A Netflix sajátossága, hogy egyben felrakja az évad összes részét, de nemcsak ezért nagyon csábító, hogy egyben ledaráljuk ezt a sorozatot, hanem azért is, mert tényleg nagyon érdekes, a divatvilág árnyoldalat is felfedő műsorral van dolgunk – és a szerkesztők nagyon ügyesen csepegtetik ezeket az infómorzsákat részről részre, így a Next in Fashion (magyarul Ez a divat, ami az azonos című egykori divatlap miatt kicsit zavaros) azoknak is fenntartja a figyelmét, akik talán egy sima vetélkedőn elunnák magukat.
A résztvevők egyáltalán nem amatőrök, egy-két kivétellel a világ top divattervező iskoláiból kikerült újgenerációs tervezők, legtöbbjüknek már saját márkája is van, valamiért azonban még nem sikerült áttörniük azt a küszöböt, ami a világhírnévhez szükséges. A fődíj, a Net-a-Porteren keresztüli értékesítés lehetősége és 250.000 dollár, körülbelül 77 millió forint kezdőtőke éppen elég arra, hogy megadja nekik a kezdőrúgást.
Persze a reality show érzelmi hullámvasútja itt is masszívan megjelenik, gyerekkori történetek, családi háttér, előbújássztorik és karrierbukások színesítik az egyébként tényleg nagyon izgalmas vetélkedőt. Szinte minden részben van valami balhé vagy sírás, de arra azért figyelve, hogy mégis hiteles és kellőképpen szakmai maradhasson a sorozat. A sorozat súlyát az is adja, hogy a divatvilág krémje is képviselteti magát benne minden egyes részben: egy-egy világmárka tervezője a vendégzsűri a fordulókban (olyan kaliberű nevekről van szó, mint Phillip Lim, Tommy Hilfiger, Prabal Gurung vagy Christopher Kane), a műsorvezetők pedig a Queer Eye-ből ismerős Tan France és Alexa Chung tervezők.
És van még két fontos dolog, amitől fokozottan érdemes figyelni erre és az ehhez hasonló sorozatokra: egyrészről a Next In Fashion testközelből megmutatja, hogy a divattervezés, ami annyi fiatal dédelgetett álma igenis a szabástól, varrástól indul, igenis olyan alapkészségek kellenek hozzá, melyek ma Európában például kifejezetten hiányszakmák technikai tudáskészletét igénylik és presztízsüket vesztették. Bemutatja, hogy egy komoly tervezőnek a két kezével is kell tudnia dolgozni vagy legalábbis kell, hogy legyen mögötte professzionális varrócsapat, akiknek hatékonyan el tudja magyarázni az ötleteit. Ahogyan nőtt a fodrászok vagy a séfek presztízsértéke az ehhez hasonló tévés vetélkedősorozatok miatt, úgy értékelődhet fel a szabás-varrás akkor, ha elég Next In Fashion mélységű divatsorozat születik.
Másrészről betekintést nyerhetünk a tervezés művészi oldalába is, mely megmutatja, hogy mi a motiváció egy-egy absztrakt, elvontnak, akár értelmezhetetlennek tűnő kifutódarab mögött. Kicsit talán megértik a kívülállók is a sorozat által, hogy hogyan és miért művészeti ág a divattervezés és mik azok a kifejezőeszközök, melyeket ugyanúgy lehet olvasni és értelmezni mint egy szépirodalmi művet, festményt vagy zenét.
