A 2017-ben alapított OST (vagyis németül kelet) fókuszában a sajátos Kelet-európai életérzés, Kelet és Nyugat határának megragadása áll. Ennek megfelelően a kollekciójukban mindig van valami ellentét és szocialista, ázsiai vagy akár pop kulturális jegyeket is vegyítenek: a végeredmény minden esetben tartalmaz egy kis humort és iróniát. A márka 2019-es tavaszi-nyári kollekciója egyszerre decens és játékos: a munkaruházatból, az uniformisokból inspirálódott, amit egyfajta érzékenység ellensúlyoz, teret kap benne a múltba révedés is.
Hogyan születik meg egy kollekciótok?
Á: Sosincs egy könnyen behatárolható kerete, vagy konkrét inspirációja, hanem egy nehezen megfogható hangulatot bontunk ki a kollekció darabjain keresztül és ez a folyamat közben is változik. Például adott egy vidéki iskola a nyári szünetben, amihez hozzátartozik például a gondnok egyenruhája, de egy kicsit giccses kínai kép is. Nem is akarjuk, hogy a kollekcióink könnyen leírhatóak legyenek.
Mikor érzitek azt, hogy kész a kollekció?
O: Soha! A fotózás kitűzött időpontjáig dolgozunk rajta, mindig van olyan ötlet, ami végül kimarad.
Mit gondoltok, mennyire kell egy divatmárkának manapság újítónak lennie?
Á: Számít az ötlet és kell, hogy legyen valami hozzáadott plusz, amivel el lehet adni a darabokat. Viszont a ruhaipar egyre kevésbé szól a termékről, és sok márka egy kalap alá kerül az iparágban, közben lehet, hogy az egyikre fantasztikus minőség jellemző, a másikra elképesztő kreativitás, van, amelyikre pedig egyik sem, és szemfényvesztésnek tűnik az egész.
Mivel jellemeznétek leginkább az OSTot?
O: A „nem kell mindig minden mindenáron” sokszor elhangzik közöttünk, ez egyfajta attitűd, egy elv a részünkről. Ez a márka stílusában is visszaköszön. Kell, hogy üzenete és egyértelmű világa legyen a daraboknak, amit a Kelet-európaisággal tudnánk megragadni. A márkára nagyon jellemzőek még az ellentétek, például különböző stílusok ütköztetése, ami eredményez valami feszültséget, furcsaságot.
Mit jelent számotokra Kelet-európainak lenni?
Á: Keverjük a különböző dolgokat és másképpen látunk mindent. Nem voltak elérhetőek jó holmik a szocializmusban, késve jött be minden, de közben láttuk azokat, így történt egyfajta másolás, egy elhibázás, aminek viszont ugyanúgy megvan az esztétikája.
Mit jelent számotokra a divat?
O: Pejoratív. A divattervező szótól például rosszul vagyok.
Á: Valamilyen szinten használhatatlan szó, hiszen mi a divat? Jelent egy iparágat és trendkövetést is. A művészetben, ahol az önkifejezés, vagy az építészetben, ahol az állandóság elsődleges, a trendkövetés inkább pejoratív jelentéssel bír. Viszont az öltözködés lehetőséget ad a világ pulzusának kitapintására. Így a percenkénti változás, trendek fellángolása és elmúlása természetes reflexió a világra, olyan, mint egy gyors párbeszéd. De a trendek kötelező követése az öltözködésben is inkább negatív.
O: Egy kicsit az is benne van, hogy a művész sem hívja magát művésznek.
Ki az a személy, aki a leginkább megtestesíti a márkát?
Á: Olyan, aki másképp csinálja a dolgokat.
Hogyan definiáljátok a sikert? Mikor vagytok elégedettek?
Á: Ha valaki vásárol tőlünk: ez egy anyagi áldozat a részéről és azt jelenti, hogy fontos és tetszik neki az, amit csinálunk.
O: Különösen, ha az egyik üzletben vásárol tőlünk és utána mondjuk elkezd minket (Instagramon) követni. Mert ez azt jelenti, hogy a teljes kínálatból, sok más márka közül tőlünk választott, és nem csak egy látott poszt alapján kezdi el követni a márkát. Így „ránk talál”.
Á: Az is egy nagyon fontos visszajelzés nekünk, amikor egy itt lévő külföldi turista, vagy valaki megkeres minket és elverekedi magát a Népszínház utcai showroomunkba. Emögött kíváncsiság van.
Mi volt az a pillanat, ami elindított benneteket a márkaalapítás útján?
Á: Ez egy lassú folyamat volt, én kezdetben nem is értettem a ruhatervezéshez, egyszerűbbnek képzeltem.
O: Leginkább a saját szabályoknak való megfelelés késztetett és az, hogy nem akartam részt venni olyanban, amitől borsódzik a hátam. A kompromisszum persze fontos, de nem mindegy, hogy milyen keretek között.
Á: Egy saját produktum létrehozása fontos, de az is, hogy a fejünkben amorf módon megjelenő gondolatot kibontsuk. Ez a mi részünkről is nyomozást igényel, és folyamatosan tanulunk mi is, miközben követjük azt a hangulatot.
Van olyan dizájner, vagy márka, aki mellett szívesen dolgoznátok?
O: A Y/Project, mert van benne valami hétköznapi, nem akarja megváltani a világot, és egy játék az egész. A ruha logikája alapján működik és nem olyat hoz létre, aminek utána piacot kell kreálni, és meg kell teremteni rá az igényt. Ugyanabból építkezik, mint mindenki más, de egy kicsit mégis megfejthetetlen marad. Szeretem, ha el kell számolni legalább kettőig, hogy megérts egy márkát.
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit valaha kaptatok?
Á: Egy festőtanárom, Fajó János mondta nekem:„a legfontosabb, hogy legyen szemléleted”.Azaz valamiért csináld a dolgokat, legyen oka mindennek.
Van olyan anyag, amivel nem tudnátok megbarátkozni?
O: Nem szeretem azt, ami hazudik.
A határidő múzsa vagy mumus?
O: Mumus! Sosem inspirál, szenvedek tőle.
Á: Viszont nélküle nincs semmi.
Van kedvenc ruhadarabotok az eddigi kollekciókból?
O: Nálam ez mindig egy újabbig tart.
Á: Az egyik kedvencem egy szürke patchwork bőrkabát, mert nagyon jól megragadja a márka imidzsét.
Milyen az ideális munkatárs?
O: Minden, ami nem én vagyok!
Á: Fontos, hogy jól megértsük egymást és mindent meg tudjunk beszélni,de önállóan is tudjunk dolgozni.
Milyen zenét hallgattok munka közben?
O: Sokfélét: gyors, agresszív, pörgős számokat, de a szöges ellentétét is, amit én még jobban is szeretek.
Mit csináltok, ha elakadtok?
O: Én bestresszelek és Áront piszkálom, ő magában őrlődik, erre én faggatom, összeveszünk és azután túljutunk az elakadáson.
Á: Egy kisebb elakadáson túllendít egy kis testmozgás, a sport. Egy nagyobbnál valóban görcsölök.
Mi jelenti számotokra a legnagyobb kihívást?
Á: A munka oroszlánrésze még csak ott kezdődik, hogy egyáltalán a ruhák elkészülnek. Utána jön a nyílt víz. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, miközben mindent menedzselned kell és ezer más dolgot is kell csinálni a tervezésen felül.
O: Ráadásul nagyon nehéz olyan embereket találni, akikkel jól lehet együtt dolgozni. Mi is folyamatosan fejlődünk, tanulunk, és nem is kell mindig minden mindenáron.
Van olyan anyag, vagy akár technológiai megoldás, ami már egy ideje izgatja a fantáziátokat?
O: Én szívesen dolgoznék tüllel, nagyon finom anyagokkal és latexszel, bőrrel.
Á: Engem bizonyos nagyipari, sportruházati megoldások izgatnak, amelyek a kisszériás gyártásban nehezen megoldhatóak.
Nekem inkább technológiai megoldások vannak, mert akár egy olyan kötött technológia, vagy a farmervarrás, egy sportruházatnál alkalmazott megoldás is már nehezen elérhető.
Milyen lesz szerintetek öt év múlva a divat?
O: Én látok egy veszélyt abban a tekintetben, hogy átesünk a ló túloldalára. Gyakorlatilag semmi sem teljesen öko, és sokan nem emberi léptékben tekintenek a dolgokra.
És milyennek szeretnétek látni?
O: Lassabbnak, nyugodtabbnak, etikusabbnak és őszintébbnek, hosszabb életű termékekkel.
Á: Most olyan ordító az egész, és a leghangosabb nyer. Mindenki az újat hajszolja a mentális egészségének a kárára.
O: A csöndnek is ugyanakkora ereje lehet.
Számotokra mi lesz a következő lépés, milyen terveitek vannak?
Á: A márka egyik felét szeretnénk, ha „low key” lenne: nyugodt és stabil. Ezentúl évente egy, nagyobb kollekcióval szeretnénk előrukkolni és kollaborációkra fogjuk helyezni a hangsúlyt.
fotó: Lantos Olivér, Galambos Eszter, Szombat Éva
