Egy válás mindenki számára kudarc. Valami véget ér, amiről egykor úgy gondoltuk, hogy örökké fog tartani. A veszteséget természetesen a pár tagjai nem egyformán élik meg. A váláshoz általában az egyik fél érzelmeinek megváltozása, a másik iránt érzett elhidegülése vezet. Ezért úgy gondolhatnánk, hogy az érzelmileg kevésbé érintett fél a válás után sokkal könnyebben képes új életet kezdeni, új társat találni, és a kudarcba fulladt házasság rossz emlékétől végleg megszabadulni. A valóságban azonban nem ez a helyzet. A „cserbenhagyott” és a „cserbenhagyó” válás utáni, új párkapcsolati esélyei majdnem hogy egyforma lelki akadályokkal nehezítettek.
(Fotó: Profimedia – Red Dot)
Mindkettőjüknek nehéz visszagondolni a közös ünnepekre, és nem figyelni elszoruló torokkal a házassági évforduló napjára. Mindkettőjükben erős a késztetés arra, hogy minden módon bizonyítsák, nagy hibát követett el a másik, hogy elszakította a köteléket.Ezek az érzelmi hullámzások minden válás után még sokáig kísértik a pár mindkét tagját, és ameddig ez a válást követő gyászfolyamat le nem zárul, ameddig ez az új élethelyzet különös nehézséget jelent, addig nagyon kicsi az esélye annak, hogy a pár bármelyik tagja új társat találjon.Egy új párkapcsolat kialakítása különös nehézségeket rejt magában, ha a párnak közös gyereke van, aki mindenképpen az egész herce-hurca igazi vesztese.
Az igazi megpróbáltatást a gyermek számára azonban egy új, idegen szereplő megjelenése jelenti. Egy új párkapcsolatot tudniillik – jó esetben- egy új szerelem vezeti be. Ez kellő figyelem nélkül a gyereket és a szerelembe esett szülőt is kikészítheti. A szerelmes szülő tulajdonképpen kénytelen kettészakadni, ha mindenki igényét megpróbálja kielégíteni. A gyereket egy picit sem érdekli, hogy a mama, vagy a papa most életének egy igen fontos, új szakaszába ért, amit szeretne úgy megélni, hogy a korábbi párkapcsolat kudarcához vezető hibákat elkerülje.
Ugyanakkor az új és szerelmes társ sem fogadja el könnyen, hogy a kedvese felpattan a vacsoraasztaltól: jaj, oda kell érni a gyerekért a nagyihoz, még az esti mese előtt. Jobb, ha a szerelmesek kevesebb illúzióval vágnak neki a nagy kalandnak: ez már nem tini-kapcsolat, ahol miénk a világ. A szülő szerelmének megtapasztalása meg is riaszthatja a gyereket. Aki eddig csak rá figyelt, most mély érzelmeket mutat valaki más iránt? Aki eddig csak őt ölelte, az most máshoz is hozzásimul? Ez magában is rémes érzés lehet a gyereknek. Ráadásul a gyerekek a szexet a fiatalság kiváltságának tartják, viszolyognak attól, hogy a szülőnek is eszébe juthat ilyesmi. Ezt az érzést a szülő néha félre is értelmez, azt gondolja, a gyerek féltékeny, és dühösek rá ezért, pedig itt sokkal mélyebben gyökerező ösztönök érzelmi megnyilvánulásáról van szó. Fontos, hogy próbálják meg elkerülni az ilyen, a gyerek számára gyakran riasztó, undort keltő helyzeteket, és lassan összeszoktatni az új családtagokat, pontosan és őszintén megfogalmazva kivel kinek mi a dolga.
Sok türelem és megértés szükséges, azonnali együttműködést semmiképpen nem várható!Viszont ha képes a pár kivárni, hogy mindenki megtalálja a helyét, és jó kapcsolat alakuljon ki a tagok között, lehet, hogy a felnőttek és a gyerekek is sokat gazdagodnak. Ehhez nagyon fontos, hogy az új pár türelmesen, figyelmesen, a körülményekhez alkalmazkodva támogassa egymást és a bonyolult helyzet minden résztvevőjét.
