Már régóta szó van a vízfogyasztás és a fenntarthatóság, az ökológiai lábnyom kérdéséről. Nem újdonság senki számára, hogy a szintetikus szálakat tartalmazó ruhadarabokról mikroműanyag szemcsék válnak le – amelyek a mosással bekerülnek a víz körforgásába. Ráadásul nem mindig hihetünk a hangzatos kommunikácinak, ha a textilekről van szó.
És persze az sem igazán jó, ha mi magunk is serényen mosunk – holott erre nem mindig lenne szükség. Még ha be is tartjuk a bevarrt címkéken található mosási utasításokat, arra vonatkozóan nem kapunk fogódzót, hogy milyen gyakran célszerű valamit kimosni. A mosógépünk vízhasználata felelős a vízfogyasztásunk közel 20 %-áért, és egy ruhadarab élettartama esetében a szakértők becslése alapján ez az ökológia lábnyoma negyedét teszi ki. A mosógépgyártó AEG kutatása alapján pedig a szennyeskosárba dobott ruhadarabok 90 %-át még nem is kellene kimosnunk. Ez a túlmosás ráadásul 70 %-ban felelőssé tehető a ruháink kifakulásáért, eldeformálódásáért és összemenéséért.
Épp ezért egyre több divatmárka – a Lululemon és a Patagonia – lépett az olyan startupok, mint a Wool&Prince, az Unbound Merino és a Pangaia nyomdokaiba, hogy olyan ruhadarabokat kínáljanak, amelyeket többször is viselhetünk, anélkül, hogy azok igényelnék a mosást. A 2016-ban alapított Unbound Merino például olyan pólókat kínál (mindössze 65 dollárért), amelyeket hetekig viselhetünk mosás nélkül – sokat utazóknak (is) tökéletes!
Felmerül persze a kérdés, hogy mennyire jó és higiénikus is ez, hiszen mi is izzadunk. Ezek a mosást nem igénylő, vagy csak ritkán mosandó darabok nanoezüsttel, vagy antimikrobakteriális borsmenta olajjal vannak kezelve. Az ezüst antibakteriális hatása nem újdonság – már régóta használják szálak gyártásánál is, a borsmenta pedig elűzi a kellemetlen szagokat. Így a darabok könnyen azok kedvenceivé válhatnak, akik akár csak lustaságból nem szeretnek (annyit) mosni, vagy környezetvédelmi megfontolásból csökkenteni szeretnék a háztartásuk lábnyomát, hiszen sok vizet spórolhatnak így meg.
forrás: The Spin, Fast Company
fotó: Tina Bosse, Andy Fitzsimon (Unsplah)
