Fotó: Wertán BotondA koncert ötlete, hogy mutassuk meg a hollywoodi filmzene ősatyjainak zenéit ilyen formában, néhány éve már motoszkál a fejemben. Először talán a KornGOLDmark című lemezem felvételénél merült fel, hogy mi lenne, ha Erich Korngold hallgatása közben nézhetnénk Eroll Flynnt a vászonról, hiszen Korngoldot Hollywoodban a Warner Brothers kifejezetten a Flynn filmekhez szerződtette. Ebből a pici ötletből azután elindult a lavina. Ha már Korngold, akkor Rózsa Miklós és a Ben Hur, Hanns Eisler, Ersnt Toch és az Oscar-díjak, Mario Castelnuovo-Tedesco aki John Williams tanára volt, és, és, és… Megannyi csodálatos és izgalmas zeneszerző, akiket olyan sokszor hallottunk a moziban, de sok esetben azt sem tudjuk kik ők, hiszen legtöbbször a nevüket sem írták fel a stáblistára. Európában már jelentős, ismert komponisták voltak, azután menekülniük kellett és “kényszerből” megteremtették a filmzene ma ismert műfaját. Egyébként az este fénypontja egy olyan film és egy olyan zene lesz, ami soha nem került még így a mozikba. Történt ugyanis, hogy Charlie Chaplin megrendelt egy egész filmre szóló partitúrát Darius Milhaud francia zeneszerzőtől. Ez a film sosem készült el, a zene viszont – Chaplin forgatókönyvvázlatai alapján – igen. Én ezt a sziporkázó, lendületes, karakteres Milhaud darabot elkezdtem rápróbálni az otthoni Chaplin kollekciónk darabjaira. És hihetetlen, de működik Chaplin: The Immigrant című varázslatos mozijával.
Fotó: Oleg Borisuk
Hogyan zajlik egy ilyen produkció esetén a próba? Közben megy a film a háttérben laptopon? Vagy hogyan kell elképzelnünk?
Igen, lényegében erről volt szó az elején. Ültem a gyakorlómban, hegedűvel a kézben, kottával az állványon, és mentek a filmek a laptopon meg a DVD lejátszón. Hát, az eltartott egy darabig, amíg meglett a befutó film. Persze volt már némi tapasztalatom mozis projektekkel, hiszen többször dolgozhattam már együtt Carl Davis karmesterrel, aki kifejezetten a londoni filmstúdiók nagy guruja. Tőle elleshettem pár pici trükköt, de persze most ugrik majd a macska a vízbe, mert hamarosan jön az első próba zongoristámmal, Lajkó Istvánnal és a nagy vászonnal az Urániában. Az lesz majd igazán izgalmas, vajon tényleg jól harmonizál-e a kettő “nagyban” is?
Melyik a kedvenc filmed a műsorban szereplők közül?
Nehéz kérdés, ha azt kérdezné, melyik zene vagy szerző most a kedvencem, az könnyebb lenne! Most éppen Rózsa Miklós a szívem csücske, a hegedűversenyét is felvettem a repertoáromba. Csodálatosan tud egyszerre beszédes és virtuóz, modern és romantikus, formabontó és konzervatív, vagy bartóki és hollywoodi lenni. És mindez néhány percen belül. Egyszerűen zseniális, kár, hogy szinte alig ismeri őt így a közönség.
Nagy filmrajongó vagy? Milyen filmeket szoktál kikapcsolódásképpen nézni?
Inkább szerintem filmszínházrajongó- és látogató vagyok. Tudom, ez nagyon régimódi, de imádom Pesten az Urániát, Bécsben a Gartenbaut, Manhattanben a Lowes Theatre-t a Lincoln Centernél, és a nagy, szélesvásznú klasszikusokat. Tényleg, most hogy kérdezi, legutóbb a nagy kedvencek közül az Amadeust láttam moziban. A Gartenbauban, ezredszerre. Legtöbbet egyébként szerintem Szabó István: A napfény íze című filmjét néztem meg, ha az Amadeust ezerszer, akkor azt legalább tízezerszer…
A filmzene szinte külön műfaj lett, annyira népszerű. Önnek mik a kedvenc filmzenéi?
Azok, amik akkor is tökéletesen működnek, ha lekeverik a dialógust, és az ember csak a képeket nézi hozzá. Na, meg amikben nagy, beszédes hegedűszólók vannak…
A programot ITT találod!
Szöveg: Kácsor Zsolt
