Ékszert textilből

2013. október 24.
Márkus Dóra, a Doridea márka alapítója a MOME textiltervező szakán töltött évek alatt döntött úgy, hogy kísérletező kedvét az egyetem után sem adja fel. Kedvenceit, a különféle struktúrájú textiltekercseket azóta a márka védjegyévé tette.

Hogy döntöttél az ékszerkészítés mellett?

Textiltervezőként kerestem a lehetőséget, hogy textilekből olyan tárgyakat hozzak létre, amelyek összefüggésben vannak a divattal. Kihívásnak érzem, hogy a megszokottól eltérő dologra használom fel ezt az alapanyagot. A textiltervezés főként mintaképzésből áll. A síkban rajzolt mintáim ugyanolyan tervezési folyamat révén jönnek létre, mint az ékszerek. Így tudom életre kelteni, térben létrehozni azokat az érzéseket, hangulatokat és mintázatokat, amelyek szezonról szezonra inspirálnak. Nagyon fontos számomra, hogy ezek a térbeli minták használatban legyenek, ezért döntöttem úgy, hogy ékszerekbe öntöm az ötleteimet. Ez azért nagyszerű választás, mert a statement kiegészítők rendeltetése, hogy látványosak és figyelemfelkeltőek legyenek.

Szeretsz játszani az anyagokkal, vagy vannak kizárólagos kedvenceid, amelyekről nem mondasz le?

A textil volt a kiindulópont – és ezen nem is fogok változtatni –, de a bőr is gyorsan bekerült az állandó alapanyagok listájára. A hordhatóságról pedig az arannyal futtatott fémkellékek gondoskodnak. A jelenlegi kollekcióban nem is dolgoztam mással, mert a lakk-, a metálfényű és hüllőmintás bőrök csillogó textilekkel való társítása nagyon gazdag felületeket adott. A kollekció a hűs erdők rejtett természeti kincseire hívja fel a figyelmet. Az ékszerek felépítése az állat- és a növényminták, a fényes és a matt felületek sokszor láthatatlan harmóniáját adja vissza. A Doridea márkanévvel összefonódó tekercsek ezúttal a fakéreg, a levelek és a virágszirmok végtelen gazdagságának formavilágába öltöztek. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy jót tett a kollekciónak a leheletnyi vad fűszerezés, amit a különleges anyagok tovább erősítenek. A férfikollekcióban pedig szintén ezen ihlet mentén a nyers, matt felületek érvényesülnek.

Kinek terveznél ékszert?

Egyrészt szerencsének érzem magam, mert a Doridea révén sok olyan hírességgel – zenésszel, sportolóval, modellel, bloggerrel – ismerkedhetek meg, akikkel mindig nagy öröm a közös munka. Inspirálnak ezek a különleges alkalmak, és a tervezési folyamat végén új barátokkal gazdagodom. Másrészt mindig mellettem vannak a leghűségesebb rajongóim, a barátaim, akik a márka születése előtt is biztattak, támogattak. Nagy kincs számomra, hogy lelkesen gyűjtik az újabb darabokat. Bizalommal fordulnak hozzám, és a szín- és formabeli igényeket is bátran és nagyon kreatívan választják meg. Sokszor a véleményemet is kikérik az egyes színkombinációkról. Ilyen megrendelőknek öröm dolgozni!

Milyen stílustippjeid vannak az ékszerviseléshez?

Az ékszer, mint az öltözködés többi eleme is, arra hivatott, hogy az egyéniségünket tükrözze. A lényeg, hogy tudjuk magunkról, mi áll jól, és miben érezzük jól magunkat. Nagyon tetszik, amikor egy egyszerű vonalvezetésű és kevés színből összeállított öltözékhez egy hangsúlyos ékszer társul. A női öltözködésben szeretem a blúzt nadrággal párosítani, amihez egy vagány fülbevaló nagyon jól néz ki. Különleges hatást kelthetünk a blúz-nyaklánc kombinációval is. Régi álmom, hogy a férfiak ruhatárának is természetes kiegészítője legyen egy-egy basic karkötő. A tavaly bevezetett férfikollekció révén szeretném erősíteni ezt a trendet és minél több férfioutfitbe becsempészni a kiegészítőket. A Doridea férfikarkötők visszafogott színei lehetővé teszik a széleskörű használatot és örömmel tapasztalom, hogy a férfiak is bátran megkeresnek egyedi kérésekkel.

Mit gondolsz a lehetetlenről?

Szerintem csak az lehetséges, ami igazán a javunkra válik. Voltak már olyan elképzeléseim, amelyek végül nem valósultak meg – sokszor a sikertelen dolgok vezetnek el a sikerhez. De gyakran kelnek életre a lehetetlennek tűnő álmaim, ám ezekhez mindig sok munka, türelem vagy idő kell. Zsófival, a társammal közösen építjük a Dorideát, nagyon szeretünk közösen álmodozni, hogy végül olyan dolgok történnek velünk, amelyekhez kevés volt a fantáziánk.