Bár a makrobiotikus táplálkozás nem tilt konkrétan semmit, követői nem fogyasztanak tojást és cukrot, tejterméket és húst pedig szinte soha nem esznek (alkalmanként halat és kecsketejből készült élelmiszereket igen, az állapotuknak megfelelően). A helyi alapanyagokat részesítik előnyben, és tartózkodnak a nagyon erős fűszerezéstől is.
Adrienn már 6 éve így étkezik és főz, és azt szeretné megmutatni, hogy igenis lehet ízletes és prémium kategóriás menüt készíteni azoknak is, akik bármilyen – ideológiai vagy egészségügyi okból – mellőzik a húst, illetve a tejtermékeket. Összehozott egy csapatot – a főzést a Fausto’s-t is megjárt Balla Margit cukrász/séffel közösen végzik, az ételekhez pedig egy profi sommelier, Süli András párosít borokat. Az eseménynek a Rice&More vegán étterem adott otthont.
Mivel én is a fent említett csoportba sorolom magam (az más kérdés, hogy gyakran elcsábulok), ez volt életem első olyan borvacsorája, ahol végre nem kellett minden fogásról kiderítenem, milyen hozzávalókból készült, és magyarázkodnom, hogy miért nem eszem meg az egyébként Michelin-színvonalú mangalicát, a tejszínes mártást, és a sous vide-olt vaddisznót, ami fél napot töltött a vákuum alatt, csak miattam. A S-H-E vega gasztrotripjén csak hátradőltem a kezemben egy pohár borral, és élveztem az ízeket. Amelyek igenis nagyon intenzívek és különlegesek hús és tejtermékek nélkül is.
És hogy mit lehet enni ilyen alapvető hozzávalók nélkül? Az első előétel egy retek-karalábé carpaccio volt mirinnel (japán rizsalapú alkoholos ital). Új dimenziókat nyitott a balzsamecet és szójaszósz alapú dresszingek világa után. Ezt egy csicsókapüré követte rozmaringos kecskesajttal, pirított fenyőmaggal. A konyha a vegán (semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztó) vendégekre is gondolt, nekik medvehagyás tofuval helyettesítették ezt a fogást.
Tavasz elejére időzíteni egy vegetáriánus vacsorát – nehezített pálya, mivel még a kevésbé izgalmas téli végi zöldségekből és hozzávalókból kell különlegeset alkotni. De úgy tűnik, ez nem okozott gondot: a shiitake gombás, sütőtökös sárgarépa-krémlevesben még ott voltak a hűvös, télies esték, de már a tavaszi ízek is megjelentek. A főétel az itthon kevésbé ismert szójakészítmény, a tempeh volt paradicsomszósszal és színes vadrizskeverékkel, sárga céklával. A desszert pedig igazán stílusos záróakkord volt, az íze egész este elkísért. Gyömbéres adzukibab krém körtezselével, a tetején rózsaborssal, és egy pohár proseccóval.
Adrienn azt tervezi, hogy ezentúl havonta egy alkalommal rendez hasonló szellemiségű borvacsorát. Kíváncsi vagyok, milyen fogások születnek majd a friss tavaszi zöldségekből, és hogy milyen új kulináris élményeket fogok begyűjteni. Vaddisznók és tejszín nélkül.
