1. Az intuitív kísérletező
Reggel még nem is tudta, hogy vendégség lesz nála, csak délután derült ki, hogy páran átugranának. Nem gond, hazafelé gyors kör a sarki kisboltban, ahol ötletszerűen kiválaszt néhány dolgot. Otthon előszedi a hűtőből és polcokról, ami épp akad. Nem fél az össze nem illőnek tűnő ízeket kombinálni, sem a bátor fűszerezéstől. Rizs, csirke, tojás, alma, paradicsom, tárkony, parmezán egy lábasban – és tálaláskor tejföl a tetejére. Egy kis zabpehellyel. Sokszor ez remekül működik (egyszeri és megismételhetetlen), de néha a kukában köt ki a mű. Viszont ezt feledteti, hogy ez a típusú vendéglátó mindig feldobja az asztalt néhány saját készítésű szalvétalegyezővel, festett üveggel, kis üzenetekkel.
2. Az „alibi kaja” típus
Két dolog fontos számára: a vendégek lakjanak jól, de neki ne kelljen túl sokat foglalkozni a főzéssel. Mivel általában a már bevált menüt készíti, elég hazafelé beugrania a boltba a hozzávalókért. Főként melegszendvicset (de abból istenit) és salátákat készít (már kitapasztalta a megfelelő arányokat és ízesítéseket), de hogy ne érje szó a ház elejét, beveti a raklettet, amibe aztán minden finomságot bedob, nem csak sajtot. Nem pályázik az év séfje címre, annak örül, ha vacsorái a jó hangulatról, az inspiratív beszélgetésektől emlékezetesek – és ezt alkohollal is szívesen elősegíti.
3. Az igaz konyhatündér
Ha vacsoravendégeket vár, akár pár órával előbb eljön a munkahelyéről, hogy elég ideje maradjon a friss alapanyagok beszerzésére és aztán a sütés-főzésre. A menüt már előző nap kitalálta, fejben összeállította, gyakorlott házasszonyként ez könnyen megy. Ugyanakkor rendszeresen olvassa a gasztroblogokat, és azon gondolkodik, hogy ő is indíthatna egyet. Nem feltétlenül különlegesre törekszik, hanem ínycsiklandóra. Vörösboros-narancsos kacsa, mézes-fahéjas sültalma vaníliasodóval – és a vendégek mind a tíz ujjukat megnyalják, amit el is vár a gratulációkkal és „Nahát-ilyen-finomat-csak-Te-tudsz!” felkiáltásokkal együtt.
4. A praktikus előretervező
A hűtőjében mindig annyi étel van, hogy bármikor készen áll egy tízfős vendégsereget fogadni,de nem szeret kapkodni. Napokkal a vendégség előtt, amikor ideje engedi, kényelmesen bepácolja, konfitálja a húsokat. Így az adott este csak elő kell venni, és gyorsan megsütni, pirítani a finomságokat, amiket már remekül átjártak a fűszerek. Mustáros-chilis szószban pácolt csirke, zsírban eltett libamáj a szintén előre elkészített hagymalekvárral – mindez kevesebb, mint 1 óra alatt. Így marad idő a sminkre, a ruha, sőt még a megfelelő zene kiválasztására is. A jó bor is fontos számára, ebből mindig van otthon pár palackkal, és tudja melyik ételhez mi illik.
5. A nagyravágyó
Ritkán ad vacsorát, és ilyenkor elhatározza, hogy most aztán lenyűgöz mindenkit. Órákig bogarássza a netet, míg kiválaszt néhány extravagánsan hangzó ételt. Kinyomtatja a receptet, a szupermarketben addig keresgél, amíg pont azt a márkát meg nem találja, amit írtak. Baj van, ha esetleg nincs valamelyik: gyors telefon anyunak/barátnőnek, hogy mivel helyettesítse. Főzéskor szintén minden előírást követ, zavarba hozzák az „egy csipetnyi” és az „ízlés szerint” instrukciók. Mégsem olyan lesz, mint a fotón volt, és ízben sem egy nagy élmény. Biztos a csipetnyivel volt a baj. De vendégei értékelik az igyekezetet, és a humorát, amivel elvicceli a balsikert.
A Vacsora Tiffaninál szeptemberben és októberben péntekenként látható a már magyarul is elérhető Food Networkön.
