Feltörekvők: Albert Alianna, fotográfus

2019. május 14. |
Central Médiacsoport Zrt.

A tavaly diplomázott fotográfus munkáiban központi elem a nő és a nőiség kérdésköre. Izgalmas kompozíciók, finom színek és vonalak, valamint vizuális szimbólumok jellemzik főként a képeit.

Albert Alianna tavaly diplomázott a MOME fotográfia mesterszakán, Female gaze (vagyis női tekintet) fotósorozatával a női lét mindennapos kérdéseit és a női világlátást boncolgatja. A neve könnyen ismerős lehet számunkra, hiszen ő készítette Veszprémi Gabriella és Vetlényi Alma legutóbbi kampányképeit, továbbá a Tomcsanyi aktuális, formabontó kampányát. A fotósorozatban ő maga, retusálás és smink nélkül, szelfik formájában mutatja be a kollekció darabjait.

Mikor kaptad az első fényképezőgépedet és mi volt az első fotóid tárgya?

Még 13 éves koromban olvastam egy képregényt, amelynek az egyik szereplője fotós volt és ezt menőnek találtam! Ennek hatására kértem egy nagyon kezdő fényképezőgépet karácsonyra. Legelőször az öcsémet, a testvéreimet fotóztam, de persze megtettem a „kötelező” köröket a kertben: fotóztam virágot és méhecskét is.

Mikor vált nyilvánvalóvá számodra, hogy a fotózással szeretnél foglalkozni?

A vizuális képalkotás mindig is közel állt hozzám, sokáig rajzoltam. Végül 17 évesen, a felvételi jelentkezés utolsó estéjén jelöltem be a fotográfiát és máshová nem is jelentkeztem. A színház, a színészkedés is érdekelt, csináltam is egy darabig, de ez valahogy kikopott a mindennapjaimból… Viszont nemrég fotóztam színészeket is és ez újra meghozta a kedvemet.

Egy szóban szerinted ki vagy mi a fotográfus?

A rendező egy nagyon jó szó rá, a tényleges értelmében.

Portré, riport vagy divat?

Portré és divat! Nem vagyok egy „elkapom a pillanatot”-típus, szerintem ez habitus kérdése. Van ilyen jellegű munkám is, amikor például rendezvényen fotóztam (Anna a tavalyi Marie Claire Fashion Days backstage-ében is szuper képeket csinált, azokat analóg géppel – D.E.), de jobban szeretem megrendezni a képeket, alakítani. Egy riportfotónál inkább azt követed, ahogy alakulnak a dolgok, de nem „avatkozol bele”.

Kattints a galériára a MCFD-n készült analóg backstage fotókért!

A divatfotó miért áll közel hozzád?

Különösebben nem vonz a divat világa, ennek ellenére szeretek stílusosan felöltözni,  viszont nem ezt tartom a legfontosabbnak. Így egy divatfotónál sem csak a ruhát nézem. A divatfotó amolyan átmenetet képez az alkalmazott és az alkotó fotográfia végletei között, egy jó platformot nyújt. Egyébként szeretem, ha valami szép, egy divatfotó pedig sokszor szép.  Élvezettel nézem mások munkáit is, de akkor tetszik, ha a fotó többet mutat egy szép ruhánál. A divatszakmát egyébként övezi egyfajta sznobizmus és a „fake it till you make it”-hozzáállás, ami taszít, és nehezen tudnék azonosulni vele. Így próbálok egy olyan légkört teremteni a munkám során is, ami emberközelibb és őszintébb számomra.

Ha a fotóidon keresztül egy üzenetet adhatnál át, ami általános érvényű, mi lenne az?

Inkább tartalmi tényezőre gondolok: szeretek úgy megalkotni egy képet, hogy van valami a fejemben, akár egy narratíva, vagy egy szófordulat, ami leképezhető egy asszociáció mentén. Például egy lány feje látszik az asztalon, a szájában van egy alma, amibe beleharap, szimbolikus gesztusként. Míg én a nőt feltálalt sültként mutatom meg, hiszen a disznósültek szájába szoktak almát rakni, addig másnak Éva jut eszébe ugyanarról a képről. És az, ami ezt a képet belőlem előhívta, lehet, hogy meg se fordul más fejében! Élvezem, ha erről kialakul egy beszélgetés. Én nem úgy élem meg, hogy valakinek nem jön át a munkám, hanem nagyon izgalmasnak tartom azt, hogy elindul ezzel egy játék. A különböző értelmezésektől, gondolatoktól még nem lépünk ki a kép eredeti értelméből, csak kitágítjuk azt.

Mit tartasz szépnek?

Azt, ami harmonikus. Nem attól szép valaki, hogy például magas, vékony, és tökéletes a bőre. Az szép, aki tud az adottságaival bánni és tudja, mi áll jól neki.

Élő vagy élettelen?

Élő, de nem kizárólagosan. Szeretek portrét fotózni.

Fekete-fehér vagy színes?

Szintén nem kizárólagosan, színes!

Egy kép Vetlényi Alma legújabb kollekciójának kampányából

Analóg, digitális vagy okostelefon?

Főleg digitális! Egyébként mind a három: az analóg inkább „játszós”. A telefont pedig akkor fedeztem fel, amikor 2017. január 1-jétől, szilveszter másnapján elhatároztam, hogy végigcsinálok egy létező fotós kihívást: egy éven keresztül minden nap készítek egy fotót. Először görcsösen vittem magammal a fényképezőgépemet, de később rájöttem, hogy nincs értelme állandóan magammal cipelnem. Később Erasmus-ra is kimentem és már úgy választottam okostelefont, hogy jó képeket lehessen azzal készíteni. Ekkor szerettem meg. Ha ismerősök például segítséget kérnek, milyen adjak tanácsot nekik abban, hogy milyen fényképezőgépet vegyenek, inkább azt mondom, hogy válasszanak egy jó telefont.

Azt mondják, a közösségi médiával, a retusálással, a digitális manipulációval már „mindenki lehet fotós”. Mennyire érzed veszélyeztetettnek a hivatásotokat? Lesznek még fotográfusok szerinted 10 év múlva?

Szerintem sznob az a hozzáállás, hogy végzettség és erre irányuló életcél nélkül valaki ne fotózzon. Fotózni nem kiváltság. A L’ecsó animációs filmben hangzott el, hogy mindenki tud főzni. És ilyen a sminkelés is, hiszen szinte minden nő sminkeli magát. Sokan nagyon jó fotókat készítenek a telefonjukkal is, mert egyszerűen jó érzékük van hozzá. Attól még, hogy nem ez a szakmád, még csinálhatod jól. Persze nem mindenkinél ugyanolyan a végeredmény, de a fotózás is mindenki számára elérhető. Szerintem létezni fognak a fotósok 10 év múlva is. Már most is sokan úgy alakítanak dolgokat, hogy ne legyen szükség fotósra, azután megbánják. Egyszerűen kell a rutin. Szóval sokat ad az egyetem, de nem ez, a végzettség a fő kritérium. A tanárokkal való konzultáció sokat segít és az egyetemi közeg nagyon inspiráló: például ha bedobnak egy témát, akkor azon elkezdesz gondolkodni, még ha először nem is érezted azt, hogy az a feladat különösebben érdekelne.

Hogy látod, hogyan változik a fotósok szerepe napjainkban?

Sokkal több az online megjelenés. Sokszor előfordul, hogy már alapból Instagramra fotózunk valamit alkalmazott munkáknál. Inkább a felület, a platform változott, de nem a fotósok szerepe. Nem rosszabb az online megjelenés, bár én még mindig szeretem nyomtatásban látni a képeimet.

Te személy szerint hogyan viszonyulsz a közösségi médiához és ahhoz a rengeteg vizuális ingerhez, ami ér bennünket?

A közösségi médiát mindig is védtem, jó dolognak tartom. Viszont magamon is megfigyeltem, hogy például már nem úgy olvasok: van, hogy csak átfutok híreket, a kiemeléseket nézem meg és nem is olvasok el az elejétől a végéig egy mondatot. És ez zavar. Önismereti szempontból is észrevettem, hogy kevés időt „unatkozom”, mindig nézek valamit. Ez pedig úgy érzem, meglátszik a kreativitásomon. Sok jó ötletem általában lefekvés előtt támad, akkor pattannak ki a fejemből az ötletszikrák. Viszont ha a telefonomat nézem, akkor ezek nem jönnek. Még ha inspiráló is mások munkáit nézni, figyelni a trendeket akár világításban, beállításokban, ezek ötletet nem adnak. Az akkor jön, ha ezeket elteszed és hagyod ülepedni a látottakat. Így azt mondanám, hogy jó, hogy van a közösségi média és a rengeteg kép, csak nekünk nem kellene annyit használni.

Bach Kata színésznő Veszprémi Gabriella cipőjében

Mi a három kedvenc Instagram-oldal, amit követsz és miért?

Nagyon időszakos, hogy éppen mik az aktuális kedvenceim, a mostaniak például nem is fotós oldalak. Nagyon szeretem a @sazabio humorát, és az @oddiostudio-t: ő filmekhez készít utólag hangeffekteket, amikhez backstage-videókat csinál. Bemutatja, hogyan imitálja például a szörnyek csúszás-mászását, vagy hogy hozhatja létre a koponyatörés hangját salátával. Egyébként sok film témájú Instagram-oldalt követek és nem is csak a magas művészetre vagyok nyitott: szeretem a mainstreamet is, például a szuperhősös filmeket, vagy imádok videóklipeket nézni.

A diplomamunkád során saját magadról is tanultál, hiszen a saját női léted, a nőiséghez, nőiességhez fűződő viszonyodat is vizsgáltad. Mi volt a legnagyobb tapasztalatod ennek során?

Leginkább az, hogy nehéz levetkőzni a megtanult, berögződött dolgokat. Ilyen például a férfitekintetből való kilépés. Nem szándékosan nézel nőként „férfiszemmel” valakire, mégis észrevettem magamon, hogy korábban belecsúsztam ebbe, így a diplomaképeknél erre már nagyon figyeltem. Szeretek nőies lenni. Bár sosem voltam klasszikus értelemben lányos lány, inkább fiús típus vagyok, élvezem, hogy felöltözhetek a sztereotípiákhoz hűen nagyon nőiesen, sminkben de teljesen maszkulin módon is. A nőknek több lehetősége van ezen a téren. De még gyűjtöm a bátorságot például a szőrtelenítés kérdéséhez! Még tanulom, hogy ne érdekeljen, mások mit gondolnak. Bár érzékenyebb lettem a diplomamunkám révén, azóta is dolgozom azon, hogy elengedjem például vitáknál a szexista, sztereotip megjegyzéseket, hogy ne húzzam fel magam. Nem győzhetek meg mindenkit a saját igazamról, és nem is gondolkodhat mindenki úgy, mint én. Azt sem szeretem, ha meg akarják mondani, miről mit gondoljak. Egyre kevésbé hagyom magam provokálni és inkább humorral reagálok ezekre, aminek az eredménye, hogy időnként cinikus vagyok.

Kattints a galériára!

Milyen a szemedben 2019 Nője?

Szerintem nincs igazi, vagy ideális Nő. Vonzóvá és izgalmassá több tulajdonság is tesz valakit, de ezek inkább általánosak. Például ilyen, ha valaki intelligens vagy megvan a magához való esze, ha önálló, de tud segítséget kérni, ha kell. Megjelenésében harmonikus, de ez szorosan összefügg a belsővel.

Van olyan téma, portréalany, helyszín, vagy akár együttműködő partner, művész, akivel, amin szeretnél dolgozni a jövőben?

Vannak természetesen elképzeléseim, de nincsenek nagyratörő álmaim. A női vonal biztosan marad! Szeretnék továbbra is izgalmas embereket fotózni. Akár olyan színészeket, közéleti szereplőket, akiket csodálok, és akiket izgalmasnak tartok. Nyilván vannak olyan magazinok és megrendelők, akikkel szívesen együtt dolgoznék, de hagyom, hogy jöjjenek maguktól a dolgok. Eddig is úgy alakult, hogy amikor jöttek a lehetőségek, akkor jókor jöttek és előrébb vittek. Közben pedig én csinálom, ami a feladatom.

Mi van a bakancslistádon?

Szeretnék jobban részt venni a szakmai életben, és belépni a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába, azt remélem, hogy ettől további inspirációt kapok. Egyébként szívesen kiköltöznék külföldre egy időre, de nem örökre. El tudom képzelni, hogy hazajönnék, nagyon szeretem Budapestet. A kiszemelt célország viszont kéthavonta változik.

www.albertalianna.com

@albertalianna

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Akit Nick Cave is istennőnek tart: Shilpa Ray Budapesten koncertezik kobicu kert

Akit Nick Cave is istennőnek tart: Shilpa Ray Budapesten koncertezik