesek, olyan, mintha a nagymamámmal lennek. “Szedjél még, alig ettél valamit. Tessék itt egy papaya, meg egy zsák banán, elmajszolod az úton.” 

Nagyokat “csatázunk”, hogy megengedjék, hogy segítsek, legalább elmosogatni és, hogy ne Madamnak szólítsanak, csak Ágnesnek. Mint kiderült az Agnes gyakori név itt a Fülöp-szigeteken. 

Szóval szomszédolok, kókuszolajat készítek, főzőcskézünk, tálkát csinálok kókuszdióból. Érdeklődve kérdezősködnek Magyarországról. Nálatok hideg van? És terem nálatok rizs? És kókusz? 

Nem is értem, hogy maradnak ekkorák az elfogyasztott rizsmennyiség mellett. Reggelire is rizst esznek, a leves mellé is rizst esznek. Rizsben gondolkodnak. Az árakat átszámoljak,  hogy abból az összegből mennyi rizst tudnának venni. 

Nagyon szeretek velük lenni. Szeretek itt lenni.

A jógaórák változó résztvevővel, de megyegetnek. Ez egy új dolog itt a szigeten, a távolságok is nagyobbak, több időre lenne szükség, hogy mindenhol híre menjen. Élvezem, hogy turistaként töltöm a mindennapokat, végtére is az vagyok. Minden nap felfedezem a sziget egy új részét. Minimálisra csökkentettem a kiadásaimat. A bevételeim nagyjából fedezik a napi költségeimet. Megvettem a jegyem Siargaora, ami a következő állomásom lesz. A félretett pénzem a végét járta. Még nem tudom, miből fogok megélni ott, vagy, hogy hol fogok lakni, mégis úgy érzem, mostanra éreztem rá az utazás igazi ízére. 

Elengedtem a gyeplőt, még lejjebb adtam az igényeimet. Nyitott vagyok a lehetőségekre. Meglátjuk, mit hoz a sors.

Leírhatatlan szabadság mikor hagyod, hogy történjen az élet.

Pataky Ági Insta-oldalát ITT találjátok!

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Az én utcám: Tomcsányi Dóri az én utcám

Az én utcám: Tomcsányi Dóri