Mostanság kapott szárnyra az interneten egy kereszténység előtti, ősi vallástól a „Büün”-től kölcsönzött szerelmi tipp-kincstár, férfiaknak és nőknek, pontokba szedve. Persze az egész leginkább csak vicces, sok pontja mégis meglepően aktuális, ami valahogy azt mutatja, hogy az egyedülálló nők kétségbeesett szerelmi kesergései viszonylag változatlanul léteztek, léteznek, és fognak még létezni.
Profimédia – Red Dot
A Bridget Jones filmekből is ismert, divatos szinglikép elengedhetetlen eleme a furcsa kettősség, az állandó határhelyzeten való egyensúlyozás az öntudatos „jó-nekem-egyedül”-lét és az őrült szerelemkeresés között. Egy brit irodalmi remek 1899-ből, az Advice to Single Women szintén ezt az ambivalenciát fogalmazza meg. Mert egyrészt ott vannak az egyedülálló nőt dicsérő sorok, meg „hogyan találd meg a szerelmet”-tippek is. A könyvből egyértelműen érezhető a női nem megítélésének változó szele: a nőket arra ösztönzik, hogy cseréljék le nehéz, kényelmetlen ruháikat könnyebb darabokra, sőt, a könyv azt is kihangsúlyozza, hogy a karrierre vágyó, dolgozó nővel nincs semmi baj. Hovatovább: „Azok, akik semmittevő életet élnek, egészségtelen teremtmények az isten szemében.” – állítja a kézikönyv. A szerző, Haydn Brown óvatos prófétaként azt is megkockáztatta, hogy a nemi szerepek egyszer változni fognak és „egy napon talán női football mérkőzéseket is láthatunk”. Láthatunk bizony.
Magasztalja továbbá a merész asszonyokat, akik a kemény munkát választották a házasság helyett, és akik sokkal többre vihetik, mint azok a nők, akik elkötelezik magukat egy életen át tartó, eseménytelen házasságnak. Persze nem teljes értékű feminista óda ez, vannak bőven tippek a férfifogásra is. Először is lényeg, hogy a kiszemelt férfi legyen férfi. Egy igazi férfias férfi. Mert „a nő talán imádna és kívánna egy olyan férfit, akinek bensőjét még nem ismeri, de ha idővel kiderül, hogy a férfi nőies tulajdonságokat birtokol, a szerelem elilllan, a rajongás megbetegszik és elpusztul […]”. Vannak ott még gender sztereotípiák, ahonnan ez jött: Brown azt is megjegyzi például, hogy a nő a vér láttán feltétlenül elájul, mert az ilyesmihez instabil a lelke.
A könyvet nemrég újra kiadták, hogy a kiadó szerint „felhúzhassuk szemöldökünket és kuncoghassunk egyet a múlt társadalmi értékrendjén”. Reméljük, csak néhány év kell, hogy az emberek hasonlóképpen kuncogva mondják, hogy „Valaha állítólag egy nő ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapott!” vagy „Képzeld, régebben azt gondolták, hogy ha egy nőt megerőszakolnak, arról ő tehet!”.
