Mikor kezdtél el cukrászattal foglalkozni?
Lassan húsz éve dolgozom a szakmában és foglalkozom tortakészítéssel. Az iskolai évek alatt is sokat sütöttem, díszítettem tortákat, aprósüteményeket , de valójában már gyermekkorom óta készültem erre a pályára. A sütemények édes világa mondhatni rabul ejtett és az életem részévé vált .
Miért éppen Torta és Karamell? A torta persze világos, de hogyan került mellé a karamell?
Amikor elhatároztam, hogy sokéves háttérmunka után megpróbálok nyitni a ” nagyvilág” felé, és blogot kezdek írni, nem volt kérdéses a számomra, hogy a blog neve az a két szó legyen, amely a nagy szakmai szerelmeim: a torta, illetve a karamell. Ahogyan azt a környezetem és a vendégeim is tudják, a tortáim sajátosságát az általam készített karamellvirágok és díszek adják. Ez az anyag nem új keletű, és mára nagyon sokan használják, de azt gondolom, hogy sikerült egy sajátos világot megteremtenem vele. Közhelyesen hangzik, de én az anyaggal, a karamellel létezem igazán. Megtanultam, hogyan alakítsam úgy az anyagot, ahogyan én szeretném. Rengeteg munkám van abban, hogy azt és úgy csinálhassak belőle, amit és ahogyan én akarok… Tehát nem is volt kérdés, hogy a mára már védjegyemmé váló anyagot fogom a blogom nevében használni.
A blogodon azt írtad, hogy mindent autodidakta módon tanultál. Nem voltál elégedett a szakma intézményes oktatásával?
Minden, amit tudok, a saját munkámnak és elhivatottságomnak köszönhető. Anélkül, hogy ezt valaki félreértené: én azért tanultam így, mert szerettem volna egy sajátos világot létrehozni a cukrászaton belül. Amellett pénzem és lehetőségem sem volt arra, hogy neves tanároktól, oktatóktól tanuljak technikákat. Elkezdtem az iskolában megtanult alapokat fejleszteni és képezni magam… Olyan tortákat vállaltam be, amelyekről tudtam, hogy meghaladják a képességeimet, de az akarat mindig kihozza a legjobbat az emberből. Lassan rájöttem, hogy mit hogyan tudok megoldani a kivitelezésben, és bár így nehezebb volt, mintha valaki megmutatta volna, büszke vagyok arra, amit elértem.A szüleim azt tanították, hogy a munka nem szégyen, és az ember azt értékeli igazán, amit saját erejéből elér. Én boldog vagyok az eredményeimmel, és erre mi sem jobb mérce, mint a vendégeim elégedettsége.
Többnyire bevált recepteket követsz, vagy inkább kísérletező típus vagy?
Természetesen nekem is vannak az évek alatt bevált receptjeim, de folyamatosan igyekszem megújulni. Ha valaki egy idő után megreked egy szinten akkor, az emberek elpártolnak tőle, mert unalmassá válhat. Bár alapvetően konzervatív ízlésvilágom van, az ízek terén mégis igyekszem olyan kombinációkat kitalálni, ahol nagy az összhang. Nem szeretem az olyan ízeket, melyeket nehéz megfogalmazni ízélményben. A jó desszert olyan nekem, hogy boldognak érzem magam, hogyha eszem! Nem kell a fogyasztás alatt gondolkodnom az ízek kombinációján, mert felismerem az első falatnál, hogy mi vár rám és az utolsó morzsáig azt szeretném, ha kitartana ez az élmény. Nekem ez a tökéletes édesség leírása …
A cukrászaton belül elsősorban torták készítésével foglalkozol. Miért döntöttél így?
Az alapok elsajátítása után, mármint ami a torták, desszertek készítését illeti, a legfontosabb dolog a dekoráció. Azokat a lehetőségeket igyekszem kihasználni, amelyeket egy torta rejt. Ennél kreatívabb és fantáziadúsabb dolog nincs a földön, legalábbis a számomra. A már említett karamellvirágaim és -díszeim csodásak, de egy szépen kimunkált tortaalapon még jobban mutatnak! Könyvesné Terike néni a régi szakoktató tanárom is mondta nekem, hogy a karamellvirágaim gyönyörűek, de még szebbek, ha méltón egy tortára helyezem őket. A torták annyi verzióban díszíthetők és én magam is meglepődöm egy-egy alkotás végeredményén, hogy ezt a vonalat a cukrászaton belül, mindenképp szeretném a magaménak tudni a jövőben is.Gondoljunk csak bele, hogy egy tortával, legyen az szülinap, esküvő, keresztelő vagy évforduló, vagy csak pusztán egy gesztuserejű ajándék, mennyi érzést és élmény el tudunk mesélni az ajándékozottnak, illetve az alkalomnak megfelelően.
Sokszor hallottam már, hogy az ilyen gyönyörű torták esetében a külső szépség az íz rovására megy. Számodra mi a fontosabb, az íz vagy az esztétikai élmény?
Ha arra gondolok, hogy egy torta alapvetően fogyasztásra készül, és azért rendelik tőlem az emberek, hogy majd elfogyasszák, az ünnep vagy alkalom fénypontjaként akkor ez nem enged számomra kompromisszumot. Természetesen néha megalkuvónak kell lenni az ízek választását illetően, hogy a megálmodott torta statikailag is rendben legyen, de a külcsín a belbecs rovására nem mehet nálam sohasem ! A külső és belső harmónia, az esztétikai élmény, az ízharmónia számomra mind egyaránt fontosak…
Sokáig a győri Matias Cukrászda főcukrászaként tevékenykedtél, de nemrég úgy döntöttél saját szalont nyitsz. Mi vezetett erre az elhatározásra ?
Éveken át voltam alkalmazotti viszonyban és kipróbáltam magam sok területen. A Matias Cukrászda volt az utolsó állomása ennek az életciklusomnak. Az utóbbi években kicsit kinőttem magam, és talán egyre jobban ráébredtem, hogy önállóságra vágyom már. Évekig dolgoztam úgy, hogy tökéletesen éreztem magam vezetőként, de a Torta és Karamell Élményműhelyem, ahol oktatással foglalkoztam, megmutatta a szabadság új érzését… Mindemellett a személyiségem is egyre inkább olyanná vált, hogy a szabadság hiánya a kreativitásomat korlátozta. Nagyon sokat köszönhetek Matyi Dezsőnek a cukrászda tulajdonosának, aki sokban hozzájárult a fejlődésemhez és mindemellett emberileg is sokban támogatott…A saját álmom megvalósítására ráébredve elővettem egy dédelgetett álom a Torta és Karamell Szalon megvalósításának tervét. Egy olyan helyet szeretnék, ahol nincs kompromisszum a minőség és az elegancia terén. Egy olyan varázsbirodalmat álmodtam, ahol minden a torták világát idézi. Csupa-csupa torta, desszert és édesség ! Egy hely, ahol szinte hazaérve otthonosan mozoghatok az iparosodás és a tömegtermelés nélkül. Kifinomult és elegáns helyet szeretnék, ahol a sajátos kis világomból ízelítőt adhatok mindenkinek. Legyen az esküvő, születésnap vagy bármi alkalom amit tortával ünnepelhetünk, nálam mindenki segítő kézre találhat majd…
És jelenleg hogy állnak a szalon körülötti munkálatok?
A munkálatok szépen a tervek szerint alakulnak. Napról napra szebbé válik, és a hangulata is szépen rajzolódik… Ezen a helyen végre ténylegesen önmagam lehetek, és olyanná alakítom, ami egy igazi tortaszentélyhez méltó. Aki ismer, tudja, hogy a fekete színt nagyon szeretem, mert ez a szín életre kelti a többi színt is. Így egy cseppet sem volt kérdéses, hogy a szalonban ez a szín főszerepet kap majd . Rengeteg színes bemutatótortát és desszertet készítek majd, és a hozzám betérők mind elvesznek majd a látványban reményeim szerint … Lesz egy kis desszertpultom is, amelyben húsz-harmincféle desszertet kínálok majd a vendégeimnek.Mivel a szalon mérete nem engedi meg a helyben fogyasztást, ezért csak megrendelésre és elvitelre dolgozom majd a kollégáimmal, de egy tárgyalósarkot is kialakítottam, ahol így nyugodtan tudok majd az engem megkeresőkkel beszélgetni. Rengeteg tervem és álmom van még és szeretném, ha mindaz amit terveztem meg is valósulna. De addig még sokat kell dolgoznom és hinnem, hogy az álmok valóra válnak…
Fotók: Szalay Mona
