Elmeséled, hogy hogyan kezdődött a tervezői karriered? Hol tanultál, milyennek találtad a képzést?
Csak annyit tudtam, hogy tervezni szeretnék, és hogy nem szeretném lekorlátozni magam egyféle irányba, így a MOME formatervező szakára jelentkeztem, mivel az tűnt a legsokszínűbbnek. A MOME-n a bútortervezéstől a játéktervezésig mindenféle projektjeink voltak. Az egyetemen megtanultam a szükséges alapokat, hogy hogyan kell végigvinni egy-egy projektfolyamatot, miközben kapcsolati hálót tudtam kiépíteni. Volt lehetőségem bemutatni Contrast ülőkémet több kiállításon is, például a Stockholm Furniture Fairen, és a Bucharest Design Weeken. Párizsban az Erasmus alatt kinyílt számomra a világ, mert egy sokkal szabadabb formáját tapasztaltam meg a tervezésnek. A tervezés és az alkotás ott ért egybe, ott tudtam olyan projektekben kibontakozni, ami a formatervezésen kívül esik. A két képzés meghatározta a digitális képalkotáshoz és a bútortervezéshez fűződő ambícióimat.
Hogy indult az első kendőkollekciód? Mi volt a koncepciód?
Diploma után visszamentem Párizsba, ahol a Covid alatt nem volt sok lehetőség, de sok időt töltöttem együtt egyik kedvenc művész duómmal, az It’s Our Playgrounddal. Sokat tanultam tőlük, használhattam a műhelyüket, és végigkísérték, ahogyan az első kendőimet megterveztem.
A mintákat alapvetően úgy készítettem, hogy akármit, ami a szemem elé került, beszkenneltem: akár egy alkatrész a mikrómból, vagy egy összegyűrt csomagolás, kábelek, vonalkódok, reflektív anyagok, papírok stb. Olyan tárgyakat, amiknek már nem volt haszna, csak a szemétben kötöttek volna ki, de valahogy a gyűjtögető részem mindig meglátott valamit ezekben a ‘haszontalan’ tárgyakban, így igyekeztem más értelmet adni azoknak, más funkciót. Szeretem elfelejteni, hogy alapvetően mit mire és miért használunk, és inkább átvariálni ezeket a berögződött szokásokat. Úgy gondolom, minden tárgynak és anyagnak vannak rejtett tulajdonságai, funkciói, amiket mi magunk tudunk felfedezni. Ugyanúgy a mindennapi irodai szkennert is másra használtam fel, saját célomnak megfelelő beállításokkal. A beszkennelt tárgyakból pedig digitális mintákat szerkesztettem, amiket pamut-selyem anyagra nyomtattam Franciaországban.
Milyen kikötéseid/ elvárásaid vannak magaddal szemben, amikor belevágsz egy kollekció gyártásába? Ehhez képest milyen akadályokba ütközöl a gyakorlatban?
Számomra nagyon fontos a fenntarthatóságra való törekvés, és ennek a tervezői felelőssége, illetve hogy a koncepcióimmal és tárgyaimmal rá tudjak világítani dolgokra, üzenni tudjak velük. A gyártási folyamat kiépítéséhez rengeteg kutatás, e-mailezés, várakozás, kompromisszum, pénz és türelem kell. Ez számomra a legnehezebb rész, de folyamatos tanulás is egyben. A kendőknél például idő volt, mire találtam egy gyártót, akinél nem kell nagy mennyiséget rendelni a minimálishoz, illetve tudnak természetes anyagra is nyomtatni.
Kis szériás kollekciókra törekszem, el akarom kerülni az túltermelést. Emiatt is költségesebb a gyártás. Sok időt vesz igénybe, mire megtalálom azt a módszert, ami a koncepciómnak és a tervezői identitásomnak megfelelő, mindemellett megfizethető. Egy másik példa, a Collar lámpám tervezése már több mint egy éve folyik, bár csak most fogom elkezdeni az anyagkísérleteket a végső prototípushoz. Sokszor nincs olyan technológia helyben, amivel gyártható a tervezett tárgy, de ilyenkor igyekszem más alternatívákat kitalálni.
Milyen az itthoni kereslet a tervezői termékekre? Érzed a válság és az infláció hatását a rendeléseken?
Érzem a válság hatását, meg hogy sajnos a legtöbben még mindig az elérhető fast fashion és fast furniture termékeit vásárolják. Sok a tervező, alkotó, nagy a verseny is, de úgy vagyok vele, minél többen vagyunk, annál nagyobb hatással lehetünk az emberek gondolkodására. Az infláció hatását inkább a gyártásnál érzem, de igyekszem tartani az áraimat, hogy elérhetők legyenek a kendők minél több embernek.
Érdemes külföldi árusításban is gondolkodni?
Igen, mindenképp érdemes külföldön is terjeszkedni! Nekem a bécsi Project Shop Vienna boltjában találhatók meg a kendőim, és rengeteg emberhez eljutottak már akár vásárlással, de a social medián vagy POP-UP eseményeken keresztül is.
Szerinted hogyan lehetne formálni az emberek gondolkodását abba az irányba, hogy a tömeggyártott termékek helyett hazai alkotókat támogassanak?
Szerintem fontos megtalálni a megfelelő kommunikációs eszközt az emberek felé és projekteken keresztül kapcsolódni velük, aminek segítségével beleláthatnak a munkafolyamatokba, megérthetik, miből áll egy tárgy tervezése, gyártása, hogy tudatosabban értelmezni tudják az őket körülvevő tárgyakat és jobban értékelni azokat.
Fiatal tervezőként hogy kezeled a megélhetés kérdését? Csinálsz valamit a tervezés mellett?
A célom az alkotói szabadság elérése valamilyen formában, ehhez pénz kell, így dolgozom olyan szakmákban is, ami nem feltétlen a szívem csücske, vagy más gondolkodásmódot igényel. Például recepciózás és ingatlanértékesítés. Ezekből elő tudok teremteni magamnak tőkét a projektjeim kidolgozására, kollekciók gyártására, eszközökre, illetve kiszakadok egyfajta burokból és olyan skilleket tanulok, amiket amúgy nem biztos, hogy el tudnék sajátítani. Ezeket a skilleket pedig be tudom integrálni akár saját márkám felépítésébe, ami egy lassú folyamat, de ez ilyen.
Hamarosan megérkezik a legújabb kollekciód is. Mesélsz az alkotói folyamatról és a koncepcióról?
Az új kollekcióm az Ikebana nevet kapta, aminek jelentése ‘életben tartott virágok’, és a japán virágrendezés művészete. A virágok az egyik legáltalánosabb dolgok, amikből inspirálódunk nap mint nap, és amit ajándékozunk, azért is, mert rengeteg szimbólummal rendelkeznek. Ezeknek a jelentését legfőképp külső vonásaik, első benyomásaik határozzák meg. A kollekció készítésekor célom az volt, hogy összehozzam a természetet a technológiával, és közben kontrasztokat találjak a szimbólumok, digitális hibák, illetve a természetes szépség között.
Fotó: Kis-Kéry Anna
Az alkotási folyamat a kirándulásaim során készített fotókból indult, melyek nagy részét Angliában, illetve a budapesti Füvészkertben csináltam. A minták tervezésekor azzal kísérleteztem, hogy ha digitálisan megváltoztatom ezeknek a virágoknak a színeit, textúráját, mintázatát, illetve környezetét, azzal mennyire változik az eredeti szimbólumok relevanciája, tudunk-e saját szimbólumokat felfedezni bennük, amiket nem a köztudat szabott meg?
Fotó: Kis-Kéry Anna
Az Ikebana selyemkendő kollekció darabjai az olaszországi Comóban, illetve Magyarországon készülnek. A kendők megtalálhatóak a webshopomon, illetve Instagramon. Budapesten a Garden Studio and Café boltjában, és a Zani Store-ban.
Lezárásképpen mit üzennél a veled hasonló szituációban lévő kreatív fiataloknak?
Azt, hogy a célra és az alkotás örömére fókuszáljunk türelemmel, ne pedig az akadályokra, ne az elismertség kergetésére. Közben pedig szerintem nagyon fontos nyitott szemmel járni, kimozdulni a komfortzónánkból és észrevenni a lehetőségeket, kapcsolatokat kiépíteni, együttműködni másokkal, segíteni egymást nyitottsággal, illetve üzenni és hatni!
Cikk fotó: Szarvas Valentin
