Salamon Adrienn különleges borvacsoráiról mi is beszámoltunk korábban, az ízelítő után pedig mostantól már rendszeresen is kalandozhatunk a makrobiotikus finomságok világában, természetesen Adri vezetésével.
A makrobiotikus étkezésed egy sajnálatos tényből, az endometriózisodból fakad. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy ebben a betegségben szenvedsz?
Mielőtt kiderült volna a betegségem, már két éve jártam orvosról-orvosra. Szinte egyik hónapról a másikra, amikor megjött a menstruációm, szörnyű fájdalmat tapasztaltam, annyira fájt, hogy elájultam, és mentőnek kellett bevinnie az ügyeletre. Ilyenkor csak annyit mondtak, hogy korábban kellett volna elkezdenem fájdalomcsillapítót szedni, de én nem voltam hajlandó elfogadni, hogy ez az állapot, ez a rémes fájdalom normális lenne. Próbáltak megnyugtatni annyival, hogy csak változik a szervezetem, és majd ha szülni fogok, elmúlik. Én pedig naiv voltam, és elhittem. Persze eközben azért folyamatosan jártam más orvosokhoz, erősködtem, hogy derítsék ki, mi a bajom, de nem született megoldás a problémámra. Aztán két évvel később, – akkor még azt hittük, hogy mindettől függetlenül – borzasztóan rosszul lettem, hánytam, hasmenésem lett, és másfél hónap alatt több, mint tíz kilót fogytam. Nem sokkal később, egy barátnőm nagynénjéhez fordultam, aki belgyógyászként dolgozik, ő pedig szinte azonnal rávágta, hogy biztosan endometriózisom van. Ezt aztán több vizsgálat is megerősítette, az MR lelet szerint mindenhol tele van a hasam összenövésekkel. Végül elkerültem a SOTE 1. SZ. Női Klinikára-ra, ahol közölték velem, hogy, az endometriózis valószínűleg egy bélszakaszt is érint. Akkor még arra számítottam, hogy majd lesz egy kisebb műtétem, és örökre elfelejthetem az egészet. Nem akartam elhinni, hogy velem történik mindez.
Úgy tudom, mikor diagnosztizáltak, már negyedik stádiumban volt a betegséged. Szóval ha korábban felismerik, akkor valóban nem kellett volna alávetned magad mindennek…
Igen, ha a belekre is ráterjed, az már a negyedik stádium. Mivel két éven keresztül nem tudták megállapítani, hogy mi a probléma, én pedig nem táplálkoztam megfelelően, nem mozogtam, egy multinál dolgoztam, ezért a betegség szép lassan nőtt, terjedt bennem. Aztán hónapról hónapra csak rosszabb lett a helyzet, hiszen egyszerűen nem tudták kideríteni, hogy mi bajom…
Ez azért lehet, mert Magyarországon nincs benne a köztudatban ez a betegség?
Ez érdekes kérdés… már az egyetemen hallanak az orvostanhallgatók az endometriózisról, de nem kiemelt téma, jóllehet a reproduktív korú nők 10-15%-át érinti a betegség. Egy nemrég megjelent kutatás szerint az olyan nők közül, akiknek fájdalmas a menstruációja, minden másodiknak endometriózisa van. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy nagyon nehéz diagnosztizálni, nehéz kimutatni. Másrészt a köztudatban az van, hogy a fájdalmas menstruáció normális. És mi nők, ezt elfogadjuk, mert nem ismerjük eléggé a saját női működésünket, mert nem illik vagy ciki beszélni ezekről a dolgokról.
Említetted a táplálkozást és a mozgást. Ezek fontos befolyásoló tényezők az endometriózis esetében?
Mikor elkezdtem komolyabban utánanézni a betegségnek, akkor találkoztam a makrobiotikával. Akkor én már másfél hónapja nem tudtam enni, és már ott tartottunk, hogy a belgyógyászom mindenféle tápot szeretett volna felírni, remélve, hogy hátha az megmarad a szervezetemben. Aztán összeállítottunk egy makrobiotikus étrendet. Ez egy gabona alapú étrend, amiben nincs hús, tojás, cukor, tejtermék, semmilyen finomított alapanyag és tartósítószer sem, lehetőség szerint az adott éghajlatnak és évszaknak megfelelően válogatjuk össze ezeket. Onnantól kezdve minden ételt meg tudtam enni, és elkezdett javulni a közérzetem is. Mostanra pedig már az orvosok is megerősítették, hogy az életmódváltás elengedhetetlen az endometriózisos megbetegedéseknél. Hiába a műtét, ha valaki nem hajlandó változtatni az életmódján, a betegség kiújulhat, és az ember két hónap múlva újra a műtőasztalon találhatja magát… Érdekes megfigyelés, hogy az endometriózis elsősorban közép- és felsővezetők betegsége. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy ezeknek a hölgyek rendszertelenül és többnyire egészségtelenül étkeznek, mozgásra nem marad idejük, és persze ott van a rengeteg munka, ami rengeteg stresszel jár.
Mikor rádöbbentél, hogy neked is szükséged van erre az életmódváltásra, azt hogyan élted meg? Nagy lemondásként?
Azt gondolom, hogy olyan szempontból szerencsés voltam, hogy akkor már másfél hónapja nem tudtam gyakorlatilag semmit sem megenni, és addigra már örültem, ha bármi lement a torkomon. Egyébként ez számomra bizonyítékul is szolgált arra, hogy a makrobiotika működik.
Aztán szépen lassan elkezdtél kísérletezni a konyhában, hogy milyen alapanyagokból milyen fogások készíthetőek?
Az első időszakban a makrobiotikus tanácsadóm állította össze az étrendet, akkor még nem nagyon tudtam kiélni a kreativitásom, de arra jó volt, hogy az ember megtanulja az alapokat. Persze azért láttam korábban is konyhát, nem nulláról kezdtem, hiszen előtte is szerettem sütni-főzni. Mikor visszamentem dolgozni, egy idő után már hat emberre főztem magamon kívül, szóval valószínűleg nem volt rossz, amint csináltam! (nevet) Azóta itthon sem főzök másképpen, pedig a barátom például eszik húst. Mégis finom fogásokat tudok így is készíteni.
Költségesebb makrobiotikus étrenden élni?
Sajnos legtöbbször akkor kezdünk egészségesen táplálkozni, mikor már valami problémánk van, pedig a megelőzés nagyon fontos lenne. Abba pedig bele sem gondolunk, hogy mennyit költünk olcsóbbnak tűnő ételekre, szemben azzal, ha kevesebb, minőségi terméket vásárolnánk. Én azt látom, hogy az emberek rengeteg ételt vásárolnak, sok nassolnivalót, ilyesmit. Mi ennek a töredékét vásároljuk meg, amit lehet, megpróbálom házilag elkészíteni, így pedig összességében nem kerül többe a bevásárlás.
Miért döntöttél úgy, hogy éppen a táplálkozáson keresztül segítesz az endometriózisos betegeknek?
Mikor elindítottuk az alapítványt, folyamatosan szerveztünk előadásokat is, leginkább azoknak, akik már endometriózissal küzdenek. Azt gondolom a táplálkozás talán a leginkább megfogható dolog , amikor szeretnénk látni magunkon a változást. Ugyanis amint elkezdesz más ételeket fogyasztani, azonnal látod, hogy napról-napra változik, javul az állapotod. Ennek az életmódnak van egy gyógyító oldala, ami szigorúbb étrendet követel, de van egy gourmet oldal is, ahol már lehet szabadabban, igazi ínyenc fogásokkal kísérletezni. Épp ezért elindítottam egy vacsora-sorozatot is, hogy kicsit szélesebb körben, inkább megelőző céllal is megismertethessem az emberekkel a makrobiotikus táplálkozást és ezen keresztül felhívjam a figyelmet az endometriózisra. Meg akartam mutatni, hogy ezek nem unalmas, fűrészporízű ételek… mi is épp úgy eszünk hamburgert, vagy pizzát, mint bárki más, csak persze egy picit újragondolva.
Igen, feltűnően fine dining-hangzásúak a menüsorok, mikor olvastam, eszembe sem jutott, hogy bármilyen alapanyagot hiányolnék az ételekből…
Köszönjük, ez volna a cél! (nevet) Egyébként érdekes, hogy mikor a meghívókat kiküldtük, természetesen igyekeztük eljuttatni a vacsora hírét ahhoz a rengeteg endometriózisban szenvedő nőhöz, akikről van egy jelentős adatbázisunk is. Különös módon azonban közülük eddig csak egy ember jött el, a többiek pedig mind olyanok, akik alapvetően fogyasztanak húst, és nem makrobiotikus étrenden élnek.
Milyen cikkekre számíthatunk majd tőled, itt a Marie Claire online oldalán?
Szeretnék egyrészt konkrét ételeket, receptek is megosztani, de szeretném ezeket kiegészíteni mindenféle érdekes információkkal is. Például a legutóbbi vacsorán már sok szó esett az ételek hűtő illetve fűtő hatásairól, hiszen nem mindegy, hogy mit, mikor, milyen célból fogyasztunk. Sőt, az ételek előkészítése, például olyan apróságok is, mint a felszeletelésük is befolyásolják, hogy milyen hatással vannak szervezetünkre.
