Miért pont a porcelánt választottad mint fő alapanyagot az ékszereidhez?
A porcelánban az anyag plasztikussága és az „önérzetessége” tetszik. Egészen apró részleteket képes felvenni, egy hajszál az öntőformában egy árokként jelenik meg a kész darabon. Ha vétesz készítés közben, az gyakran csak a munkafolyamat végén, az égetés után derül ki. Az anyag megőrzi, „emlékezik” arra hogyan fogtad meg, vagy ha kicsit meghajlott, amikor átraktad egyik helyről a másikra, és még ha vissza is egyengeted, a kemencében újra meghajlik. Az égetés pedig jelentősen befolyásolja a kimenetelt, gyakran előreláthatatlan következményekkel – ettől érdekes és esetleges.
Hogyan zajlik egy-egy ékszered készítése az elejétől a végéig? Mi teszi etikussá a folyamatot?
A darabokhoz szükséges agyagot helyi forrásból szerzem be, így nem kell például Kínából megrendelnem. Emellett dolgozom ezüsttel is, az újrahasznosított formában kerül hozzám, főleg más cégek munkafolyamatai során keletkezett feleslegként. Inspirációt főként a körülöttem lévő világból szerzek, ha meglátok például egy érdekes formát, egyből beindul az agyam, hogy hogyan tudnám azt ékszerben kifejezni. A megvalósítás során persze szem előtt kell tartanom, hogy olyan formákat találjak ki, amiket többször el tudok készíteni majdnem ugyanolyan kinézettel, illetve amiknek lehetséges egyáltalán az elkészítésük. Mivel minden munkafolyamatot én találok ki és végzek el –legtöbbször kézzel –, ezért ezek elég fontos szempontok. A folyamat végén pedig szerencsére szinte semmi hulladék nem keletkezik, hiszen az alapanyagokat újra tudom használni.
Szerinted mi a legnagyobb nehézség abban, hogy mégis ezt az utat választottad?
A legnehezebb talán etikusnak maradni egy nem etikus világban. Azt látom, hogy a legtöbb márka csúsztatásokkal próbál eladni gyakran ígértnél gyengébb minőségű termékeket, ami nekem nem fér bele. Az őszinteség pedig nem mindig a legjobb reklám. Egyszerű példa erre maga a porcelán, aminek a különlegessége pont abban van, hogy vékony, finom anyag. Ezzel együtt jár viszont, hogy törékeny is, nagyon óvatosan kell vele bánni. Ezt az aspektust pedig nem hallgatnám el soha, annak árán sem, hogy ezzel nyilván egy jelentős vásárlói kör kiesik a célközönségemből. Az is kevés embert érdekel sajnos, hogy tényleg jó alapanyagokból és gondos odafigyeléssel készülnek ezek az ékszerek.
Tudsz mondani olyat, amivel nem számoltál, mielőtt belekezdtél a vállalkozásodba?
Ha felsorolás szinten kérdezed, akkor a lista összes pontját a marketing teszi ki, és ennek az ereje az, amivel nem számoltam kezdetben. Mikor belekezdtem a vállalkozásba, úgy gondoltam, hogy az időm nagy részét a gyártással fogom tölteni, a kész termékeket meg csak fel kell majd raknom Facebookra, és megveszik. Na, ebben nagyon tévedtem. Jelenleg az időm jóval nagyobb részét veszi el a marketingtevékenység – tartalomgyártás, fotózás, posztírás, Facebook- és Etsy- hirdetések beállításainak optimalizálása, stb.
Nekem nem ez a szakmám, viszont a mai világban sokkal nagyobb szerepe van a körítésnek, egy profi fotónak, egy jó szövegnek, mint egy jól átgondolt és kivitelezett terméknek. A szépség természetesen szubjektív, mindenkinek más tetszik, ugyanakkor tény, hogy az az idő, amit egy-egy művész marketinggel tölt el, az elvesz a termék előállításából, fejlesztéséből – az már nem lesz olyan, mintha nem neki kellett volna ezzel foglalkoznia. Anyagi forrásaim viszont nincsenek arra, hogy ezt más csinálja. És itt visszatértünk újra ahhoz a problémához, hogy egyszemélyes márkaként szinte lehetetlen felvenni a versenyt a nagyokkal.
Lenne olyan, amit máshogy csinálnál?
Talán sokkal átgondoltabb stratégiával vágnék neki az egésznek. A porcelánnal való munkát sok éve gyakorlom már, természetesen ebben is van mit fejlődni mindig, de ezek szakmán belüli változások. A fentebb említett dolgok viszont nem.
Merre billen így mindent összevetve a mérleg nyelve? Megéri?
Nekem abszolút. Azzal foglalkozom, amit szeretek, és azt látni, hogy ez másoknak is tetszik, az nagyon jó érzés! Illetve pozitívum, hogy tényleg mindent úgy csinálok, ahogy nekem tetszik. Nem mondja meg senki, hogy nézzenek ki az ékszerek, azok az én látásmódomat tükrözik, ezért lehetnek jó minőségűek és egyediek, kompromisszumok nélkül.
Szerző: Ádám Luca Sára, az ELTE BTK Média Tanszékének tanulója
Fotó: Badenszky Ákos
