A Prada márka története egészen az 1913-as évre nyúl vissza, amikor Mario és testvére, Matino Prada megalapították a Fratelli Prada néven ismert vállalatot Olaszország Milánójában. Az üzlet már akkor is bőrtermékekkel foglalkozott, és elismertségüket mi sem bizonyíthatná jobban annál, hogy 1919-ben a brit királyi család figyelmét is felhívták a Prada termékek a kiemelkedő minőségükkel.
Mario nem hitt abban, hogy a nőknek bármi keresnivalójuk lenne az üzleti életben. Talán a sors iróniája, hogy Mario Prada fiát viszont nem érdekelte az üzlet, ezért a vállalkozás a lányára, Luisa Pradára szállt, aki ezután majdnem 20 évig sikeresen viszi tovább a családi vállalkozást.
A divatház története azonban messze nem ér véget azzal, hogy egy nő veszi át az irányítást!
A világháborúk után mindenki Olaszországba tódul, és akar magának valamit a mesés országból: egy ruhát, egy táskát, robogót, kocsit vagy esetleg egy szép ékszert. Így a Prada középpontba kerül, és a korai ’60-as években tovább virágzik.
Luisa Prada büszkélkedhet egy leánnyal, Maria Bianchival, aki a Milánói Egyetemen politikatudományt hallgat, és messze elkerüli a családi üzletet. Közel állnak hozzá a marxista elképzelések, gyakran tüntet, és elítéli a fogyasztói társadalom életben tartását. Ezeken a tüntetéseken a nyomatékosság kedvéért Yves Saint Laurent ruhákban és magas sarkúban vonul végig. Tagja az Unione Donne Italiane, azaz az Olasz Nők Uniójának is, amelyet az Olasz Kommunista Párt feminista verziójaként jellemeznek.
Politológiából PhD-fokozatot szerez, majd – mi sem természetesebb – pantomimesnek tanul a Piccolo Teatróban. Azonban Luisa Prada és férje hazarendelik lányukat, így Maria Bianchi 1970-ben mégiscsak csatlakozik a családi vállalkozáshoz, majd 1978-ban át is veszi azt.
A feminista divat
Maria Bianchi politikatudományi (és pantomimes) tanulmányai után nehezen tudja összeegyeztetni az általa tisztelt ideológiákat az üzlettel. Mivel a divat nem támogatja a feminizmust, és nem nagyon láthatunk a világban női tervezőket, Bianchinak nagy bátorságra van szüksége ahhoz, hogy a vállalatot magáénak tudhassa. Rajztehetsége nem kiemelkedő, kitartása azonban annál inkább, amely új korszakot hoz a divatház számára.
Minden sikeres nő mögött áll egy férfi
Miután Bianchi átveszi a vállalkozást, egy vásárban találkozik egy hangos, toszkán vállalkozóval, akinek hangjánál csak az álmai nagyobbak. Patrizio Bertelli egy bőrgyár tulajdonosa, akit a nő azzal vádol meg, hogy ellopta a termékei terveit. A férfit arrogánsnak, agresszívnak és konfrontálódónak gondolja, de természetesen végül egymásba szeretnek.
Miuccia Prada és férje, Patrizio Bertelli
A romantika és a munka bimbózása nemsokára virágzáshoz vezet.
Patrizio Bertelli cipőkkel gazdagította a vállalkozás portfólióját, és nem sokkal később a pár meg is nyitja Milánóban a második Prada boltot. A siker érdekében pedig beveszik az USA piacát is: a Prada bőrkesztyűi és -táskái az előkelőség szimbólumává válnak.
A divatház jelenlegi királynője: Miuccia Prada
Patrizio Bertelli és Maria Bianchi szerelmüket (és üzletüket) megpecsételve 1987-ben összeházasodnak, azonban a nő nem veszi fel Patrizio nevét. Helyette megkéri a megözvegyült nagynénjét, hogy fogadja őt örökbe, így hivatalosan is felveheti a Prada nevet. A Maria keresztnevet sem tartja meg, helyette a Miuccia becenevét hivatalosítja. Maria Bianchiból Miuccia Prada válik.
Egy évvel házasságuk megkötése után Miuccia férje nyomására ruhákat is tervezni kezd, amelyeket a minimalizmus, a kifinomultság, az úgynevezett „csúnya sikk” jellemez. A Prada elutasítja a tradicionális szépségideált, és terveivel kevésbé szokványosan ünnepli a divatot. A csúnyaság kifejezésétől lesz a Prada egyedi a divat világában, hiszen a mintákat és a sziluetteket, amelyeket Miuccia Prada megjelenít, egyszerre nyilvánítjuk csúnyának és szépnek.
A Prada nem a férfi, hanem a női szemnek (female gaze) tervezi a ruhákat, amelyek a nyilvánvalóság nélkül válnak igazán elbűvölővé. Patrizio a ruhákat az Egyesült Államok butikjaiba exportálja, akiknek ultimátumot ad: amennyiben a boltok szeretnék a kiegészítőket, abban az esetben a ruhákat is meg kell venniük. Így a Prada teljesen bekebelezi az amerikai piacot.
A 90-es évekre igazi szükségletekké válnak a Prada táskái. A népszerűsítés érdekében a táskákat a Prada újságíróknak kezdi kiküldeni, így a média egyre hangosabban visszhangozza a vállalat nevét. Az ikonikus poccono néven ismert vízálló nejlonból készült hátizsák és a klasszikus Prada kézitáska hamar minden jómódú nő álmává válik – már ha nem vásárolják meg őket azonnal.
Az ikonikus Prada hátizsákot Miuccia Prada poccono anyagból készítette.
1990-ben Miuccia Prada hivatalosan is dollármilliomossá válik.
Miuccia Prada 1993-ban elindítja a Miu Miu márkát a Prada vállalaton belül, amely egy elérhetőbb, frissebb, szórakozottabb és modernebb világot hoz a divatház portfóliójába. A Prada Man és Prada Sport tovább szélesítik a a márka célközönségét, a vállalat egyre több igényt akar – és képes – kielégíteni.
1998-ra a Prada neve alatt világszerte már 100 aktív bolt működik.
Bár a cég 2001-re adósságokat halmoz fel, néhány év alatt sikerül újra talpra állnia, és 2008-ban ismét mellé szegődik a szerencse: míg a gazdasági világválság tarol, addig a vállalat gazdasági gyarapodást ér el Ázsiában. A Prada ekkor nagyjából 6.2 milliárd dollárt ér.
A Prada a popkultúrában
Miután a divatház az újságírókat az ujjai köré csavarta, és velük együtt az olvasókat is, elkerülhetetlen volt, hogy a Prada megjelenjen a popkultúrában.
Bár Uma Thurman halványlila ruhája az 1995-ös Oscar gálán mindenképpen ikonikusnak mondható, abban azért mind egyetérthetünk, ha azt mondjuk, „Prada”, előbb-utóbb mindenkinek eszébe jut egy 2006-ban forgatott vígjáték: Az ördög Pradát visel.
A Meryl Streep, Anne Hathaway és Emily Blunt főszereplésével készült filmet – amelyet az azonos címmel rendelkező, 2003-ban íródott könyv alapján vittek mozivászonra –, a forgatás idején botrányok kísérték. Streep karakteréről azóta is azt rebesgetik, hogy jellemvonásait a regényíró a Vogue főszerkesztőjéről, Anna Wintourról mintázta. Értesülések szerint Wintour minden nagyobb divattervezőt figyelmeztetett, akit felkértek közreműködésre: amennyiben igent mondanak, ne számítsanak több Vogue-megjelenésre. Ennek ellenére a Chanel, a Dolce & Gabbana és a Calvin Klein boldogan igent mondott, csakúgy, mint a Prada.
A film hatalmas sikernek örvendett a nézők és a kritikusok körében egyaránt, és maga a divatház is felfedezte a benne rejlő lehetőséget.
A 2012-es őszi/téli kollekcióját a film antihőseiről mintázva mutatta be a Prada. A kifutón olyan nevek vonultak végig, mint Gary Oldman, Willem Dafoe, Adrien Brody és Eli Roth.
És ha már Anna Wintour és a Vogue is szóba került, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a főszerkesztő tényleg rajong a Prada márkáért, illetve Miuccia Pradával is jó kapcsolatot ápol. A két nő évente együtt ebédel Milánóban, ezzel fenntartva kapcsolatukat. Ezek után talán nem is olyan nagy meglepetés, hogy a Prada nagyasszonya kapott helyet a 2024-es márciusi Vogue címlapján.
Csakis előre
Miuccia Prada mintha a Vogue címlapján is a jövőbe tekintene. A velencei Grand Canale előtt a messzeségbe nézve várja a rá váró megannyi lehetőséget.
A Vogue magazinnal készült interjújában meg is jegyzi, hogyan érzi magát az eddig elért sikereivel kapcsolatban: „Amikor az emberek megkérdezik, hogy »Boldog vagy a divat világában elért eredményeiddel?« arra nekem az az válaszom, hogy őszintén, a legkevésbé sem érdekel. Azon gondolkodom, mit kell tennem legközelebb. Ambiciózus vagyok, jó akarok lenni abban, amit csinálok. És néha azt is gondolom, hogy jó vagyok – egy nagyszerű kiállítás, egy jó ruhadarab okán –, de ez csak egy pillanatnyi érzés.”
Szerző: Pinti Panka Rebeka, gyakornok Forrás: Good Bad Billionaire podcast Fotók: Getty Images
