Az Arany Kaviár (valaha Vörös Kaviár) már a nevével sem rejti véka alá, mit kínál: igazi éttermi luxust, kifinomult ízeket, budai csillogást, cári miliőt – na meg tényleg rengetegféle kaviárt. De valószínűleg nem kell nagyon magyarázni, miért van az, hogy az ilyen régi vágású pompát idéző helyek a street food kultúra vagány „megveszem-bekapom” attitűdje, vagy a molekuláris gasztronómia űrtechnológiát meghazudtoló szakmai arzenálja mellett képesek összeroppanni saját, nehéz, aranyozott ragyogásuk alatt. Az Arany Kaviár szerencsére nagyon jól felismerte ezt a veszélyt, és időben lépett is rá: fiatalodott a csapat, megnyílt a kerthelység, egyszerűbb, kifinomultabb lett a tálalás. A vezérelv azonban továbbra is ugyanaz maradt: alapvetően még mindig oroszos konyha, kiváló alapanyagok, csak épp csak felcsavarták kicsit a szőnyeget a kristálycsillárok alatt.
Bár tény, hogy a merev elitizmusból semmi nem érződik, mikor Nyíri Szása, az étterem egyik tulajdonosa kiáll a vadiúj télikertbe pecázásról sztorizgatni. Még a kaviár kinyeréséről is úgy tud beszélni, mintha azt újságolná, miként szedegette le a ribizliszemeket a hátsókertben lévő bokorról. Egyedül a fogások emlékeztetnek rá, hol is vagyunk.
Feleslegesnek érzem belemenni a borlögybölős, textúrázós, savelemzős gasztronómiai mélyértekezésbe. Finom volt minden. Nagyon. Elegáns fogások, modern és egyszerű tálalásban, ragyogó ételek, finom fine dining vonal, mindig kiváló alapanyagokból. Az Arany Kaviár pontosan azt nyújtja, amit elvárunk tőle.
Új fiú a konyhában
A váltás legsarkalatosabb pontja természetesen az új séf, Kanász László személye. László nyolc év konyhán töltött kemény munkával érdemelte ki a most ráruházott bizalmat, azt, hogy kezébe adták az egyik legmenőbb budai étterem sorsát. „2009 februárjában Feri bácsi kezei alatt szerettem bele igazán a konyhába. 2011-től már séf-helyettesként dolgozom, 2015-től vettem át a konyha irányítását.” – mesélte Kanász László. „A Szásával való közös munka során sikerült betekintenem az orosz konyhába, ez meghatározó volt a saját ízvilágom kialakulásában is. Bár szeretem a magyar konyhát, de már közelebb áll hozzám az orosz- francia konyha. Folyamatosan képzem magam, használom az új technológiákat, de az egyszerűség és a harmónia híve vagyok. Alapvetően szeretem, ha egy étel szerethető, érthető és kedves. Van benne játékosság, izgalom. Sok hazai alapanyaggal dolgozom, szerencsésnek érzem magam, hisz olyan egyedülálló édesvízi halak kerülnek a konyhámba, melyeket kizárólag nálunk kaphatnak meg a vendégek.”
(Az egyik tulajdonos Nyíri Szása és az új séf, Kanász László)
Az új arculat kialakítása itt még nem áll meg: az étterem átalakítása, fejlesztése tovább folytatódik majd. Januárban új változások történnek, rövid időre bezárnak. A tervek szerint a fogadóteret teljesen elválasztják az eddigi vendégtértől, légiesebb, ám stílusában az Arany Kaviárhoz illő enteriőrt álmodtak meg.
