1849 augusztusában az erdő mélyén, egy végsőkig kitartó gerillacsapat számára még ismeretlen a hír, hogy a szabadságharc elbukott.
Barnabás (Váradi Gergely) hosszas keresés után itt talál rá öccsére, Antalra (Vilmányi Benett), aki helyette vonult be katonának. Szeretné őt hazavinni, de Antal sérülése miatt nem indulhatnak el. Barnabás annak érdekében, hogy a csapattal maradhasson, őrmesternek hazudja magát (habár teljes mértékben tapasztalatlan a fegyverforgatás terén), de a végső pillanatig igyekszik megőrizni pacifista hitét. Ezzel párhuzamosan Antalt előléptetik, így ő is őrmester lesz, igaz, ő valóban bizonyította hősiességét.
A fivérek közti feszültség még tovább fokozódik, amikor Barnabás beleszeret Lucába (Mészáros Blanka), az ápolónőbe, akibe öccse is szerelmes. A Lucával töltött idő, a fák rejtekében beteljesülő szerelem békét és nyugalmat jelent a nagyrészt feszült várakozással és élelemszerzéssel töltött napokban.
Az idősebb fiú hiába kerülte eddig a harcot, az események során kénytelen mégis szembenézni a háború embertelenségének utolsó csapásaival és döntéseinek súlyával. Míg Barnabás kezdetben csak meghökkent szemlélője egy kivégzésnek, rövid időn belül tőle várják el, hogy lelője az ellenséget. Bár megkönyörül a foglyul ejtett katonának, az emberségessége az, ami végzetes következményekhez vezet, végül pedig minden korábbi igyekezete ellenére eljut odáig, hogy ő maga is gyilkossá válik. Egyre nehezebb tisztességesnek maradni, különbséget tenni a jó és a rossz döntések között, és küzdeni az életért ebben a bizonytalan időszakban.
A Guerilla melankolikus hangvételű film, szereplői kevés szóval, inkább a tekintetek erejével utalnak a bennük zajló lelki küzdelmekre. Hősei nem romantikus történelmi hősök, hanem az ismeretlenek, a szabadságharc fiataljai, akik közül ugyan a legtöbben még büszkén és hősiesen vállalják a harcot, de már észrevehető rajtuk a megtörtség.
A gerillacsapat mindennapjai lassan és csendesen telnek, harci helyzet már csak akkor alakul ki, ha véletlenül ellenséges katonákba botlanak az erdőben. A természet idilli képeit a harcok utolsó nyomai és a borzalmak olykor kifejezetten naturalisztikus bemutatása töri meg. A film azonban a háború minden vesztesége ellenére az új élet reménységével zárul, bizonyítva, hogy talán nem volt minden hiábavaló.
A Guerilla Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje, március 7-e óta látható a mozikban. A film hagyományos filmszalagra forgott és a Göteborgi Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, ahol jelölték az elsőfilmeseknek járó Ingmar Bergman-díjra is.
Szerző: Nikolaidu Daphne Phaedra (gyakornok)
