A második helyen a még csak 22 éves Pohner Ádám végzett, akinek elképesztően ötletes és ínycsiklandó hal tálját készíthettük el együtt a METRO Gasztroakadémián. A hazai gasztronómia elkötelezett támogatójaként a METRO közel 10 éve segíti a Magyar Bocuse d’Or Akadémia működését, alapanyagokkal és infrastruktúrával támogatva a magyarországi indulók felkészülését.
Péntek reggel öten ültünk a Gasztroakadémia padjaiban és figyeltük, ahogy a fiatal séf energikusan mesél arról, hogyan fogjuk elkészíteni a második helyezést elért halételt, aminek hallatára rögtön inamba szállt a felkeléskor még tomboló magabiztosságom. Az eringi gombába és bébi spenótba tekert kecsege, kaviár uborkával és créme fraiche-el „rántva”, zeller karalébé terrine-el, rák cannellonival, gombákkal, barna vaj sabayonnal és zöldalma mártással nem egy könnyű vasárnapi edébnek hangzott.
Ádám igyekezett betessékelni mindenkit a konyhapult mögé, és türelmesen, érthetően vezetett minket végig a menü elkészítésén. A kecsege pucolása önmagában sem könnyű feladat, hiszen egy nagyon csúszós halról van szó, de voltak tapasztaltabb séfek a csapatban, akik örömmel vették a kihívást. Közben én próbáltam Ádámot arról faggatni, hogyan csöppent ilyen fiatalon a gasztronómia világába. A családjában senki sem dolgozik a vendéglátóiparban, ő viszont rengeteget volt otthon egyedül, aminek köszönhetően chips-eket és zacskós leveseket evett leginkább. Aztán egy házibuliban egyszer paprikás krumplit főztek, ami nagyon ízlett neki, úgyhogy megpróbálta ő is elkészíteni magának. Az interneten keresett hozzá recepteket és nagyon élvezte az egész folyamatot. Akkor még gimnazista volt, de annyira megszerette a főzést, hogy érettségi után rögtön ezzel kezdett foglalkozni.
Komoly előrelépés
Miközben elkészült a póréhagyma hamu, amiben a vékonyra szelt kecsegéket kellett megforgatni és a gombákat is hajszálvékonyra szeleteltük, Ádám arról mesélt, hogy életének már két éve szerves része a Bocus d’Or, mivel a tavalyi lyoni döntöben már Molnár Gábor comiss-ja (segítője) volt a boxban. Ilyen messzire jutni azonban csak rengeteg támogatással lehet, amit Ádám meg is kapott a lyoni csapattól, a munkahelyétől (Olimpia étteremtől), illetve a Gasztroakadémiától. A gyakorlás lehetősége és a tanácsok nagyon fontosak, hiszen ez olyan mint egy élsport, a verseny alatt a lehető legjobbat kell kihozni mindenkiből, és persze a különböző elemekből is, hiszen azoknak önmagukban is meg kell állniuk a helyüket. A főzés nagyon jó hangulatban telt, összerázódott a csapat és séfünktől rengeteg érdekes, hasznos technikát lesett el mindenki. Nekem a személyes kedvencem a hajszálvékonyra szelt karalébé citromos-gyömbéres marinálása volt, ami fantasztikus ízt adott a zöldségnek.
A rák cannelloni izgalmas, viszonylag egyszerűbben elkészíthető “uborkás-krémsajtos” megtöltésének befejezését és persze az addigi munkát egy kávészünettel koronáztuk meg. A szünetben Ádám a konyhába maradt és mire visszaértünk, már majdnem minden elkészült, egy-két apróságot leszámítva. Lassan elérkeztünk a tálaláshoz, ami mint kiderült a verseny egyik legfontosabb része, hiszen ez az a pont, amin nagyon könnyen el lehet csúszni. Lehet isteni finom az étel, de ha az ember nem hagy elegendő időt és energiát a tálalásra, ahol minden elemnek melegnek kell lennie, akkor az egész nem ér semmit. Ádám precízen, szépen készítette el a halas tálat, ami nem csak esztétikai élményt nyújtott, de minden egyes falatja fantasztikus ízkavalkád volt. Amilyen kis adagnak tűnik az étel, annyira laktunk jól az új, fenséges ízekkel. Az elmúlt két év sikerei után remélem jövőre Ádám meg tudja valósítani álmát és tehetségével, kitartásával, szorgalmával első helyen végez majd a magyar döntőn, hogy ilyen fiatalon képviselje hazánkat.
