„Az ötvös olyan, mint egy filmrendező”

2019. március 19. |

A fiatal dizájner évtizedekig hordható, örökölhető ékszereket álmodik meg, amelyek közben vitathatatlanul modernek: íme a lapban megjelent interjú folytatása Németh Franciskával.

Mi volt a legszerencsésebb fordulat az életedben?

Nagyon sok szerencsés dolog történt velem: barátok és ismerősök ajánlásai, tanácsai, a családom támogatása is sokat jelentettek abban, hogy el tudtam indítani az ékszermárkámat. A legutóbbi talán az volt, amikor a Je Suis Belle tervezői megkerestek, és bevették az újonnan nyíló üzletükbe az ékszereimet.

Ha csak egy munkaeszközödet vihetnéd egy lakatlan szigete, mi lenne az?

Kalapács. Fémből ezzel már sok mindent el tudnék készíteni bármit, és jól jön akkor is, ha megtámadnak. Az ötvösség létezik már az őskor óta és a kalapács az egyik legrégebbi szerszámtípus. Felkeményít, rugalmassá tesz és nyomot is hagy: az ezüstművesek legféltettebb kincse a kalapácsuk.

Egy ötvösről általában tévesen azt gondolják…

… hogy egész nap a műhelyében alkot, és jellemzően egyedül készít el egy ékszert. Rengeteg utánajárásra és kapcsolatokra van szükség ahhoz, hogy egy-egy darab megszülethessen. Az ötvös inkább egy filmrendezőre hasonlít: mindenkit össze kell hoznod és hangolnod ahhoz, hogy egy alkotás létrejöjjön.

Ki az, aki mellett szívesen dolgoznál fél évig? 

Sok ötvöst követek, ott van például Ariana Boussard-Reiffel, aki gyönyörűszép kovácsolt ezüstékszereket készít, amelyek készülhetnének 600-ban, 1600-ban, de most is. Sophie Buhai nemes egyszerűsége is nagyon tetszik. De ott van Charlotte Chesnais, vagy Laura Lombardi. Igazából mindannyian női ötvösök és ékszertervezők!

Mi lenne az első dolgod, ha megnyernéd a lottót? 

Elutaznék rengeteg helyre: inspirálódnék, világot látnék, feltöltődnék valamint ásványokat és kagylókat gyűjtenék az ékszereimhez, azután mindent aranyból csinálnék. Plusz megvennék egy kiszemelt, drága malachit dobozt.

Mi a legszebb árnyalat, amelyet valaha láttál?

Az a halványlila, violet árnyalat, amilyen lett az arculatom is, már „Franciska-lilának” is hívják ismerősök.  Valamint még a piros, a ruhatáram körülbelül fele piros darabokból áll.

A határidő múzsa vagy mumus?

Képes vagyok az utolsó pillanatig halogatni dolgokat, így inkább mumus. De ha közeleg, akkor felgyorsulok, és szinte megtáltosodom, dolgozik bennem az adrenalin. Amúgy utálom a határidőket, de ha nem lenne, lehet, hogy semmit nem készítenék el.

Van olyan munkád, amire a legbüszkébb vagy?

Három gyűrűre: alumíniumhabbal, korallal, kén- és lávakővel dolgoztam. A fehér korallgyűrűt egy énekesnő-dalszerző barátnőm hordja és rengetegen megdicsérték. Ezt a fotót a három gyűrűről megosztották az Ékszerek Éjszakája szervezői Instagramon, majd egy angol ékszeres oldal és utána egy párizsi török lány is, akinek ékszeres oldala van. Nagyon sokan lájkolták.

Van olyan ékszertípus, amelyet el kellene szerinted törölni a föld színéről?

Olyan ékszertípus nincs: ha most valamit utálunk is, figyeljük meg, egy idő elteltével visszajön. Itthon szerintem sok ékszert vesznek a nők egyszerre magukra. Bár azt is lehet jól csinálni és halmozni, erre tökéletes példa Leandra Medine. A „vedd le az utolsót, amit felvettél” viszont örökérvényű tanács.

Az ideális munkatárs…

… senki. Nehezen tudok feladatokat delegálni és átadni munkát. A saját ékszerek esetében még mindent én csinálok, de ez nyilván fog majd változni.

Ki a kedvenc művészed és zenészed?

Az első nagy kedvencem Franz Ferdinand volt. Nagyon sok kedvenc zenészem van, monomániás vagyok: képes vagyok napokig egy dalt hallgatni, ha megtetszik. Tavaly például 10 órán keresztül hallgattam a Ween egyik albumát. Imádom Henri Rousseau-t, szívesen élnék olyan lakásban, ahol egy egész falat az ő posztere borítana be. Rajongok még a skandináv dizájnért, valamint a brutalista és Bauhaus építészetért, Alvar Aaalto-ért és Oscar Niemeyer-ért. A művészettörténet miatt is borzasztó sok festőt, építészt és szobrászt szeretek.

Ami leginkább meghatározza a márkámat:

Az időtállóságra való törekvés, hogy 2060-ban is hordható ékszereket álmodjak meg. A klasszikus formavilág, a nemesfémek használata és a természetes anyagok eredeti alakjukban történő beemelése.

Amiből a legtöbb inspirációt merítem…

… az a tengeri élővilág, a természetes formák, a kőanyagok és a színeik! A ’80-90-es évek Vogue Italia világát is nagyon szeretem, a nagy, feltűnő, de mégis minőségi klipszeket például.

Mit csinálsz, ha elakadsz valamivel?

Gyalogolok. Berakok valamilyen zenét és úgy 50-60 perc tempós gyaloglás átlendít. A fizikai lefáradás felszabadítja a kreativitásomat. Továbbá az is, hogy tudom, sokaktól kérhetek segítséget.

Személy, aki a leginkább megtestesíti a márkát:

Nem létező személy lenne: olyan 28-45 éves nő, aki kreatív, sokat utazik. Keres annyit, hogy az életét a saját dolgaival „tölti fel”: ezek például tervezői darabok, gondot fordít arra, hogy mivel veszi körbe magát és igényes a minőségre, azt keresi mindenben.

A pillanat, ami elindított a saját márka útján:

Már az iskola alatt is tudtam, hogy saját márkát szeretnék. Utána még évekig tanulhatsz valahol, valakitől,de úgy éreztem, hogy túl későn kezdtem el ehhez az ötvösképzést.

Anyag, szín, forma vagy éppen technika, amit már régóta ki akarok próbálni:

Üveg, kerámia, természetes anyagok, különböző textúrák: ezeket szeretném ékszerekbe integrálni. Ami nehézséget okoz, hogy sok fülbevalót készítek, és ha valami 10 grammnál nehezebb, azt már nem olyan kényelmes viselni. De mindent ki akarok próbálni! Az az egyik legjobb az ékszerterezésben, hogy nincsenek korlátok: minden megihlet. És remélem 80 évesen is találni fogok majd olyan dolgokat, amik inspirálnak.

Ha bármit kívánhatnék és valóra válna, ez lenne az:

Hogy sikeres legyek.

Na de hogy definiálod a sikert?

Én is szeretem azt, amit csinálok, megélek belőle és másoknak is örömöt okoz. Hogy keresik az új darabjaimat és 50 év múlva azt mondják majd, hogy „nahát, ez egy eredeti Németh Franciska-darab 2018-ból? Zseniális!” 🙂

Amit mindig féltem meglépni:

Nincs olyan, amitől igazán félnék. Sok minden nehéz, de néha rémisztő bátorság lapul bennem.

Öt év múlva szerintem a divat és az ékszerek:

Mióta csak van az emberiség, ékszerek is vannak, mert mindig díszítették magukat valahogy. Öt év múlva szerintem több olyan ember lesz, aki például magának készít majd akár ékszereket és egyre többen fogják ezt tanulni. Akár munka mellett is. A kézzel készült dolgok reneszánszukat élik és a kézi alkotás, a kreativitás kiélése még fontosabb lesz, pláne ha napközben egész nap a számítógép elé köt minket a munkánk.

fotók: Dombóvári Judit

 

Szólj hozzá te is!

Még több Divat

Évek óta nem hordtál mellényt? Nagy hiba! divattipp

Évek óta nem hordtál mellényt? Nagy hiba!