Huszonkét éves koráig irigylésre méltó életet élt: volt aerobikbajnok, szépségkirálynő, modellként beutazta fél Ázsiát, majd az ELTE Jogi Karán tanult tovább, hogy ügyvéd váljon belőle. Aztán egyik percről a másikra gyökeresen megváltozott az élete. Édesapja tragikus körülmények között elhunyt, s Anna egy szerteágazó cégbirodalmat örökölt utána. A fiatal lány felmérte a helyzetét, és eldöntötte: vállalja az örökség minden pozitív és negatív hozadékát, s a jövőbeli ügyvédi pályát lecseréli az üzleti világra. Kívülről nézve most is irigylésre méltó az élete, hiszen jól menő cégek tulajdonosa, kockázati tőkebefektetőként nagy pénzösszegek sorsa felett dönt, azonban csak kevesen tudják, mennyi felelősséggel és kötelezettséggel jár számára ez az új életpálya. Anna mosolyogva veszi az akadályokat, különleges személyiségére az RTL Klub is felfigyelt, és egyedüli nőként beválasztották a Cápák között című üzleti showműsor zsűritagjai közé.
Voltál aerobikbajnok, szépségkirálynő, modell, most pedig profi üzletasszony vagy. Elég nagy a váltás. Te eközben mennyit változtál?
Ez az egész nem úgy történt, hogy tegnap még szépségkirálynő voltam meg modellkedtem, aztán hopp, ma már üzletasszony vagyok. Eltelt közben 10 év, leérettségiztem, sokat utaztam, majd egyetemre mentem, és elkezdtem dolgozni. Nagyon intenzív évek vannak mögöttem. Amikor a családi vállalkozásokat megkaptam, át kellett formálni magam és a terveimet is a jövővel kapcsolatban.
Játsszunk a gondolattal! Mi történt volna, ha a modellkedést még komolyabban csinálod? Lehetett volna belőled egy második Mihalik Enikő?
Sajnos nem. Amikor először találkoztam az ügynökömmel, aki végül kizárólagos szerződést ajánlott, azonnal megmondta, hogy belőlem soha nem lesz topmodell New Yorkban. A magasságom sem elég, csak 171 centi vagyok, és 38-as a lábam sem a kifutós cipők mérete.
Palvin Barbi sem olyan magas.
Barbi különleges szépség fantasztikus arcberendezéssel, adottságokkal, ilyen lány nem születik minden nap. Nekem nincs meg az a csontosság az arcomban, amitől nem látszik a képeken, ha éppen fáradt vagyok. Jó alany voltam Ázsiára, mert vágott a szemem, fiatalnak nézek ki, ugyanakkor megvannak az európai vonásaim. Ezt nagyra értékelték Tajvanon, Malajziában, Kínában. Úgy tekintettem a modellkedésre, mint egy nagy utazásra vagy kalandra: tudtam, hogy nem tart sokáig, hamarosan vége lesz.
Mit adott neked ez a pár év modellkedés?
Nagyon sokat. 19 évesen egyedül vágtam neki a világnak, érettségi után két nappal már a repülőn ültem Sanghaj felé. Nem mondom, hogy nem voltam rémült. Mikor megérkeztem a világvárosba, fogalmam sem volt, hogyan fogok ott közlekedni, enni, mi történik velem, ha véletlenül elveszek. A második nap már dolgoznom kellett teljesen idegen környezetben, idegen emberek között. Nagyon érdekes volt orosz és brazil lányokkal együtt lakni és a megkeresett pénzemből felfedezni Ázsiát. Rengeteg megpróbáltatás ért, de ezek inkább felpezsdítettek, mint félelemmel töltöttek el.
A modellek nagyon fegyelmezett lányok, a munkájuk megköveteli tőlük a pontosságot, a türelmet, a maximális alkalmazkodást. Benned megvannak ezek a tulajdonságok?
Nekem alapból jó a munkamorálom. Ha csinálok valamit, azt komolyan veszem. A modellkedésnél tudtam – mivel nem vagyok az az istenadta tehetség –: vagy állati jól fogok dolgozni, vagy a megbízók nem akarnak tovább foglalkoztatni. Nagyon sok helyre emiatt juthattam be. Sosem késtem, nem érkeztem úgy a fotózásra, hogy előtte átbuliztam volna az éjszakát. Megbízható voltam, lehetett rám számítani.
Ha visszaemlékszel a gimnáziumi évekre, benned volt már a lehetőség csírája, hogy egyszer egy erős üzletasszony válik belőled?
Az megvolt bennem, hogy jó ügyvéd lesz belőlem. Ez nem volt kérdés. A matematika, a pénzügyek világa azonban akkoriban egyáltalán nem érdekelt. A jogi egyetemen közgazdaságtanból meg is buktam. Szerintem az IBS, ahová három év jog után átmentem, sokat segített ezen. Ez egy nemzetközi üzleti főiskola remek tanárokkal, akiktől lehetett kérdezni, lehetett velük vitatkozni. A matematikatanulás is sokkal könnyebben ment itt, más volt az oktatási módszerük. Összességében nagyon jól éreztem magam ebben az iskolában.
2012-ben édesapád meghalt, ekkor kerültél bele a családi vállalkozásba. Evidens volt számodra, hogy beleállsz ebbe a történetbe?
Egyetlen percig sem voltak kétségeim. Az egyik nagyon nyomós érv az volt, hogy édesanyámmal hamar beláttuk: megszabadulni az örökség terhétől legalább annyi idő, mint átvenni az örökséget és továbbvinni a vállalkozásokat. Nagyon szerteágazó cégcsoportról volt szó, legalább öt évbe telt, mire lerendeztük az ügyes-bajos dolgokat, felmértük az értékét. Már az elején látszott, hogy ehhez az új helyzethez tartósan alkalmazkodnunk kell. Nem vágytam rá, hogy ez legyen az életem, de utólag nem bántam meg a választásom.
Édesapád orvosként lett üzletember. Nem volt otthon téma, hogy belőled is orvos legyen?
A nagyapám is orvos volt, mindkét gyereke orvos lett. Ettől függetlenül édesapám soha nem akarta, hogy belőlem is az legyen. Saját tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy orvosként kórházban dolgozni borzasztó kemény munka, nagyon nagy elhívatottság kell hozzá. Azt akarta, hogy nőként könnyebb szakmát válasszak.
Az üzleti világ sem igazán tipikus nőnek való pálya.
Valószínűleg ezt sem akarta volna nekem.
22 éves voltál, amikor átvetted a vállalkozásokat. Hogyan tudtad elfogadtatni magad az alkalmazottakkal és az üzletfelekkel?
Eleinte nem vettek komolyan, ami teljesen érthető. Ezen a fronton édesanyám játszott fontos szerepet. Egyértelmű volt, hogy ő lesz a vezérigazgató, ő volt édesapám felesége és ez egy családi vállalkozás. Anyukámat elismerték és elfogadták. A cégen belül a dolgozók édesapámat nagyon szerették, veszteségnek élték meg a halálát. Az ő érdekük is az volt, hogy a cég ne dőljön be, ezért mindenben támogattak minket. Értékelték, hogy édesanyámmal mindent megtettünk azért, hogy a szolgáltatás ne álljon le. Szakmai vezetőt találtunk, így ránk csak a cégvezetés feladata hárult.
Mivel foglalkozik a Cor-A Egészségügyi Zrt.?
A mi haemodinamikai laborunk a kardiológia műtéti részével foglalkozik a szolnoki kórházban: az orvosok katéterrel tágítják az ereket a szívinfarktus gyógyítása érdekében.
Amikor megkérdeztem, mi a foglalkozásod, azt válaszoltad, kockázati tőkebefektető. Segíts értelmezni, hogy mivel foglalkozik e szakma művelője.
Induló vagy kezdeti fázisban lévő cégeket támogat főként anyagi, ha pedig arra van szükség, szakmai értelemben. Ezt lehet szólóban csinálni, de nálunk, az OXO Holdingsban többen vagyunk üzleti angyalok, akik összerakjuk a magántőkénket erre a célra. Rengeteg ötlet talál meg minket, amelyeket egy videóinterjúban lehet felvázolni. Ezeket értékeljük, és az így kiválasztott pályázó személyesen mutathatja be az ötletét a befektetőknek. Elmesélheti, hol akadt el, miért van szüksége pénzre, mire szeretné elkölteni a kapott összeget, hogyan és mi garantálja, hogy a befektetett összeg megtérül. A befektetők szavaznak, és azt tesszük, amit a többség szeretne. A pozitív döntést követően sokszor szakmailag is támogatjuk a vállalkozást, az értékesítést, a fejlesztést, vagy a marketinget, hogy minél szebb profitot termeljen. Egy idő után vagy eladjuk a részünket, vagy pedig – amikor például a cég a nemzetközi porondra lép ki – egy nagyobb befektetői csoport veszi át a helyünket.
Miért izgatott téged ez a terület?
Különösebben nem izgatott, véletlenül csöppentem bele: jó dolgokat mondtam egy jó pillanatban, az indított el ebbe az irányba. Szeretek főzni, és ehhez egy KitchenBox nevű vállalkozástól rendeltem rendszeresen egészséges alapanyagokat, receptek kíséretében. Nagyon megszerettem ezt a céget, tetszett a rendszer, amiben működtek. Egyszer telefonos kapcsolatba keveredtem a pénzügyesükkel, s azt találtam mondani neki, hogy szívesen befektetnék náluk, ha erre igényük lenne. Fél év múlva felhívtak, hogy az egyik üzlettárs ki akar szállni, üljünk le beszélgetni. Mivel a vállalkozásba az OXO Holdings már korábban befektetett, így velük is tárgyalnom kellett az ügyben. A KitchenBoxra vonatkozó ajánlatukat ugyan visszautasítottam, arra viszont igent mondtam, amikor meghívtak, szálljak be a csapatukba, ha nem akarok egyedül befektetésekkel foglalkozni.
Mennyire hagyatkozol a női megérzésekre, amikor döntéseket hozol? Vagy inkább az eszedre hallgatsz?
Szeretem azt állítani, hogy mindig az eszemre hallgatok a döntéshozatalban, de az ember ösztönei, az intuíció felül tudja ezt írni. Vannak olyan döntések, amiket a szervezetem nem enged meghozni, érzem a nagyon erős belső tiltakozást, hogy ez nem lesz jó. Olyankor nincs az az észérv, amely meggyőzne az ellenkezőjéről. Érzelmi alapon, puszta szeretetből, lelkesedésből soha nem hozok üzleti döntéseket. Ha mégis elindulok ebbe az irányba és érzem, hogy elgyengülök, felhívom az ügyvédemet, aki egy pillanat alatt helyrerak.
Beszéljünk egy kicsit az RTL Klubról. Hogyan találtak meg téged? Voltak valaha olyan vágyaid, hogy a tévében szerepelj?
Nem igazán. A modellkedésből szerzett tapasztalatok miatt is úgy gondoltam, hogy a tévézés nem feltétlenül az én irányom. Tény, hogy modellként a reklámfilmekben mindig jobb voltam, mint a fotózásokon, de ennek nem volt nagy jelentősége. Az, hogy a műsor producere, Máté Kriszta pontosan milyen úton talált meg, nem tudom. Ő azt mondta, hónapokig keresett egy nőt, aki alanyi jogon, a saját pénzét fekteti vállalkozásokba, és sokszor futott bele a nevembe.
Ismersz más, hozzád hasonló női befektetőt Magyarországon?
Olyat, aki ilyen komoly szinten, csoportos háttérrel csinálja, nem. Létezik egy-két üzleti angyal, ők szólóban művelik ezt, de ez ebben a formában nagyon veszélyes vállalkozás. A kockázati tőkebefektető, ahogy a nevében is benne van, kockázatot vállal, sokszor egészen nagyot. Ha a cég, amelybe befektetett, elbukik vagy épp nem csinál semmit, elveri a pénzt és nem lesz sikeres, soha nem látja vissza a befektetett összeget. Kötelező az óvatosság.
Amikor kiválasztottak zsűritagnak a Cápák között című üzleti showműsorba, biztos voltál magadban, hogy te ezt nagyon akarod?
Korábbról ismertem és szerettem az amerikai műsort, és a kalandvágyam sem hagyott nyugodni. Amikor pedig megtudtam, kik a cápatársak, megtisztelésnek éreztem, hogy legfiatalabbként befogadnak maguk közé. Amiatt voltak csak fenntartásaim, hogy korainak éreztem a szereplést a nyilvánosság előtt, aggódtam, mik lesznek a reakciók. Azt viszont tudtam, hogy a szakmai résszel nem lesz problémám. Azt kell csinálnom a kamerák előtt, amivel nap, mint nap foglalkozom. Így összességében nem volt miért nemet mondani.
Az elmúlt években számtalan vállalkozást ismertél meg közelebbről. Elképzelhető, hogy egyszer te is vállalkozni fogsz?
Vágyom arra, hogy lássam, én is képes vagyok felépíteni valamit a semmiből. Vannak félelmeim, hiszen a tapasztalat szerint az első három próbálkozás általában elbukik. Nem tudom megítélni, hogy ezeken a lépcsőfokokon nekem is végig kell-e majd lépkednem, vagy sem. De egy nap biztos lesz egy olyan bombaötlet, amelybe beleállok még akkor is, ha nem biztos, hogy elsőre sikeres lesz. Az úgynevezett szenvedélyprojekteknél képtelenség megállapítani, mennyire elfogult az ember az adott ötlettel kapcsolatban.
Hol látod magad tíz év múlva?
Ennyire előre nem szeretek tervezni, úgyhogy erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni. Olyan helyen szeretnék lenni, amely annyira jó, hogy még elképzelni sem tudom.
A korosztályodnál gyakran felmerül a kérdés, hogy kipróbálják magukat külföldön. Te vállalkoznál más országban?
Nem. Engem úgy neveltek, hogy aki itthon nem tud sikeres lenni, az sehol sem tud. Azt persze tudom, hogy ez nem minden szakmára érvényes. Engem annyira ideköt a munkám, hogy ha a kalandvágyam el is vinne külföldre, nem engedhetném meg magamnak, hogy itt hagyjam azt, ami az enyém. Ez komoly felelősség, amellyel számos kötelesség is együtt jár. Mást jelent külföldön munkát vállalni és vállalkozni. Ha az ember vállalkozóként akar külföldön érvényesülni, csak akkor teheti meg, ha van itthon egy stabil üzlete, amelyből pumpálja a pénzt a kintibe, amíg az be nem indul.
Csinos, sikeres, jómódú lány vagy. A magánéletben nem félnek tőled a férfiak?
Tény, hogy sokan begörcsölnek attól, ha egy nő sikeres. Ahogyan az is tény, hogy sokkal több kudarcélmény ért a férfiakkal kapcsolatban, amióta cégvezető vagyok, mint amikor még modellkedtem, táncoltam vagy tanultam. De úgy érzem, nincs miért aggódnom.
Fotó: Kecskés Márton, BrekaCOm, RTL Klub
