Madonna mindent megmutat

2012. június 05. |

Steiner Kristóf exkluzív beszámolója a tel-avivi koncertről

A populáris kultúra ikonjai gyakrabban váltják egymást, mint az őrök a Buckingham-palota előtt. Akad azonban, aki magára a trónra pályázik. A Madonna-jelenség körüli hisztéria kerek harminc évvel ezelőtt ütötte fel a fejét először, azóta pedig bekebelezte az egész világot. A díva legújabb koncertturnéjának világpremierjén ismét bebizonyította: sztárocskák jöhetnek-mehetnek, az ő csillaga fényesebben ragyog, mint valaha.

Megéri a pénzét
„Te hány órakor mész ki? Én úgy tervezem, reggel nyolc körül már ott leszek” ‒ ecsetelte nekem a telefonban egy barátom, aki még csak nem is tarja magát fanatikus rajongónak. Csupán „jó helyet” szeretett volna. Merthogy igazán csak azok érezhették magukat bebiztosítva, akik Madonna gigantikus színpadának kellős közepén elhelyezett „arany háromszögbe” szereztek jegyet. És nem véletlenül használom a „szereztek” szót. A nagyjából száz főt befogadó „golden triangle”-be ugyanis kizárólag közeli barátok és családtagok, illetve Madonna hivatalos rajongói klubjának nyertesei léphetnek be. Ide nem lehet jegyet vásárolni. És ha lehetne is, kinek volna pénze rá, tekintve, hogy a színpad közvetlen közelébe szóló „golden ring” jegyek majd 80 000 forintnyi sékelbe kerültek a tel-avivi nyitóelőadásra – amikor bárki kritizálni merte őt a magas jegyárakért, azt mondta: „Aki el akar jönni, ne költsön hülyeségekre egész évben, és gyűjtögessen szépen. Megérem a pénzt!” Ekkor persze még nem tudtuk, hogy a telt házas stadionban még a legolcsóbb jegy birtokosai is olyan közel kerülhetnek Madonnához, mint még soha…

Szörnyek és pokolfajzatok
Már maga a nyitány is azt üzeni: „Semmi szükségem mások engedélyére ahhoz, hogy önmagam legyek.” A színpadon egy gótikus templom jelenik meg, és miközben szerzetesek imákat skandálnak héberül, egy gyóntatófülke ereszkedik a színpadra az égből, amelyben a térdelő, kezeit összetéve Istenhez fohászkodó Madonna sziluettje bontakozik ki. „Szívből sajnálom, hogy vétettem ellened. Rettegek a Mennyország elvesztésétől és a Pokol fájdalmaitól. Szeretlek, Istenem, és szörnyen szeretnék jó lenni.” Majd a templom ablakai egy hatalmas robbanással betörnek, a szilánkok elborítják a színpadot, és az alig harmincévesnek tetsző Madonna rázendít legfrissebb slágerére, a Girl Gone Wildra.

A Revolver és Gang Bang című dalok során egy Tarantino-filmbe illő jelenet elevenedik meg előttünk: a díva fegyverekkel felszerelkezve ront neki a táncosainak, és egyenként szitává lövi őket, majd a vért olcsó viszkivel öblíti le egy lepukkant motelban. A Purgatórium azonban utoléri: szörnymaszkokat viselő pokolfajzatok jönnek a vétkes Madonnáért, és gúzsba kötve viszik őt a kötélhez, amelyre fejjel lefelé lógva felakasztják. A színpadon egy égő katlan képe jelenik meg, az énekesnő pedig – a Hung Up című sláger ütemeire ­‒ pokoljárásként felpattan a vízszintesen kifeszített kötélre, és halált megvető bátorsággal végigtáncol rajta. Kiállta a próbát. Madonna megmenekült.

Az események ettől kezdve felpörögnek: az énekesnő piros-fehér mazsorettszettben tűnik fel, és az amerikai reklámkorszakot idéző grafikákkal a háttérben elindul a show-nak az a része, amelyről már oly sokan pletykáltak. Az Express Yourself című dal egy ponton átcsap Lady Gaga Born This Way nótájába – a két szerzemény közötti azonosság már-már arcpirító ‒, majd a slágermegamixet egy 2008-as szerzeményével zárja le: She’s Not Me, azaz „Ez a nő nem én vagyok!”

„Mind ugyanolyan színű vért ontunk”
A háttérben mindeközben animált konzervdobozok táncolnak, amelyekben Madonna ikonikus kiegészítői vannak: a csúcsos melltartó, a szőke lófarok, miegymás. Vajon Gaga reagál majd minderre új turnéja következő állomásán? Ám még mielőtt túl drámaivá válna a hangulat, megszólal a Super Bowl-sláger, a Give Me All Your Luvin, és őrült pomponlányparádé veszi kezdetét a színpadon. A következő felvonás során Madonna visszafogott, franciásan elegáns „kis feketét” visel, jelezvén, hogy ideje egy kicsit a többiekre is figyelnünk: először a baszk Kalakan triót mutatja be, akik 80-as évekbeli nagy slágerének, az Open Your Heartnak világzenével fűszerezett feldolgozását dobolják el, majd – ahogy az az egykor botrányt kavart videoklipben is történik – Madonna egy tizenéves kisfiúval kezd el táncolni. Ám a kissrác ezúttal nem kap szájrapuszit… hiszen ő nem más, mint Rocco Richie, az énekesnő és exférje, Guy kamasz fia. A dal végére a baszk trió akusztikus hangszereken muzsikáló zenészekkel egészül ki, Madonna pedig a földön üldögélve – mintha csak a tábortűz mellett fakadna dalra ‒ énekli el Golden Globe-díjas szerzeményét, a Masterpiece-t.

A felvonás egy szívszaggató beszéddel ér véget, amelyben Madonna elmondja: amíg ember embernek farkasa, sosem lehet béke a világban. „Azért választottam Tel-Avivot a turné nyitóállomásának, mert hiszek benne: ha arabok, zsidók, keresztények, melegek, heterók mind megtanulnának tisztelettel és szeretettel bánni egymással, a Közel-Keleten nem lenne több háború. Mind ugyanolyan színű vért ontunk.”

„Madonna túl öreg!”
Madonna turnéin a video art legalább akkora hangsúlyt kap, mint a koreográfia vagy a jelmezek. Ezek a videoklip-hosszúságú kisfilmek arra hivatottak, hogy kitöltsék a vetkőzés és az öltözés közötti időt, ám az énekesnő teletűzdeli őket komoly társadalmi üzenetekkel. Mostani turnéjának egyik legnagyobb durranása a Nobody Knows Me, azaz „Senki sem ismer engem” című dalhoz készült rövidfilm, amelyben kíméletlenül állítja párhuzamba személyes rosszakaróit a világ legrettegettebb diktátoraival és gonosztevőivel. „Madonna túl öreg!” villog a felirat, közben pedig az énekesnő gigantikus arcképe a szemünk láttára lesz tele mély, tollal rajzolt ráncokkal, míg végül felismerhetetlenné válik. A klip iskolai atrocitások során az osztálytársaik által lemészárolt gyerekek fotóival ér véget.

Egy másik rövidfilm visszarepít bennünket a 90-es évekbe, amikor Madonna leggyakrabban hiányos öltözéke kapcsán került a címlapokra. Majd amikor a csaknem meztelen, ötvenhárom éves sztárt figyelve a legjobb indulatú rajongókban is felmerülne: „Ugyan már, makulátlanra van retusálva”, Madonna Marlene Dietrichet idéző öltönyben lép ki a színpadra, amelyet jó barátja és kedvenc tervezője, Jean Paul Gaultier az ikonikus rakétamelltartós fűzővel bolondított meg. Felcsendül talán legnagyobb slágere, a Vogue, és My Fair Lady lóversenyjelenetét idéző kosztümbemutató kezdetét veszi. A következő néhány dal során Madonna egyre több ruhadarabtól szabadul meg – ezeknek nagyrészét Brahim Zaibat, az énekesnő huszonnégy éves párja hámozza le róla. „Nem kérek elnézést, ilyen az emberi természet!” énekli, ezen a ponton pedig a színpad akár kettejük hálószobája is lehetne.

Pőrén, meztelenül
Ezzel pedig elérkeztünk a show legkimagaslóbb, legvarázslatosabb és legőszintébb pontjához: a csaknem meztelenre vetkőzött Madonna törékenyen, pőrén és védtelenül áll a közönség előtt, egy zongorán pedig fájdalmas keringő csendül fel. Élőben, kristálytiszta hangon énekli klasszikusát, a Like a Virgint, miközben egy táncosfiú tovább vetkőzteti, kivéve a csatokat a hajából, összekócolva a tökéletes frizurát. A dalszöveg, „amikor megérintesz, fényesnek és újnak érzem magam, mint egy szűzlány”, egészen új értelmet nyer. Madonna hírhedten inas kézfejeit és szálkásan izmos karját nem takarja semmi, sőt még a mellbimbói is átsejlenek a falatnyi fehérneműn. És mindez cseppet sem tetszik ízléstelennek, vagy hatásvadásznak… Egyszerűen gyönyörű. A tömeg ámulva csodálja az őszinteség varázsát. Ez a nő tényleg nem fél senkitől és semmitől. A fináléfelvonás a világbékéé: Madonna legújabb albumának egyik dala, az indiai hangszerekkel megfűszerezett I’m a Sinner Benáreszbe, a Gangesz partjára sodor minket, majd felcsendül a Like a Prayer, a háttérből pedig a kabbalisták egyik legfőbb meditációja, az Isten 72 Neve ragyogja be a stadiont. Az idő- és térbeli utazás pedig a Celebration című elektronikus zenei örömhimnusszal ér véget.

A végső szabadság
A koncert egy pontján Madonna hátat fordít a közönségnek, hátán pedig hatalmas áltetoválás díszeleg: No Fear, azaz „Nincs félelem”. Azt szokás mondani, hogy Madonna a pop királynője, ám szerintem elsősorban a „megosztás” királynője. Egyrészt azért, mert megosztja az embereket, másrészt azért, mert sosem szűnik meg adni: őszinteséget, inspirációt vagy épp fedelet Malawi árváinak feje fölé. A véres tollú újságírók persze mindig találtak okot arra, hogy leírják őt: túl szexi, túl egoista vagy éppen túl öreg. „Kesztyűt viselve takargatja foltos kezeit!”, „Retusálás nélkül olyan, mint egy víziszörny!”, „A pasi, akivel randizik, az unokája lehetne” ‒ olvashattuk a szalagcímeket az elmúlt években, és sokan már azt is megjósolták, hogy Madonna kénytelen lesz feladni a trónt, most, hogy így „elveszítette az aktualitását”.

Az idő azonban elérkezett, hogy Madonna örökre leszámoljon a sztereotípiákkal. Az MDNA turné ugyanis a világ talán leghíresebb élő ikonjának maradék korlátait is lerombolja. Akinek pedig nincsenek korlátai, annak félelmei sincsenek. Félelem nélkül élni pedig annyi, mint szabadnak lenni.

Fotó: Universal Music Hungary

Kapcsolódó bejegyzések:

Madonnával Csodaországban – Exkluzív beszámoló az új lemezről

Marie Claire Expressz :: Steiner Kristóf

Még több Blog

Megjelent a novemberi Marie Claire! beauty extra

Megjelent a novemberi Marie Claire!

Megjelent az októberi Marie Claire go green

Megjelent az októberi Marie Claire