A Future wont’t waste jelmondattal készült fotósorozat – amelyhez a szetteket Natália készítette, modellt pedig András állt – a fiatal generációk jövőért folytatott küzdelmére hivatott felhívni a figyelmet.
A Future won’t waste fotósorozat középpontjában a Z generáció szebb jövőért folytatott harca áll. Tudnátok mesélni erről? Mennyire van a nemzedék magára hagyva a klímaváltozás elleni küzdelemben?
Hrebenár András: Ha nagyon leegyszerűsítve akarnék erre választ adni, akkor baromira. Összegezve, a mostani generáció kezdi érezni a bőrén a bolygónk haldoklását, és sajnos nemcsak hazánkban, de szerintem más országokban sem fordítanak elég figyelmet erre a rendkívül fontos helyzetre az előző generációk sarjai.
Stotz Natália: A generációs téma az egyik kedvencem, a szakdolgozatomat is ebből írtam. Röviden, a mai fiatal generációk kezében van a jövő, nem várhatjuk már mástól, hogy a mi jövőnkért tegyen. De azt látom, hála az égnek, hogy ez a legérintettebb generációkban le is csapódott, szóval én bizakodó vagyok. Azt gondolom, hogy amint fizetőképes helyzetbe és korba lépnek a mai fiatal nemzedékek, fordulni fog a világ rendje egy hatalmasat, addig pedig meg kell alapozni mindent, hogy legyen még olyan, hogy jövő.
Stotz Natália, a Gemini megalkotója
András, te álltál modellt a fotósorozathoz. Milyen élmény volt? Hogyan kerültél bele a modellszakmába?
H.A.: A nővérem (a Gemini megalkotója) kért meg arra, hogy álljak modellt, nagyon szívesen részt vettem benne. A fotózás egyszerűen fantasztikus volt. Érdekesen kezdődött, inkább gondoltuk azt, hogy nem fog összejönni, de ránk mosolygott a szerencse. Amit ugye szerintem a képek is bizonyítanak. Mindenki kitett magáért, az egész munka kellemes időtöltés volt.
Belekerülni még annyira nem, inkább csak megmártóztam a szakmában. Nagyon érdekel, remélem, a jövőben komolyabban is foglalkozni fogok vele.
Natália, te készítetted a ruhákat. Honnan jött az inspiráció a vállalkozásodhoz? Miért a Gemini nevet kapta?
S.N.: Igazából az inspiráció már nagyon régóta bennem volt, mindig is tudtam, hogy ezt fogom csinálni és nagyjából ilyen formában, csak sokáig nem vettem komolyan magamat ezzel kapcsolatban, illetve nem is erre sodort az élet. Aztán a vírus első hulláma alatt megszületett egy kezdetleges ötlet, ami idő közben idáig eszkalálódott. Szerintem itthon eléggé félve vágnak bele az emberek egy saját márka elindításába, de azért vannak erre jó példák Magyarországon is, akik inspirálóak. A név pedig pár perc alatt született, egy baráti „brainstorming” alatt. Ikrek a horoszkópom, ráadásul ez tagadhatatlanul meghatároz engem.
Hrebenár András modell
Van egy konkrét cél, amit el szeretnél érni a vállalkozással?
S.N.: Hát, célom sok van, az viszont semmiképp, hogy csak egy legyek a sok közül. Szeretnék valami olyat alkotni, ami értékes, fogyasztható, mégis különleges. Szeretnék 100%-ig benne lenni, a saját értékrendemet közvetíteni, és azokat elérni, akik ezzel tudnak vagy akarnak azonosulni. De a legfontosabb célom a hétköznapokban is a környezet megóvása, erre nagyon törekszem. Persze ez sem könnyű, így még bőven van mit tanulnom.
Milyen módszerekkel készíted a ruhákat, hogyan lesznek környezetbarátak a termékek?
S.N.: Egyrészt itthon készítem, Magyarországon, jelenleg egy háztartási géppel, ami nem fogyaszt annyi áramot, mint egy nagyobb teljesítményű gép. Nem külföldről rendelek anyagot, hanem elsétálok vagy elbiciklizek a textilboltokba, és az általuk már nehezebben értékesíthető egy-egy méter anyagok megvásárlására fektetem a hangsúlyt, amiért hálásak, hiszen azok sokszor a kukában végzik, mert nem jellemző, hogy olyan kevés anyagot el tudnak adni. Egy-két darabhoz régi függönyöket használok fel például, illetve olyan ruhákat, amik már nincsenek használatban. Az általam termelt maradékanyagok legnagyobb részét tervezetten, a további fennmaradót pedig a legnagyobb igyekezettel használom fel. Nagyon-nagyon kevés anyagcafatot dobok csak ki, és erre nagyon figyelek! A leghosszabb időt talán az veszi igénybe, hogy kiszámoljam az anyagokból, hogy milyen szabás a legoptimálisabb a legkevesebb anyagmaradék termeléséhez. Így születtek például a smål és a még nem debütált oversized táskák.
Mennyire figyeltek a környezettudatosságra a mindennapokban? Hol vásároljátok a ruháitokat?
S.N.: Figyelek. Ezt a vírushelyzet mondjuk eléggé megnehezíti, de igyekszem. A műanyagtól ódzkodom, de ha mégis úgy adódik, hogy otthon a kezembe akad például egy műanyag palack, azt hónapokig használom. Én azt vallom, hogy ha már valami csomagolást megvettünk, addig használjuk ki, amíg csak lehet, a látszat miatt ne dobjuk ki, és cseréljük le például egy kulacsra. Ha már mindent elhasználtunk, amink van, mindenképpen környezetbarát alternatívára cseréljük le. Alig eszem húst, illetve minden bútort, ruhát és cipőt használtan veszek turkálókból és használtruha-oldalakról. De nagyon figyelem a magyar tervezőket is! Egyszerűen a fast fashion üzletek ha akarnám, sem elégítenének már ki.
H.A.: Őszintén szólva, amennyire csak tudok. Az alapvető dolgok mennek nálam, mint ahogy sok más intelligens embertársamnál is. A ruháimat nagyrészt örököltem, ezért ritkán esik meg mostanság, hogy boltban vásárolok, de ha ez mégis megtörténne, akkor a turkálókat preferálnám.
A fenntarthatóság csak egy trend vagy a divatipar tényleg kezd felfigyelni környezetvédelem fontosságára?
S.N.: Mivel a divatipar a trendekről szól, így azt gondolom ez egy trend, ami talán már soha nem megy ki a divatból. A nagy cégek, a high fashion képviselői elkezdtek a helyes úton járni, csak sajnos itt fogyasztói attitűdről is szó van, amit megváltoztatni a legnehezebb. De meg kell válogatni, hogy kitől vásárolunk, a fogyasztó kezében a választás.
Gyakori érv a slow fashion ellen, hogy nagyon drága. Mit lehetne tanácsolni ennek a megoldására?
S.N.: Megoldást nem tudnék mondani, hiszen szerintem ez nem egy valós probléma, ugyanis azért drága, mert értelmes, emberi körülmények között ennyibe kerülnek a termékek. Nem ez a nem normális, hanem a fast fashion árak. De nyilván nem mindenki és nem mindig engedheti meg magának az ilyen árkategóriájú ruhákat, erre pedig a turkálózást tudnám megint csak felhozni.
Hogyan lehetne felhívni a vásárlók figyelmét a környezetvédelemre és a fast fashion ártalmaira?
S.N.: Szerintem az emberek egyre inkább figyelnek erre, sokan ismerik a problémát, csak még sajnos nem tart ott a világ, de be fog érni. Úgy gondolom, hogy a vírus előtt jól haladtunk, most kicsit máson van a fókusz, de remélem, mihamarabb visszatérünk erre a problémára!
H.A.: Lehet, hogy több reklámra lenne szükség, ugyebár ez jelenlegi világunk legfőbb hagyatéka. Szerintem akár egyszerűbb szigorítások is segítenének, amelyekkel csúnyán fogalmazva „meg lehetne húzni a pórázt”.
Mit gondoltok, milyenek a kilátások a bolygónk jövőjét illetően?
S.N.: Én a szakértőkben bízom, akik bátorítanak minket, hogy még mindig van egy utolsó utáni esélyünk fordítani a dolgokon!
H.A.: Nem szeretnék túl negatív lenni, de ha továbbra is így halad az emberiség, nem sok jót ígér a jövő. Sajnos nagyon pesszimistán állok a dologhoz, de megfelelő intézkedésekkel és figyelemmel talán még tudnánk mit tenni a közelgő évtizedekért.
Szerző: Jagicza Eszter és Szalóki Lilla, az ELTE BTK média szakos hallgatói
Divatfotó: Szőke-Bodnár Zsófia
Fotó Andrásról: Lyakh Ilona
Olvass tovább!
