Horányi Kinga 2013-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fémműves szakán, és 10 éve találkozott először az alumíniumhabbal, amely azonnal megragadta érdeklődését. Az ipar több területén használatos innovatív anyag művészi felhasználása nem szokványos, talán pont ezért keltette fel a New York-i szakmai kör érdeklődését is. A fémhab rengeteg új, a fémművesség számára eddig kihasználatlan esztétikai lehetőséget nyújt, amellett, hogy önmagában is látványos.
Az ötvösművész a fémhab formai sajátosságát különböző felületkezeléssel és festéssel hangsúlyozza ki, érzékeltetve a felszín és a járatok mélységeinek kontrasztját. Az IKIIKI ékszerek vidám hangulatát és színpompásságát különböző színű festékek felvitele és visszacsiszolása, majd ezeknek szükségszerű megismétlése adja. A márkanév is a rendkívül színes látványból ered, az „ikiiki” egy japán szó, aminek jelentése „élénk, élettel teli”.
Horányi ékszerkészítő munkásságának első állomása és egyben legnagyobb kihívása az alumínium ötvözet megismerése és felhasználása volt. Eleinte minden ékszerét egyesével, saját kezűleg vágta darabokra, esztergálta, festette és polírozta. A folyamatokat idővel újragondolta és fejlesztette, így találta meg a lehetőséget az anyag leöntésére. A többi munkafolyamatot továbbra is kézzel, egyedileg végzi, hogy minden ékszere megismételhetetlen, egyedülálló darab legyen. Kinga kezdetben kizárólag alumíniummal dolgozott, mostanra pedig technikáját nemesfémre is átültette, így ékszereit ezüstből és aranyból készíti. Mára a művész védjegyévé vált a színes összhatás, amelynek alapja a kezdetek óta változatlan akril színezési eljárás. Az így készült ékszerek nemcsak jókedvre hangolnak, hanem strapabíróak is, a mindennapok igénybevételének is ellenállnak.
Kinga pályája indulásakor kizárólag kiállításokra és galériákba készített ékszereket és installációkat, amelyekkel kifejezhette gondolatait és megmutathatta hogyan inspirálja egy anyag vagy éppen egy ötlet. Ahogy teltek az évek úgy érezte, hogy művészetének kiteljesedéséhez már nem elég, hogy „csak nézzék” az alkotásait, vágyott rá, hogy olyan tárgyakat készíthessen, amelyeket a mindennapokban is szívesen hordanak az emberek. Így megtartotta mind a két vonalat, „art” darabjaival megmozgatja minden érzékszervünket kiállításain, „hordható” kollekciójával pedig magunkon viselhetjük művészetének egy kis darabját. „Ha az ékszereimre nézek, mindig újat adnak. Egy organikus, szinte élő anyag egy zárt, geometrikus és letisztult formába öntve, amit a színek még vibrálóbbá tesznek.”
