Mesélj egy kicsit a tanulmányaidról! Mit kell tanulni ahhoz, hogy ma Magyarországon cipőtervező lehessen valaki?
Balatoni lány vagyok, Keszthelyen jártam gimnáziumba, aztán – nem teljesen szakmába vágóan -, a Corvinus Egyetemre nemzetközi gazdálkodás szakra. Alapvetően abszolút reál beállítottságú vagyok, a reál tárgyak mindig nagyon jól mentek. Azt gondoltam, hogy a Corvinus majd biztosan jó lesz nekem, de sajnos már az első évben rájöttem, hogy nem ez az én utam. Az egyetem alatt kimentem három hónapra Amerikába, dolgozni, nyelvet tanulni és kitalálni az élethivatásomat.
Bár kint nem történt velem semmi különös, ami ebbe az irányba indított volna, mégis úgy jöttem haza, hogy már tudtam, hogy cipőket akarok készíteni. Még az egyetem alatt gyakornokoskodni kezdtem az Anna Amélie tervezőjénél. Annával azonnal megtaláltuk a közös hangot és nagyon összebarátkoztunk. A mai napig ő az egyik legjobb barátnőm. Ő tanított meg mindenre, amit a bőrről, erről a csodás textúráról tudni érdemes. Anna műhelyében készítettem el az első, 10 darabból álló papucskollekciómat.
Honnan tudtad, mit kell csinálni, egyáltalán hogyan kell hozzákezdeni egy cipő elkészítéséhez?
Természetesen fogalmam sem volt semmiről… Gondoltam, először megcsinálom a papucs pántjait. Elmentem cipészekhez, hogy tegyenek rá talpat, de senki nem akarta vállalni. Rengeteg utánajárás után valaki végül megcsinálta, de olyan szörnyű minőségben, hogy többször is újra kellett talpaltatni. Már kezdtem feladni a reményt, amikor végre bemutattak egy valóban jó és profi cipésznek, aki végül korrektül elkészítette. Így már olyan minőségű lett a kollekció, hogy el tudtam adni az összes papucsot és a mai napig megelégedéssel hordják az első vásárlóim. Az első minikollekció sikere után elindítottam az Instagram-oldalamat és rendelésre kezdtem készíteni papucsokat, cipőket.
Hogyan készülnek a cipőid? Gyártatod, vagy kézzel készíted őket?
Nagyon sokáig próbálkoztam azzal, hogy egy cipész mellett tanulhassak, „inaskodhassak”. Rengeteg cipészt felkerestem, de senki nem vállalt, mivel nem nézték ki belőlem, hogy képes vagyok a cipész mesterséghez szükséges fizikai erőkifejtésre és kitartásra.
Szerencsére találtam egy gyártót, akivel évek óta tökéletes az együttműködésünk. Jelenleg kis szériában készülnek a cipők. Én szerzek be mindent. Külföldről rendelem a talpakat, a szükséges anyagokat és kiegészítőket pedig Milánóban, a Lineapelle cipőkellék-kiállításon veszem meg. Aztán megtervezem papíron a modelleket. A tervezést követően pedig elkészítem a szabásmintákat a cipők felső részéhez, majd konzultálok a gyártóval a megvalósítás lehetőségeiről, hogy egy-egy cipő maximálisan kényelmes, hordható és tartós is legyen, a szép design mellett.
A modelljeid abszolút a street style ízlést tükrözik, mégis magas minőségűek és gyönyörűen kidolgozottak. Ráadásul az áraik is a fast fashiont közelítik. Van egyáltalán Magyarországon konkurenciád?
Nem nagyon ismerek más magyar cipőtervezőt, aki hasonló stílusban dolgozna. Sajnos Magyarországon még csak most indult el az első cipőtervező képzés, ezért sem mentem el egy iskolába megtanulni ezt, mert egyszerűen nem volt hol. Már holnap elmennék egy suszter mellé inaskodni, cipőt talpalni, én lennék a legboldogabb, ha a szükséges gyakorlatot is megtanulhatnám valahol. Lehet, hogy külföldön nagyobb a választék képzésekből, de én nem szeretném és nem is tudnám Magyarországot itt hagyni. Engem minden ide köt, a családom, a barátaim, imádok itthon élni. Számomra még a három hónap is sok volt, amit a hazámtól távol töltöttem, szóval a külföldre költözés egyáltalán nem opció.
Milyen a te ízlésed?
Hú leginkább sokféle. A szélsőségek kedvelője vagyok. Imádom a végletekig vitt romantikát, jöhet minden, ami csipke, virágos, rózsaszín, habosbabos, ugyanakkor legalább ennyire szeretem a rockos, a laza és a punk stílust is. Kedvenc színem a rózsaszín mellett a fekete.
A cipők terén is ilyen az ízlésem. Nem vagyok egy klasszikus, magassarkús típus, inkább a tornacipőket, bakancsokat, espadrilles lábbeliket szeretem, de ha néha mégis megtetszik egy-egy magassarkú, akkor annak minimum 15 cm magasnak kell lennie és lehetőleg óriási platformja is legyen. A textúrák terén is mindig vannak kedvenceim. Idén például a lakk pitonbőrbe szerettem bele. Jövőre fogok is készíteni belőle bakancsot. Nyári cipőknél pedig csak és kizárólag a hasított bőrt szeretem. Bár nagyon kényes anyag, de gyönyörű dolgokat lehet belőle alkotni.
Ez az igényesség és maximalizmus minden egyes cipődön is látszik. A vásárlóid is ilyenek? Van meghatározott célcsoportod?
A tizenéves lányoktól a 60 éves nőkig, szerencsére egyre több a törzsvásárlóm. Ők nagyon várják az újdonságokat. Minden kollekció megjelenésekor írnak, hogy mit tegyek félre nekik. Szájról szájra terjed a hírem, ahogy egymáson látják a cipőimet. De egyre fontosabb a közösségi média is, sokan Instagramon keresztül találnak meg, és írnak nekem, szerencsére ők is viszik a híremet és általában belőlük is törzsvásárló lesz. Ők egyébként mind magyarok, egyelőre külföldről csak néhányan rendeltek tőlem cipőt, abszolút a magyar vevőkörre koncentrálok.
Nagyon karakteresek, „Esztisek” a cipőid. A markáns logó a cipőkön szándékos?
A logómat már a gimnáziumban megrajzoltam magamnak. Még nem tudtam, hogy mi lesz majd a márkám pontos neve, sőt azt sem tudtam, hogy végül cipőkre kerül majd, de azt már tudtam, hogy ez lesz a logóm. Nagyon szeretek rajzolni és festeni egyébként. Ajándékozni például szinte mindig valami saját készítésű dolgot szoktam. Imádok főzni is, próbálom az alkotást mindig mindenben megjeleníteni, amit csinálok.
Ezek után kíváncsi vagyok, hogy milyen „álmaid cipője”. Rózsaszín, esetleg fekete?
Ha cipő lennék, akkor egy térd fölötti, rózsaszín velúr, lapossarkú combcsizma lennék (de akár magassarkú is lehetek). A másik kedvencem, a fekete se maradjon ki. A feketét télen-nyáron, mindig, mindenhez imádom. Télen pedig a fekete mellett nagyon szeretem a mély, sötét színeket is, a fenyőzöldet, bordót, pirosat.
Készíteni, tervezni téli vagy nyári cipőket szeretsz jobban?
Természetesen mindig a másikat. Télen alig várom, hogy készíthessem a nyáriakat, nyáron pedig a téli modelleket. Mire elkészül egy-egy aktuális kollekcióm, addigra már a következő kompletten megszületik a fejemben és már azt akarom megvalósítani. A cipőtervezésben egyébként, a ruhákhoz hasonlóan egy-másfél évvel előre terveznek a nagy divatházak. Sajnos erre viszont én egyáltalán nem vagyok képes. A nyári kollekciómhoz például januárban kezdem berendelni a talpakat, amikor pedig megérkeznek, akkor ezekhez tervezem meg és alakítom ki a felsőrészeket és a mintákat. Ez rengeteg idő, legalább 5 hónap, mire a fejemben létező tervből elkészül egy cipő. Most például június elején fog megjelenni a nyári kollekcióm. Az eddigi években emiatt csak nyári és téli kollekciót készítettem, őszit és tavaszit nem. Idén ezt a hiányt szeretném áthidalni és a nyári szandálok után „elő-őszi” tornacipők is várhatók.
Milyen lesz a nyári kollekció? Romantikus, laza, esetleg rockos, vagy valami meglepetés várható?
Nagyon izgalmas munkafolyamatok zajlanak most, hogy szinte pillanatokon belül kapható lesz a nyári kollekció. Rengeteg sok színt ígérhetek. Szalmatalpú, igazi vidám nyári darabok várhatók, alacsonyabb és magas platformos variációban is. Egyébként számomra kiemelten fontos, hogy bármilyen stílusúak is legyenek, a cipőimet szinte mindenhova fel lehessen venni. Meg lehessen jelenni bennük egy különleges eseményen is. És hogy még tovább árnyaljam a „sokféle stílusú tervező” imaget, nagy álmom az is, hogy a magyar motívumokat valahogy megjelentessem az egyik kollekciómban. Csodálatos, megtisztelő és számomra nagyon fontos üzenet lenne képviselni a márkám segítségével a származásomat. Ha sikerül megtalálnom azt a megoldást, amelynek segítségével képesek leszünk szépen hímezni a bőrbe és tartósan, kifogástalan minőségben elkészíteni, akkor biztosan készítek majd erre irányuló kollekciót, vagy kampányt.
Ha már szóba kerültek a kampányok: zseniális például az idős modelleket szerepeltető kampányod. Mesélsz róla egy kicsit?
A véletlen hozta ennek a kampánynak az alapötletét, de nagyon örülök neki, hogy megcsinálhattuk, mert az egész stáb borzasztóan élvezte ezt a munkát. Valaki, akinek megtetszettek a kampányfotóim, felkeresett egy megbízással: egy idősek otthonait egybefogó weboldalt és alkalmazást szeretett volna készíteni, amelynek a fotózására és a fotókoncepció megalkotására kért fel. Azzal a feltétellel vállaltam el, ha kampányként én is használhatom a fotókat. A Normafa Idősek Otthonában volt végül a casting és az otthon lakói, a modelljeim amellett, hogy rögtön, az első percben ráéreztek, hogy milyen koncepcióval, milyen hangulatú fotókat szeretnénk, nagyon élvezték is a munkát. A modelleken kívül a stáb minden tagja közeli barátunk volt, a sminkestől a fotósig mindenki. A stylingot én csináltam, mint egyébként minden kampányom során. Én így szeretek dolgozni, ha a barátaimmal együtt alkothatunk valami különlegeset, amiben tényleg a szívünk-lelkünk benne van.
Ez a hozzáállás a legnagyobb tervezők sajátja is. Neked van személyes kedvenced?
Mindenképpen az első helyen Dolce&Gabbana, senki más. A túlzás-imádatommal én is igazi „Dolce-lány” vagyok, és persze én is szeretek mindenbe belevinni egy kis iróniát. De imádom McQueent is, a csodaszép bakancsaival, vagy éppen a Chloét, vagy Zimmermann álomszép csipkeruháit.
Mit kérnél egy aranyhaltól?
A tervem a kezdetekkor az volt, hogy a cipőmárkámból élhessek meg és imádjam a munkámat, ne okozzon nehézséget az, hogy dolgozni kell. Ez már megvalósult. Persze ha mondjuk Milánóban a Via Monte Napoleonén lenne egy boltom, az igazán szuper lenne… De igazából „csak” annyit szeretnék, hogy minél többen megismerjék a cipőmárkámat és megelégedéssel, boldogan hordják a cipőimet.
És kit szeretnél legjobban, hogy viselje őket? Van „múzsád”?
Akinek nagyon tetszik a stílusa és a személyisége, ő Epres Panni, bár ő még nem tudja, de a múzsámnak is tartom. Természetesen Palvin Barbi és Mihalik Enikő is csodás, erős és gyönyörű nők, nem is tudom, mennyire boldog lennék, ha viselnék a modelljeimet. Külföldiek közül pedig Bianca Balti, az igazi déli szépség, aki Dolce-modell volt hosszú évekig, és a Victoria-angyal Doutzen Kroes, aki a hűvös északi elegancia megtestesítője számomra. Az pedig egészen álomszerű volt, amikor egy általam nagyon nagyon kedvelt márka, az amerikai Wildfox tervezője, Kimberley Gordon írt nekem, hogy tetszenek neki a cipőim. Mint egy kisgyerek, annyira örültem ennek és persze rögtön küldtem is neki egy pár cipőt, szóval elmondhatom, hogy neki már van…
