Hogyan tudja segíteni egymást egy képzőművész és egy közgazdász egy olyan kreatív projektben, mint a Redheads?
Zsófi: Nagyon ritka együttállás, amikor egy művész nem csak alkot, de el is tudja adni azt, amit alkot. Ez nagyon csúnyán hangzik, de ha valaki érvényesülni szeretne a művészvilágban, akkor erre van szükség. Úgy gondolom, hogy csak úgy lehet valaki ma képzőművészként sikeres, ha áll mögötte egy racionálisabban gondolkodó személy is.
Szilvi 2013-ban mint művész menedzser segítette egy kiállításom megszületését, ami olyan sikeres lett, hogy további két kiállítás követte. Ezt követően, a hosszas bíztatása után kezdtünk bele a Redheads projektünkbe.
Hogyan lesz a kortárs művészetből eladható termék?
Zsófi: Világ életemben festő szerettem volna lenni, főként akvarell munkáim voltak. A MOME-n grafika szakon végeztem, ugyan de a festői ambícióim mégsem hagytak alább. De volt egy pont az életemben, amikor kemény döntéshelyzet elé kerültem, és ki kellett mondanom, hogy ha nem akarok éhen halni, akkor vissza kell térnem a tervezőgrafikai szakmámhoz. Ez egy nagyon nehéz döntés volt, és miután meghoztam, egy jó hosszú útkeresős időszak következett. Ekkor jött Szilvi az ötlettel, hogy csináljunk valamit közösen a kis rajzaimból.
Szilvi: Nekem ugyan nincs dizájner szakképesítésem, de nyitott szemmel járok, és pontosan látom, hogy az emberek ki vannak éhezve az egyedi termékekre. A fast fashion darabjait hordva sokkal nehezebb kitűnni a tömegből, márpedig az emberek szeretnék kifejezni a stílusukat, az identitásukat a ruhák által is. Na meg persze a dizájn mellett a minőség is elsődleges nálunk, csak azt a 100% pamut anyagot használjuk a pólókhoz, amit mi is szívesen hordanánk, és ez szerencsére nem csak nekünk szempont.
Hittem benne, hogy lenne itthon egy érdeklődő réteg az ilyen típusú termékekre, és igazam is lett. Az én feladatom az, hogy a kereskedelem és marketing területén szerzett tapasztalatomat adaptáljam egy olyan kreatív területre, mint a dizájn.
Miből táplálkozik az ökotudatos szemléletetek?
Szilvi: Nagyon fontos, hogy meglássuk azt, hogy a világot nem szabad csak kiszipolyoznunk, meg kell látnunk azt is, hogy mit adhatunk mi a világnak. Nagyon érzékenyek vagyunk a környezetünkre és ez az egész márka szemléletét alapjaiban meghatározza. A hétköznapokban is tudatosan élünk, mindkettőnk fogékony a környezet- és állatvédelem kérdéseire.
Nekem személyesen a külföldi tapasztalataimhoz kötődik egy pálfordulat az életemben, amikor évekig óceánjáró luxushajókon dolgoztam. Ott azt a szemléletet kaptam, hogy az ember csupán a földi élet egy része, és nem a hierarchia csúcsa. Ez a felismerés alapjaiban megváltoztatta az életemet.
Zsófi: Grafikusként hamar szembesül azzal az ember, hogy honnan is jön a papír, amin dolgozik, és szorongató érzés szembesülni azzal is, hogy ha alkotunk, mennyi hulladék termelődik a gyártási folyamatok során. Nekem ez az élmény erősen táplálja az ökotudatos szemléletemet. Számomra alapvetően fontos már az is, hogy újrahasznosított papírra dolgozzak, és ezt a vásárolók felé is kommunikáljuk.
Szerintetek mitől maradtok hitelesek?
Szilvi: A privát életben is fontos nekünk, hogy minél kisebb legyen az ökolábnyomunk. A nagy nyári projektünk például egy zöld ház volt, amely földszintjén a Redheads stúdiója kapott helyet – talán ennél jobban semmi sem bizonyítja az elhivatottságunkat.
Zsófi: Az alkotás terén pedig a hitelességünket talán az adhatja, hogy szívünk-lelkünk benne van ebben a márkában. A grafikáimban tényleg benne van a személyiségem, érzésvilágom és a stílusom, és az alkotás folyamatában nem gondolkozom azon, hogy min fog megjelenni az adott illusztráció, csak hagyom megszületni magától.
Ehhez még hozzájárulhat az is, hogy annak ellenére, hogy pólókkal is foglalkozunk, mégsem mondanám “fashion” kategóriának amit csinálunk, pontosan azért nem, mert nálunk nincs olyan, hogy szezonról szezonra új kollekcióval állunk ki a vásárlóközönségünk elé. Mindig akkor vannak csak új termékek, ha éppen olyan festmény vagy rajz születik, ami a belső mércém szerint jól működne a textilen. Ez egy nagyfokú függetlenséget eredményez az alkotófolyamatok során.
Honnan inspirálódtok?
Zsófi: Nagyon sokat utazunk, és a külföldi útjaink során mindig nagyon sok kulturális programon veszünk részt, a külföldi tapaszalatokra mindig nagyon erős inspirációs forrásként tekintek.
Ugyanakkor szerintem nagyon fontos, hogy ne egy külföldön már működő koncepciót akarjon az ember itthon lemásolni, hanem tényleg csak ihletadó legyen, amiből utána ki lehet indulni. A berlini tapasztalataim például az egyik legerősebb hatást keltették számomra a kezdeti időkben.
Tudtok elégedettek lenni magatokkal?
Zsófi: Mindig azt mondom, hogy ha teljesen elégedett lennék magammal, akkor megállna a fejlődés. Nagyon ritka az, amikor azt mondom valamire, hogy na, ez kifejezetten jó lett. De azért ilyen is van. Például a Róza borcímkémról, ami a Menza Étteremnek készült, vagy a sok fejes tollrajz ami az egyik csomagolópapír kollekciónkra került, úgy gondolom, hogy jól sikerült illusztrációk, mert megvan bennük az a plusz energia.
Szilvi: Szerintem, az ember soha nem lehet elégedett magával száz százalékosan, mindig tanulni kell és törekedni a legjobbra. Én soha sem dőlök hátra, hanem azt nézem, hol tudunk fejlődni: új lehetőségeket keresek, nyitott szemmel járok a világban. Ez a mi mozgatórugónk.
