Már gyerekkorodban is érdekeltek a kézműves dolgok?
Mindig befelé forduló, csendes, merengő gyerek voltam. Sokat rajzoltam és olvastam. Amikor én általános iskolás voltam, a nővérem akkor járt egyetemre, művészettörténetet tanult. Így általa korán szoros kapcsolatba kerültem a szépművészettel. Eljátszottam a gondolattal, hogy én is alkotó művész leszek. Főleg a grafika vonzott. Ám a nővérem kritikus hozzáállása végül eltántorított ettől az álmomtól. Elhittem, hogy valóban nem jó, amit csinálok. Akkoriban olvastam Márai Füves könyvét, amely hosszú ideig a „bibliámmá” vált, ebben van egy nagyon jó meghatározás, hogy ki is a művész: „Mert a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A műveltség is kevés ahhoz, hogy valaki művész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erő vagy szándék nem tud megmásítani. Minden műfajban sok a tehetséges ember, akik szerencsés pillanatokban, tehetségük, elmélyülésük, komolyságuk erőfeszítésével végül is hasznosat, néha ritkát és gyönyörűt alkotnak. Így áll össze műnek a világirodalom vagy a festészet, a zene egésze. De ezek az emberek nem alkotók, csak végrehajtók; mert nincs végzetük. S ha véletlenül orvosi vagy mérnöki pályára tévednek, akkor is tehetségeset és hasznosat alkotnak majd. De a művész, az igazi, nem „tévedhet” semmiféle pályára, s nincs olyan történelmi vagy helyzeti erő, mely eltéríthetné feladatától; nem lehet más, csak író vagy festő, vagy zenész. Aki így művész, annak végzete van. Ez a legtöbb.” Nos, ezzel az idézettel értettem meg, hogy valóban nem az én utam a grafikai pálya. Hosszú évekig nem végeztem alkotó tevékenységet. De olyan volt ez az időszak, mint amikor kopár élettelen tájat szemlél az ember, mentes minden éltető erőtől.
Mikor döntötted el, hogy mégis a kézművesség lesz az utad?
Évekkel később véletlenül ráakadtam a drótra. Kezembe akadt egy könyv, amely az elkészítés alapjait mutatta be. Beleszerettem. A saját örömömre kezdtem el ékszereket csinálni, majd barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei kerestek meg. Előbb öngyógyító erőként működött, majd önkifejező eszközzé szelídült. A korábbi kopár sivatagi sziklás táj lassan megtelt élettel. Ajándéka volt ez a sorsnak. Sokáig nem is gondoltam komolyan, hogy ez egyszer megélhetés lesz számomra. Tanulságos időszak volt számomra, mert rájöttem, mennyire fontos az alkotó munka, ahhoz hogy teljes életet éljek. Éltető erő. Nem tudatos döntés volt, inkább belső igény.
Volt kitérő más területek felé az életed során?
Nem szeretek sok mindenbe belekapni, egy valamivel szeretek foglalkozni, de abban igyekszem alaposan elmélyülni, felfedezni minden titkot. A drótot választottam, vagy a drót választott engem. Nem tudom. De ez már szerelem marad.
Hogyan kezdted el a márkát építeni?
Először nem építettem tudatosan márkát. Sőt egyáltalán nem gondoltam, hogy márkát kellene építenem, hogy ebből egyáltalán szeretnék megélni. Kezdetben az alkotási folyamat csak nagyon kis részben igazodott a vásárlók igényéhez, elsősorban önkifejező eszköz volt. Beleraktam az ékszereimbe az összes bennem kavargó erőt. Gondolatiságot társítottam az ékszereimhez. Nem pusztán szép ékszerként, díszítő elemként funkcionáltak, hanem történetet, érzelmeket mondtam el velük. Ennek a gondolati világnak köszönhettem, hogy 2013-ban részt vehettem egy ékszeremmel a Fehérvárcsurgón megrendezett Kortárs Ékszer Kiállítás és Kerekasztal rendezvényen. Természetesen elkelt az ékszerem.
Ez adta a kezdő lökést?
Igen. E kiállítás kapcsán érkezett meg hozzám az a gondolat, hogy ha amatőr kézművesként profi mezőnybe kerülhettem, akkor megérné teljes erővel ezen dolgozni. Viszont azt is tudatosította bennem, hogy ez nem csupán siker, hanem egyben mérce is. Ezt a mércét továbbra is tartanom kell. És ha tartani szeretném, akkor fejlődnöm kell. Technikai tudás, design tekintetében, valamint a marketinges tudást illetően is. Így kezdtem el tudatosan foglalkozni marketinggel és kiépíteni a Wiega Jewel márkát, ami egyedi készítésű Eco-Friendly, tehát környezettudatos, igényes vásárlóknak kínál drót-csipke ékszert a mindennapokra és alkalmakra egyaránt.
Milyen anyagok tartoznak a kedvenceid közé?
A sebészeti acél. Nagyon szeretek ezzel az anyaggal dolgozni, mert minden meg van benne, amit egy fémtől elvár az ember. Rugalmas, jobban mondva hajlékony anyag, könnyű vele dolgozni, ugyanakkor rendkívül tartós, nem karcolódik, vagy csak nagyon nehezen, nem oxidálódik, tehát tartja a színét, a fényességét. Nem okoz allergiát, így fémallergiások is bátran viselhetik. Az aprólékos, igényes munkát szépen kiegészítik a féldrágakövek.
Mit gondolsz, mitől egyedi a stílusod, az alkotásaid?
Amikor elkezdtem drót ékszert készíteni (akkor még hagyományos, drótos technikával), olyan érzés volt, mintha grafikai vonallal dolgoznék a térben. A végtelen lehetőségek tárháza… Ez és az a tény, hogy nem volt a közelemben más drótos, akitől tanulhattam volna, végül kísérletezésre késztetett. Van egy mondás: „Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel.” Nos, én tudatosan építettem a hiányosságból erősséget. Magam tapostam ki az ösvényt. Mostanra eljutottam oda, hogy teljesen sajátságosan alkalmazom a drótot. Saját technikával dolgozok. De nem hiszem, hogy a technika adná az egyediséget. Szerintem inkább a látásmód, ahogy a világra tekintek, és ez a látásmód szövődik bele a munkáimba.
Mi inspirál egy-egy új ékszer megalkotásánál?
Egy igazi alkotó mindig belső folyamatokat dolgoz fel. Még ha a külvilágból merít, akkor is mindig az ahhoz való viszonya tükröződik vissza. Persze a külvilágból ezer dolog inspirál: egy könyv, amit éppen olvasok, egy szépművészeti alkotás, formavilág, stílusok, természeti jelenségek vagy maga a természet.
Kik a vásárlóid?
Igényes, környezettudatos emberek, akik mernek különbözni. Képesek elszakadni attól a sztereotípiától, hogy egy igazi ékszer csak aranyból és ezüstből készülhet. Nem státusszimbólum, hanem inkább az egyéniségüket kifejező eszköz.
Hol lehet tőled vásárolni, hol tart most a márkaépítés?
Mivel ez egy induló vállalkozás, a márkaépítés még egészen az elején tart. Van egy honlapom, ahol fenn vannak a munkáim, de megtalál az érdeklődő egy nemzetközi handmade oldalon is. Viszont sokkal jobban szeretem, ha személyes kapcsolatot építhetek ki a vásárlóval, ha tudom, hogy ő hogy néz ki, milyen a stílusa, milyen az egyénisége, mert így sokkal személyesebb, és tudom „szabni” az ékszert. Persze ez nem mindig lehetséges.
Mindent egyedül csinálsz vagy van segítséged?
Egyedül. Ha szükségem van segítségre, van néhány ember, akikre minden körülmények között számíthatok, de azt gondolom, főleg az elején jobb, ha egy ember tartja kézben a dolgokat.
Hogyan tud boldogulni egy kézműves ma Magyarországon, pláne vidéken?
Vidéken nehezen. Egészen addig, amíg nem találja meg a megfelelő megjelenési fórumokat. Az internet nyilván ebben sokat segít. De azt tapasztalom, hogy a személyes jelenlét elengedhetetlen, ezért az elkövetkező évben szándékozom a fővárosban is megkeresni néhány galériát.
Nemrégiben csatlakoztál egy helyi jótékonysági akcióhoz is.
Igen, karácsony alkalmából csatlakoztam egy helyi akcióhoz. A Szigetköz Szatyor és a Lions Club együttműködve gyűjtést szervezett rászoruló családok, gyermekek számára. Azt gondolom jó adni, és ha az embernek van lehetősége, akkor miért ne adjon olyanoknak, akiknek kevés adatott. Felajánlani ékszert jó nekem, mert megvan az érzésem, hogy adtam, segítettem valakin, de jó annak is, aki végül jótékonysági liciten megkapja az ékszert, mivel jótékonykodott is és kapott egy szép tárgyat, amit viselhet, vagy esetleg tovább ajándékozhat. Abban az esetben kétszeresen szerez örömet.
Mi az, ami kikapcsol az ékszerkészítésen túl?
Mivel az ékszerkészítés ülőmunka és azon túl még szellemi tevékenység is, ezért a szabad levegőn való tartózkodás kapcsol ki leginkább. Kimegyek a környékbeli erdőbe sétálni. De ugyanilyen feltöltő erő a jóga.
Mire, melyik ékszerre, irányra vagy a legbüszkébb?
Nem tudok ilyet mondani. Talán van néhány ékszer, amelyekhez jobban ragaszkodom, vagy úgy érzem, némelyekben teljesebben ki tudtam bontakoztatni a harmóniát. Megfigyelhető nálam egy korszakváltás. Körülbelül egy éve Jermakov Katalin tanítványa vagyok, amire nagyon büszke vagyok. Jermakov Katalin nagy egyéniség és nagyon jó tanár, megtisztelő számomra, hogy oly nemes művésztől tanulhatok ötvös technikát, valamint designt. Hatására erős szemléletváltás következett be nálam. Kicsit másként kezdtem el gondolkodni a formákról, az egymáshoz való viszonyukról. A folyamatnak még az elején járok, hiszen még rengeteg tanulnivalóm van, de azt gondolom, a fejlődési folyamat a legszebb az egészben. Egy felfedező út…
A galériáért kattints a képre!
Bővebb infó: Wiega Jewel
